23 vagyok.
Szó se róla, az anime rendkívül addiktív dolog. Japán végül is megcsinálta vele a szerencséjét, mert nagyban hozzájárul az országimázshoz és a turizmus növekedéséhez.
Ja, közben befejeztem a Fractale-t.
Az alapötlet nagyon jó, egyfajta variáció a Mátrixra, egy virtuális valóságra, kicsit szabadabb köntösben, némi scifi-misztikummal ötvözve. Az animáció elmegy, a hátterek nagyon szépek, kidolgozottak és élettel telik. A zenéről fentebb írtam, eltalálták, igaz, ez részben a száz évekkel ezelőtti írek érdeme. Hanem az utolsó rész után amolyan "sok hűhó semmiért" érzésem volt: mintha csak drámáztak volna egy sort, és igazán sokat nem változtattak az eredeti felálláshoz képest. Állandóan jöttek a "perverz poénook" a szereplők szájából, ami a végén már eléggé idegesített, még komoly részek közben is bejátszották. A karakterek érdekesnek indultak, aztán valahogy nem bontakoztak ki; a főhős gyerek pedig szinte csak sodródott az árral. Azon kívül nagyon sok megválaszolatlan kérdés maradt, ez nyilvánvaló. Nem akarok spoilerezni, szóval nem sorolom föl őket, de a MyAnimeListen a review-k közt, vagy a fórumban jól és ennél bővebben leírják, mi a probléma. A befejezés egy kissé bizarr, de végtére is egy felemás happy end. Érdekes. Így sem volt rossz, de ennél sokkal többet ki elehetett volna hozni belőle. Jó is, hogy a Mátrixhoz hasonlítottam, a trilógia 2. és 3. része után hasonlók fogalmazódtak meg bennem ott is. Jól indult, aztán ellaposodott, mi több, furává vált. De az ED-ért már bőven megérte megnézni, egyfolytában az angol eredeti jár a fejemben.
[oWn]f4te: De te mondjuk azért elég fanatikusnak tűnsz amúgy is.
[ Szerkesztve ]