Ki hogyan szokta meg: az első digitális gépemet 2000-ben RS-232 portra lehetett csatlakoztatni, lassú volt az átvitel a MB nagyságrendű kártyákról, a cégek mindenféle speciális importáló programokat adtak a gépekhez, amelyek átnevezgették a fájlokat, megváltoztatták a fájldátumot (egy nem saját, Olympus gépnél még olyat is láttam szörnyülködve, hogy a képfájl sem volt már ugyanaz, mint a kártyán), közben fogyasztotta az akkut, vettem egy kártyaolvasót. Ott volt minden, úgy, ahogy szerettem, akkor Far Managerben (mert akkor még másodlagos volt nálam a Total Commander azzal szemben), nem voltam kiszolgáltatva gyári programok kénye-kedvének, nem fogyott az akku. Eltelt majd' két évtized, azóta ment végig a sor, USB 1-2-3 olvasókkal, mindig gyorsabbak voltak, mint az aktuális gép átvitele, manapság ezt már nem is nézem, úgyis csak olvasó kell nekem. Berögzült, mint a képek 2000 óta kialakult könyvtárrendszere és az első gép után az ódzkodás az AA gurigaakkuktól.

[ Szerkesztve ]

Quoth the Raven "Nevermore."