Új hozzászólás Aktív témák

• #2775 blackydan senior tag

  Új Válasz 2012-09-10 06:49:32 #2775

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  blackydan

  senior tag

  Sziasztok újra, egy kis kihagyás után térek vissza közétek így nyaralás után egyből a szeptemberi szezont egy kiadós Nike félmaratonnal sikerült kezdenem

  A reggeli 9-es kezdést a barátnőmmel majdnem sikeresen lekéstük, mert a BKV volt olyan kedves, hogy az esemény felé vezető járatait sikeresen megritkította...bezzeg az ellenkező irányba 4-5x több járat ment. Így a verseny kezdete előtt 10 perccel érkeztem csak meg a helyszínre, szóval egy nagyon rövidke bemelegítés után már álltam is be a karámba.
  Amúgy a feeling szuper volt, több mint 11000 futó jelenléte nem beszélve a családtagokról, barátokról, vagy egyszerűen csak a kíváncsikodókról akik szurkolásukkal dobtak nagyot az esemény hangulatán.
  És most a futásról.

  Sajnos a futásom elég felemásra sikerült. Ezt még kiértékelem a mobilos gps-sel, de ránézésre látom már a hibákat. Az első 6-7 kilométert 4-4:30 közötti kilikkel futottam, ez egy hatalmas őrültség volt a részemről, mivel a nagy tömegben hatalmasokat kellett cikáznom jobbra-balra, sok erőt kivett belőlem sőt nagy erőket emésztettem föl ezzel a megmozdulásommal. Várnom kellett volna a 9.-10. kilométerig, hogy a tömeg kissé fellazuljon és utána szépen lassan nagyobb tempókat diktálva előrébb kerülni. Nem is értem, hogy "futhattam" bele ekkora hibába, igaz ez az első versenyem de a nagy izgatottságomba ekkor ilyeneken nem is elmélkedtem, hanem simán nekiálltam futni, és bár erről szól a dolog de egy ilyen hosszabb futáson már 50-.50 %-ban mutatkozik meg az erőnlét és a taktika az eredményen. Szóval sazkszóval sikerült elfutnom az elejét. És most jön a hab a tortán: 8 kilitől a cipő egyre jobban törte a lábam, a 12-től már rohadtul fájt De próbáltam nem odafigyelni hanem menni csak tovább és tovább, bár ilyen körülmények között ez elég kínkeserves volt. Az utólsó egy kilométeren még hajráztam is, hogy az általam megjelölt célidőn belül (1:45-2 óra) között beérjek. Végül 1:56-ot sikerült futnom, a célt elhagyva alig bírtam állni a lábamon, a talpamom a vízhólyagok lüktettek, és meg jobbra balra dülöngéltem Egy egészségügyis még meg is kérdezte, hogy minden jól van-e de látván, hogy a tekintetem tiszta és korrekt választ is sikerült adnom, így tovább engedett Ezek után az érem és a kaja csomag felvételét oldottam meg, majd barátnőmmel a rétre leülve fogyasztottam el a csokikat és energiaszeleteket. Mit nem mondjak nagyon jól esett.

  Konklúzió a a kövi versenyre:
  -Stratégiát készítek
  -Kicserélem a Pegazusomat, már az összes tököm tele van, hogy 8-10 kilométert lefuthatok vele, de többet nem mivel széttöri a talpam... még mindig nem tudok rendesen talpra állni akkora vízhólyagjaim vannak. Teszten ez a glide-al nem jött elő annak sokkal jobb a talp része
  -amennyiben maratonra megyek, már egy-két héttel előtte elkezdem a szénhidrát feltöltést

Új hozzászólás Aktív témák