Az Ubuntu/Mint elfogadhatóbb ilyen szempontból. Az automata particionálás tényleg mindent egyben csinál, ha titkosítást is választasz, akkor LVM-et csinál, de erre fel is hívja a figyelmed, hogy minden egyben lesz, és így nem csak a meglévő adatoknak lesz kampec, de a dual bootnak is lőttek, semmi Windows vagy ilyesmi, ezt csak akkor válassza a kedves user, ha nem ért hozzá és tuti biztos benne, hogy Linuxon kívül más nem lesz a gépen, és minden adat törölhető a lemezről, erre úgy emlékszek kétszer is figyelmeztet, egyszer mikor az opciót megjeleníti, meg még egyszer miután kiválasztottad és átmennél a következő képernyőre, ott is rákérdez, hogy tuti biztos vagy-e benne, minden adat el fog veszni.

Persze, Windowson is van kézi particionálás, de elég hülyén van megoldva az oldalsávon ilyen ikonokkal, aki nagyon együgyű v1.0-ás user, nem jön rá mire való, miért fontos, és nem fogja tudni, hogy automata particionálással mibe egyezik bele. Persze aki ért hozzá, az tudja hová kell kattintani, meg meg tudja particionálni magának a saját igényei szerint Windowson is, de itt most nem róluk van szó, ők eleve nem csinálnak maguknak ilyen dinamikus lemezt sem.

Ennek ellenére én Ubuntuéknek is üzenném, hogy jobb lenne, ha lenne egy kicsit normálisabb automata particionálós séma, hogy a boot partíció külön legyen lehetőleg, a root is, meg a home is, és a root automatikusan az egész lemeznek X %-a legyen, de min-max. határ is legyen megadva, a többi meg adatpartíciónak, ha van elég hely. Le kéne már szokni a 21. században, hogy minden egyben legyen. Főleg az ilyen fél-hat terás háttértárak korszakában gáz már nagyon. Régen lehet a 120 megás meg 8 gigás vinyákat nem érte meg túl sok particióra osztogatni (bár ott is előnyös volt sokszor a swapot a lemez gyorsbb külső szélén kreálni), ott még elment, legfeljebb az ember bebootolt egy DOS-os/Win9x-es kisfloppyval és megoldotta az adatmentés újratelepítés előtt.

[ Szerkesztve ]