"Tiszteletben tartom a vallásodat is, és téged is." Köszönöm szépen!
" Viszont van amiben nem tudok igazat adni." Semmi gond.

"Ez igaz, plusz még lehet, hogy értékesnek tartják, de elvárásokat támaszt vele szemben, aminek a gyerek nem tud megfelelni, ami szerintem egyenes út az önbizalomhiányhoz. És ugye mindezt a gyerek érdekében. Mert mi lesz a gyerekemből, ha ennyi meg ennyi évesen még nem tudja ezt meg ezt."
Ez is igaz. Bár a túlzott elvárásokat támasztó szülő valójában nem fogadja el a gyermekét, és azt kommunikálja, hogy nem elég értékes. Senki sem mondta, hogy egyszerű szülőnek lenni. Az elvárásoknak is megvan a helye, meg a feltétel nélküli elfogadásnak. Ha a kettő dinamikus viszonyát a szeretet határozza meg, akkor működik szvsz jól.
"A gyermek általában jobban tudja, hogy milyen az Isten, mint a felnőtt.
Ez nem lehet, hogy azért van, mert benne még nem alakítottak ki a hozzáértők egy istenképet?"
De, lehet. De itt én nem lexikai tudásra gondoltam, hanem arra a készségre, hogy olyat is elfogadnak, amit nem tudnak birtokolni. A "hozzáértők" kifejezést idézőjelbe tenném. A "hozzáértők" számos helyen eltorzítják az Atya képet pld azzal, hogy a "nevelést" megkönnyítendő, mindent látó, a jókat megjutalmazó, a rosszakat megbüntető automatává silányítják. De az apa negatív példája (nincs jelen a családban, ő a rendfenntartó, ő a követelményeket támasztó és behajtó, következetlen, érdektelen, önző stb..) is, mert a gyermek formálódó Isten képe összefügg az apa képpel is.
"A gyerekek vallásos nevelése szerintem nem egyenes útja Isten megismerése utáni vágynak."
Ezzel is egyet tudok érteni. Egyrészt a vallásos nevelést is lehet rosszul csinálni. Másrészt a nevelés nem pótolja az Istennel való személyes kapcsolatot. A kereszténység nem tanok ismeretén alapul, hanem az Istennel való élő kapcsolaton, amelyből természetesen megismerések és felismerések is fakadnak.
Ezért nem értem az általad idézett bölcset igazán, aki még az Urat is fel akarja gyújtani. Én azt érzem a mai embert nem kísérti az, hogy többet törődik Istennel, mint mással. A mai kor embere magával van elfoglalva.... Ezért is haldoklik a közösségi élet.
Én nem hiszem továbbá, hogy gyárilag minden bennem van. Én azt vallom, amit Pascal, hogy bennem egy Isten alakú űr van, amit csak Ő tud kitölteni.

"Még mindig a gyerekkori vallásos nevelésről beszélek. Te írtad, hogy felnőttként lettél vallásos."
Gondoltam az a hiteles, ha magammal példálózok. De van a környezetemben számos olyan ember, aki gyermekkoruktól kezdve hitben jártak, és ők is valóságos életet élnek, olyat, amire sok-sok ember vágyik.

"Nem azért lesz belső motiváció valami szerintem, mert a pap, vagy a tanár, vagy az apám azt mondta. Az csak a máz, ha betartom az elvárásokat. Sajnos bizonyos dolgok megélés nélkül sosem lesznek az igazak."
Itt kezdődik a pedagógia szépsége. Nem pusztán azt kell megtanítanom, hogy "Ne ölj!", mert ezzel nem érek el semmit. Hanem kívánatossá kell tenni a megtartását. Mert a lexikális tudás nem fog etikus döntéseket eredményezni önmagában. Az erkölcs tan lényege ez. Bevallom, ez nem könnyű feladat, de szükséges.
A hittan motivációja az, hogy az Isten szeretet, és személyes kapcsolatban akar végigvezetni az életemen. És ez jó, mert a helyemre kerülök, egyedivé leszek, teljessé lesz az életem vele.

"Ki szerint helytelen, és ki szerint helyes?
Véleményem szerint mindent szabad, amivel nem teszünk kárt másokban, önmagunkban, és a környezetünkben."
A kérdés jogos. Feltételezi, hogy ahány ember, annyi válasz. Ez viszont nem jó. Egyrészt nem tudom elvonatkoztatni a helyes és helytelen meghatározását a személyes érdekemtől.
Találok 1 millió forintot egy táskában. Mi a helyes. Elteszem, mert a szükségleteim fedezésére muszáj elköltenem, vagy megpróbálom felkutatni a jogos tulajdonosát, és ha nem találom, akkor leadom a rendőrségen.
Már erre sem lehet egyszerűen válaszolni. Másnak kárt okozok, ha elteszem a pénzt, de ha nem a gazdájának adom, hanem pld a rendőrök nyúlják le, vagy a rendőrök továbbadják a költségvetés számára, akkor is kár éri. És mi van, ha ez a pénz egy kábítószer kereskedő bevétele. Ha visszaadom neki, akkor ezzel a kábítószer terjesztést támogatom, ami kárt tesz a környezetemben. Mi a helyes? Van lehetőségem egy ilyen egyszerű ügyben is jó döntést hozni? Piti ügy, mégis a határainkat súroljuk. A jól megfogalmazott irányelv sokszor nem működik, mert nem tudjuk eldönteni objektíven, hogy mely döntésünkkel kinek okozunk kárt.
Hasonló helyzetet fedeztem fel több esetben jó szándékú, de az adott szituációt rosszul kezelő szülők esetén, mikor a szülő biztos volt abban, hogy a gyereke javára döntött, pedig ezzel hozta esetenként nagyon rossz helyzetbe. Kárt okozott? Igen... Tudta, hogy kárt okoz? Nem. Ismerheti valaki jobban a szülőnél a gyermeket? Nem nagyon...
A keresztény ember azt mondja, hogy a helyes és helytelen dolgok, másként fogalmazva a jó és a rossz eldöntése Isten kiváltsága (etikai döntés). Nem püspöki konferenciák, zsinatok döntik el, nem is demokratikus szavazás, hanem Isten. És aki ezt nem veszi figyelembe bele fog gabalyodni a szubjektív igazságába.

www.refujvaros.hu