Szerintem önmagában a tanításaival nem tudott megtanítani önzetlenül szeretni. Péter pld a pünkösdi beszéd után viselkedik furán, mikor az agapéra összegyűlnek. Odamegy a pogány keresztényekhez, majd mikor megjönnek a zsidó keresztények, gyorsan továbbáll onnan, mintha ott se lett volna, ez képmutatás. És ezt pont Pál veszi észre. Vagy, bár nincs komolyan kiemelve, de Pál és Márk között komoly vita lehetett, hogy nem folytatják közösen a missziói utakat...
Ez csak két példa, de számos más példát találhatunk még az Újszövetségben.
Tehát a tanítás önmagában kevés.
A bibliai antropológia beszél megváltásról, újjászületésről és beszél megszentelődésről.
A megváltás Jézus kereszthalálához köthető, egyszeri és megismételhetetlen, és a megtérés ennek következménye. A megtérés az, mikor tudatára ébredek, hogy a megváltás rólam (is) szól, és elfogadom, mert enélkül elvesznék.
A megszentelődés egy hosszú folyamat, amikor Isten Szentlelke (Szent Szelleme) az egész életem során dolgozik azon, hogy krisztusibb, jobb ember legyek. Ennek feltétele, hogy megtért ember legyek.
Ehhez, meg az kellett, hogy Jézus a feltámadása után elküldje a Pártfogót, aki mindig velem, velünk lehet.
Hogy ez a megszentelődés működjön, kell a tudatos döntésem, akaratom, szándékom az adott szituációkban, de a változást bennem Isten Lelke végzi el minden esetben.
A Biblia tanításai arról szólnak, hogy nem hagyhatom ki Istent az életemből. Még Jézus is minden tanításában az Atyára mutat. A vele való szeretetkapcsolat hiányára, a rendezés szükségességére, és a működő kapcsolat testet-lelket gyógyító mivoltára.
Enélkül nincs értelme a tanításoknak, a tanulásnak. Az első parancsolat sem azzal kezdődik, hogy mit tegyél ember, hanem Istenre mutat, és a szabadítására... ezek után van minden.
A megváltásnak nem része az én aktív cselekedetem. Mert kegyelemből van üdvösségünk, a hit által, és ez Isten ajándéka, nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék (Ef 2,8-9)
Jézus a kereszten azt mondta, hogy "Elvégeztetett". Ez azt jelenti, hogy a megváltáshoz minden teljesült. És erre jó példa az egyik lator, aki semmi cselekedetet nem tudott tenni, semmi jézusi tanításnak nem volt vsz részese, mégis üdvössége lett.
Egyetértek, hogy nagyon fontos az isteni szeretet a hívő ember életében, de ne értékeljük túl. Ez csak olyan, mint a Hold fény, amely a Nap fényének visszaverődése. Az legtökéletesebb emberi szeretet is csak viszont szeretet, válasz Isten szeretetére, amit csak a Szentlélek által tudunk felfogni.
Tehát aki igazán cselekvő, az ebben az esetben is Isten.
Volt életemben, amikor megtértként nagyon kereszténynek akartam látszani, kudarc lett a vége. Friss megtértként gyermeki voltam. Ahhoz, hogy növekedjen egy valódi gyermek kell, hogy a gyerek egyen rendesen, legyen szeretetkapcsolata a családjával, környezetével... De a növekedést ott is Isten adja. Van szerepe a gyereknek, de magát egy centivel sem tudja megnagyobbítani... Ezt Isten adja.
Így volt az én lelki gyermekségemmel is, a növekedést Isten adta, nekem is volt ebben feladatom, de magamat "egy centivel" sem tudtam megnövelni... Ezt Isten végezte el bennem gy, hogy hagytam, hogy munkálkodjon bennem. Ez persze nem volt mindig kellemes, volt hogy tiltakoztam, ellenkeztem, de igazi áldást akkor élhettem meg, mikor engedtem Istennek...
[ Szerkesztve ]
www.refujvaros.hu
