Esetemben az a helyzet, hogy nem vagyok járatos az urban szavakban. Ezért sem nagyon írok jelenkori történeteket. Iskolába pedig egy elitnek számító középiskolába, azon belül kocka (programozó) osztályba jártam, hát képzelheted, hogy ott szinte csak kockaszleng volt, egészen alternatív jelentésekkel. 
(És még onnan is képes voltam kilógni, mivel sosem használtam trágár szavakat.)
Ahogyan definiáltad a "flashelést", ahhoz hasonlatos élményt leginkább egyes tökéletes klasszikus zenei művek hallgatásakor, vagy például egy-egy ragyogó végkifejlet kieszelésekor élek meg, tehát - természetesen - nem ismeretlen számomra. Egyszerűen sosem használtam rá ezt a szót.
