Visszatérve arra, aki azt mondta, hogy ez olyan, mintha látnám a szomszéldot hullát elásni a kertjében: nem, nem olyan. Azt magánemberként kötelességed jelenteni, itt viszont profiként, szolgáltatóként vagy jelen. Ha mágánemberként ezeket jelented, akkor megkérdőjelezed a szakmai megbízhatóságodat.

Ez sem igaz. Ugyanis ha nyíltan kiraksz valamit oly módon, hogy a látvány elkerülhetetlen (pl háttérkép), akkor tudok csak ártatlan szervízest játszani. A hullás sztori magánemberként akkor érvényes hasonlat, ha kíváncsiságból bemegyek a szomszéd telkébe, nekitámasztok egy létrát a háznak, és meglesem az ablakon keresztül, ahogy a konyhában feldarabol valakit. Oké hogy látom, de azért van egy apró részletkérdés: hogy kerülök a létra tetejére, az ablakhoz? A kettő nem függ össze, teljesen különálló, de érdekes kérdés.
Ahogy a szevíz esetében felvetődik: Hogy találta meg a képeket? Csakis tudatos, akaratos keresés eredménye lehet. A maradék esélyt latolgatva meg inkább lottózzunk.

Anno a Blikkben volt egy cikk. Nekem kellett volna nyilatkozni, de pont ügyfelekkel voltam, így főnök bevitte egy szervizeshez a fotóst. Kérdések, stb, a srác persze mondta, hogy látjuk ugyan a tartalmakat, de nem nézzük át. Két nap múlva megjelent a cikk: az összes anyagot átnézzük a szervízben Jött is néhány haver, hogy ez akkor most hogy is van? Nem győztem magyarázkodni. A cikkíró természetesen azóta nem jött be a boltba.

Ember tervez, Isten perverz...