Jézus halálának értékelésével kétségeim vannak. Az a bajom vele, hogy húsvéttal, a kereszthalálával, hogy megváltott minket, elsikkadnak egy nagyon fontos dolgon: megtanított önzetlenül szeretni. Húsvét előtti négy év nélkül a megváltás semmit se érne. Az egy másik kérdés, hogy megváltás nélkül mit érne az a négy év? Nem tudom mi történt az alatt a négy nap alatt. A célom nem lekicsinyelni, hanem az előtte lévő négy évet felemelni. Kihangsúlyozni, hogy milyen fontos a szeretet.
Isten szeretetét, bűnbocsánatát bűneinktől függetlenül megkapjuk. Viszont nem hiszek abban, hogy az ember aktív közreműködése nélkül megkapjuk-e a mennyország kegyelmét. Nem azért, mert a bűnösöket nem szereti, hanem mert a többieket is szereti, s nem engedheti, hogy bejussuk a mennybe, és ott bántsuk a többieket.
Azt hiszem ugyanazt mondjuk, csak más oldalról fogjuk meg.
Egy idő után nem azért vagyok jó, mert meg akarok felelni Istennek, hanem mert szeretem, s a kedvében akarok járni. Szeretem, tehát nem bántom, s jót teszek vele, és mindenkivel. Szeretek mindenkit, de azokkal érzem jól magam, akik ugyanúgy szeretnek engem, mint én őket. (Akik nem bántanak) Hasonló az értékrendjük (Többre értékelik a szeretetet a pénznél, a törődést egy magányos időtöltésnél) Akik bántanak, azokkal nem tudok lenni, érdekből se. Azért választom Istent, mert az ő szeretetére vágyom, őt szeretem, s nem érdekel, hogy koldus, vagy Isten, veszít vagy győz. Az számít, hogy szeret, viszont szeretem, tanít a szeretetre, s ezt tekintem értéknek, ez az értékrendem.