"Nincs semmi okunk arra, hogy azt higgyük az emberi természet egy csapásra megváltozik."
Ezt a kereszténység is így véli, de az eszközökkel való körbebástyázás illuzórikus "gyógymódja" helyett elvárja, hogy az egyén "emberelje meg magát", tudatosan "jobb irányba lépve".

"úgy vélem, a változásra a racionális, tudományra építő keretben sokkal nagyobb az esély, mint máshogy."
Nem, ha a körülményeket és nem a lényeget változtatnád (az eszközt és nem az alanyt helyezed középpontba). Ha csak a "környezeti tényezőkre" hagyatkozva várod a javulást, miközben a javítandó helyzet magva, középpontja, forrása maga az ember, akkor ezzel mellélőhetsz.
És eközben az MI veszélyességi kockázatát is bevonod (nem csak Te) a képletbe, tök feleslegesen.

"Nincs rá abszolút garancia, hogy egy jobb világ felé közelítünk."
Pont ez az. A hitet támadod, hogy nem igazolható, hogy nem kínál semmit, és cserébe egy igazolhatatlan, kockázatos pótszert tudsz felmutatni. Nem meggyőző sem az érv, sem a "díj".

"Hatékony MI-t sokkal könnyebb építeni, mint olyat, ami az embernek fontos dolgokat is megóvja."
Ha a hatékonyság nem egyezik meg az (ember számára fontos) értékekkel, akkor az ember számára miért is jó ez az irány? Ez így ellentmondásos és aggasztó...

"Viszont a nyomás óriási, mert akié az elsőség, azé lesz a végtelen előny is."
Vagyis a kapzsiság és hatalom, ami eddig is megvolt, csak az eszköz és a mérték lesz újabb a réginél. Jó érv...

"Az embert az definiálja, hogyan működik az elméje, nem a fizikai valója."
1. eltérőek az emberek - sematizálás = emberiség ellenes fellépés (önkéntesség elvethető, hiszen minimum hátrány-elkerülési nyomás lesz, de inkább kötelező alávetés)
2. nincsenek is még definiálva az "alkotók" (lélek vagy csak sejtmassza vagyunk?) - akkor mi alapján?
3. a fizikai való és az elme amúgy is összefügg, szóval minimum csúsztatás - az aggasztó mellé a hazug is beköszön...

"Az élet és az egészség jobb, mint a betegség és a halál (morális alapon ne akadályozzuk a gyógyítást)."
1. Az élet nem összevethető (egalizálható) a betegséggel, hanem csak a halállal, de az az (emberi) léttel jár, és az adja meg a tétjét, a létezés felbecsülhetetlen "értékét". Ha ezt mellőzzük, akkor - a vámpírsztorik jó részénél is taglalt - nihilizmusba taszítódunk. Elértéktelenedés, totális relativizálás, szélsőséges "kiélés" mint ingerküszöb-emelő élményvágy - ezek lesznek a következményei. Nem szép és vonzó jövőkép...
2. Az egészség vonható viszonyba a betegséggel, és persze, hogy inkább egészség, node a gyógyászat most is adott és fejlődik, csak pl. ma is a legfőbb profitot a gyógyszeripar jelenti (második a hadügy), ergo ábrándos tekintetű jótétlelkek helyett a szekularizált utilitarista kapzsiság-kiélés határozza meg az ember esélyeit, ez csak fokozódni fog, ha még inkább ebbe az irányba tolódunk el (hatékonyság - milyen: profitmaximalizáló? Akkor betegítés fél-kezelés és állandósul a bevétel. Kösz.)
3. Nem morális alapon korlátozza a hit a gyógyítást (pár hülyét leszámítva, de őket a naaagy Darwin is kihalásra ítélné), ellenben az utilitarista haszonmaximalizáló hozzáállás dönt ma, nem valami absztrakt morál...
Ez így tehát manipulatív csúsztatás.

"A boldogság jobb mint a fájdalom. A tudás jobb mint a tudatlanság."
Ahogy ez is csúsztatás az érvelésben.
1. A boldogság és a fájdalom mellett van sok más is: pl. semlegesség, közöny, unalom, fásultság, elégedettség, stb. Álságos, hogy olyan önkényes választékot szórsz ide, ami csak részhalmaza a hőn szeretett valóságodnak...
2. A tudás/tudatlanság is bonyolultabb krdéskör, minimum egyén és helyzetfüggő (nem egyetemes-általános).

"A világ nem pusztán vágyaink alapján lesz jobb, és nincs sorsunk. Nekünk kell tenni a jobb világért."
1. Müller Péter/Coelho/stb.-oklevél átvehető.
Pont nem csak a vágyaink miatt lesz jobb a világ, hanem ezek (egyre) korlátlan(abb) kiélése/hajszolása miatt lesz ócskább. Nulla önfegyelem, felelősség, önkontroll, mert "minden jár, éld meg, vedd el, stb."És ez nem a teljes lemondást, hanem a fegyelmezettséget jelenti. (Miért pusztul a Föld, he?)
Ergo vagy a kereszténységgel értesz egyet, vagy következetlen a fenti mondatod, mert itt megtagadod az eddigi érvelésedet.
2. A "nekünk kell tenni" pont azt jelenti, hogy felelősséget kell végre vállalni, nem illúziókat, bűvésztrükköket kell előcibálni a tudományos kalapból ("nyuszi hopp" - VR, MI, minden megoldva).
3. A sors meg teljesen más kérdés: se nem egyszerű, se nem az, amit ebben a mondatban (és kontextusban) jelenteni akart.
Az Isteni teremtés és üdvtörténet mint sors nem az a sors, amit az ember az életében (a filmekből ismert gagyi, hamis ábrázolású) módon megél. A hit vonatkozása a felelősségre épít, tudatos választás jó és rossz között. Ez nem a determináltság (spec. a predesztináció sem ezt határozza meg, hiszen az életét az egyén akárhogy élheti, nem kötött).

"Van dogmatikája, szertartásai, megkérdőjelezhet szövegei, személyei?"
Naná, ez nem is kérdés, és folyton ezt dörgölöd a hit orra alá, mint olyan jobb, több, egzakt dolgot, amivel a hit nem rendelkezik, míg a tudomány igen.

"Isten - a kereszténységben- pedig nem más, mint vágyak beteljesítője. Lévén ott sem akarnak az emberek szenvedni és meghalni."
Itt is kiütközik, hogy mennyire nem ismered azt, amiről kritikát fogalmazol meg...
Nem a vágyak beteljesítője, mert akkor itt és most adna örök életet, meg gazdagságot, meg kacsalábon forgó palotát, meg Ferrarit, meg...
A hit által kerül elfogadottá a halandó élet, melynek megvan a forrása, célja, miértje, végoka, stb. Sztoikusok, zen-esek, stb. is próbálták megfogalmazni: az ember valóban ráirányul ezekre a dolgokra - mivel ezek a legvégső kérdések. ezekkel a tudomány nem is törődik, hahó! hogy oldaná meg? Mekkora illuzionistának kell lenni ahhoz, hogy valaki elhiggyen neki egy olyan választ, amit nem is arra a kérdésre ad, amire rákérdeztek...(üdv "tudomány-boldog élet/jobb világ" viszony)?

A linkeket kösz, holnap megnézem őket

[ Szerkesztve ]

"Szerintem."