Nem az órajelek visznek most sok tranzisztort. Amit a TPU-n láttok diák, azok az architektúra kb. 20%-át fedik. Az konkrétan Wang előadása volt, ahol inkább magyarázás történt. Volt egy másik előadás Mika Mantortól, aki tervezte az architektúrát. Abban van leírva a lényeg, hogy mit miért változtattak. Nagyon röviden arról van szó, hogy azért az előző években igen dominánsok lettet a SIMT dizájnok. Ilyen a GCN1-2-3/Polaris/Vega, Fermi/Kepler/Maxwell/Pascal/Turing. Meg igazából az ARM-nak az új IGP-je, a PowerVR Rogue és újabb, szóval úgy az egész iparág megy ebbe az irányba már évek óta. Ki mennyire gyorsan lépdel.
Ezeknek a dizájnoknak az előnye a korábbi generációkhoz képest (például a Terascale 2-hoz viszonyítva) az egyszerűbb teljesítményorientált programozhatóság. Úgy fogalmaztak a mostani GPU dizájnok mindegyikére, hogy "easy to learn but hard to master". Ez nagyjából abban nyilvánul meg az egyik játékfejlesztő állítása szerint, aki ott volt, hogy viszonylag hamar van igen jó sebessége egy kódnak, de ahhoz, hogy tényleg hatékonyan is fusson a mai GPU-kon, már elég sokat kell dolgozni vele.
Az RDNA nem dobja el a SIMT dizájnt, de új megközelítést alkalmaz. Egy olyan rendszer kialakítása volt a lényeg, ahol nagyon könnyen jön a sebesség... "easy to master", ahogy ők fogalmaztak. Emellett a fordító két feldolgozói módból választhat: NOC (native one clock) vagy NTC (native two clock) feldolgozás. Előbbi a latency, míg utóbbi a throughput optimalizált, illetve a fordító számára sok új lehetőséget adtak az új gyorsítótárdizájnnal. A hardver ezek által sokkal toleránsabb lett bizonyos kódok felé, vagyis képes a kódhoz igazítani a működését. Ezt a megoldást ők ILP capable SIMT-nek hívják.

[ Szerkesztve ]

Senki sem dől be a hivatalos szóvivőnek, de mindenki hisz egy meg nem nevezett forrásnak.