Sajnos ez azt hiszem ilyen időszak...

12 éve ismerjük egymást a feleségemmel, és 10 éve vagyunk (leszünk idén) házasok...
10 éven keresztül egy kezem elég lett volna ahhoz, hogy összeszámoljam hányszor volt nézeteltérésünk...(Nem vita vagy kiabálás) Fantasztikusan kiegyensúlyozott kapcsolatban éltünk....Amiről itt szó is volt Möhe kapcsán...épp azért mert a kölcsönös tisztelet, és az egymásra való odafigyelés zsigerből ösztönösen jött mindkettőnkből...voltak, vannak közös céljaink,amiket mint család szeretnénk elérni...Megbecsüljük és elismerjük a másik munkáját , és energiáját, azt amit a családba, és a kapcsolatba fektet...odafigyelünk egymásra, és mivel mindketten úgy gondolkodunk hogy a másiknak jó legyen(minden helyzetben) ezért csodás kapcsolat a miénk....(és még remélem sok családé,,de most magunkról beszélek )
DE:
Ahogy írtam irgalmatlan fáradtak vagyunk mióta megszületett a gyerek, és ez kihat a kapcsolatra is...feszültebbek lettünk,,könnyebben mondunk/teszünk olyanokat, amiket később megbánunk....(szinte naponta sajnos)
De, egyrészt tudunk elnézést kérni, és megbánni,, másrészt nincs is nagyon szükség erre mert mindketten tudjuk, hogy mit akarunk....:
Egymást, és a családot...tudjuk ,hogy a feszültség a fáradtság miatt van, és azt is, hogy nem írja felül az egymás iránt érzett szeretetet, megbecsülést....
És reménykedünk benne, hogy ez egyre csak jobb lesz, és szép lassan elkopik azzal ahogy cseperedik a ygerek, és nyílik az ő elméje is...

Nem szabad belezuhanni túl mélyen ebbe a gödörbe...elkapja az embert néha az "agygörcs" és idegbeteg lesz...de utána ezt mindig át kell gondolni...és mérlegre tenni, a kapcsolatot, és a veszekedés alapját...illetve kicsit vissza is nézni a múltba,,hogy milyen volt előtte....gondolom csodás, hiszen nem véletlen "az" a gyermek sem

[ Szerkesztve ]