A múltkor adtam fel egy csomagot, 5 percet vártam közvetlen a pultnál és megvártam még a kolléganők megbeszélik, hogy Juditka esküvőjére legyen glutén-mentes sütemény is, mert a János érzékeny rá. Mikor megbeszélték a 45 körüli molett asszonyka szemöldökét fel-, száját lehúzva, fejét hirtelen hátrairányuló mozgással rám fordul. "Csókolom kezét-lábát. Szeretném feladni ezt a csomagot." Nagyot sóhajt, elkezd keresgélni egy papírt, írkál rá, majd leméri a csomagot. Számolgat és 2055 Forintra jött ki a feladási díj, a csomag 1.3 kg volt. Nem igazán tetszett, így megkérdeztem, nem lehetne-e levélként feladni. Ismét nagy sóhaj, elővesz egy másik papírt, arra is írkál, majd odaadja azt. "Töltse ki, utána fáradjon a 4-es ablakhoz." Leültem, kitöltöttem, odavittem ahol fogadott egy másik asszony. Köszönök illedelmesen, odaadom a papírt, nézi a csomagot, majd így szól: "Há' de ez nagy." -(egy tápegység volt benne)- Leméri ő is, ugyan úgy 1.3 kg és mondja, hogy ezt csak csomagként lehet. Nagyon ideges voltam, de úgy éreztem ők jobban tudják és rájuk hagytam. Még a végén átcibáltam volna az üvegen keresztül mind a kettőt. Csak azt nem értem, hogy az előző pultnál ülő, nagy fizikai munkát végző asszony, miért nem mondta, hogy ezt nem lehet levélként. Vélemény?

[ Szerkesztve ]

,,mint olyan... szoktam-volt mondani: mielőtt pattintod a dellát, mindig ki kell bontani"