A Nostradamus jóslatok jó hasonlat, azok értelmezése erősen függ az értelmezőtől. Az az álláspont, hogy sosem a jóslat volt hibás, hanem az értelmezés.

Azért nem tudom úgy nézni, mintha a Mein Kampf lenne, mert sok értelmet és jót látok a Bibliában. De ha a Mein Kampf lenne, az is teljes egészében hülyeség? Vagy csak 51%-ban? Az alap tézis helyes-e s aztán ejtett egy következtetési hibát, ami után az egész félresiklott, de ha ezt korrigáljuk, akkor létre lehet-e hozni valami pozitívat? Túl sok benne a hiba, úgyhogy csak mazsolázzuk ki? Vagy ne is mazsolázzuk, mert annyira rossz?
Tréfálkozni akarunk, lejáratni, vagy elemezni/javítani? Az a gondom, hogy hibásnak tartom a logikát, hogyha találtunk a Bibliában egy hibát, akkor dobjuk ki az egészet.

(#22487) Füleske:
A csodákat a katolikus egyház szkeptikusan kezeli, először megvizsgálja, s csak utána foglal állást, ismeri el. Hirdetni nem hirdeti. Itt meg egyből a médiához szaladt a pap. A csodáknak általában van fizikai megnyilvánulása (vérző oltárkép, stigma, gyógyulás), de igen van kommunikációs is, pl Fatima, Međugorje-i Mária jelenések. Nem sok jelenésses csodát ismerek. Azok közt is kevés mikor nem Jézus/Atya/Szűz Mária/angyal jelenik meg: Újszövetségből mikor Jézus Mózessel(?) Izaiással(?) beszélget. Talán volt, hogy pár szent megjelent. De olyan, hogy egy közember nem rémlik. Olyat hallottam már, hogy halott hozzátartozó jelenik meg valaki álmában. Szellemlátokról is hallottam, elhiszem. De ez nekem túlságosan marketing szagú, ezért mondtam amit mondtam.
Megértem, hogy számodra ez hasonló, humbug-humbug vagy csodának elkönyvelt valami - csodának elkönyvelt valami. De nekem nem, s nem azért mert ortodox keresztény a pap és nem katolikus.