"A gyermek pedig felül fog írni minden tervet. Még a legapróbbakat is, (pl. "ma ebéd után elmegyünk vele mittudoménhova, hisz' csak fél-egy óra" - na még az ilyeneket is)."

Ez már önmagában is elég erős kijelentés, de ha beleveszem, hogy túlzás, még akkor sem feltétlen igaz. Már a harmadik gyerek jön, de ilyen jellegű rövid távú tervet még sose írt felül egyik sem. Persze olyan volt, hogy majd hétvégén megyünk, erre beteg lett, de ez nem gyerek dolog, ez felnőtt esetében is megvan.

Az egyetlen ami komolyabb dolog volt és nem úgy történt, ahogy az első gyerek előtt még gondoltuk, az a nélkülünk alvás. Az összes többi az kb olyan volt, ahogy arra számítottunk. Volt egy másik dolog is, de ott jobb lett, mint számítottunk rá, az a betegség kérdése. Mindenkitől azt hallottuk, hogy majd rámegy a gatyám is a gyógyszerekre, mert mindig betegek, aztán meg alig betegek, akkor is csak kisebb nátha, amire meg nincs is gyógyszer.

Úgy általánosságban is hányszor hallottam, 'majd meglátod, mikor...'. Aztán nagyjából minden úgy ment, ahogy számítottam rá.