Néha-néha megesik velem, hogy felvillantom a múlt 1-2 pillanatát itt a Logouton, most is ezt fogom tenni. Nem öncélú magamutogatás lesz, és ígérem, lesz durranás a végén (ha nem is mindenkinek, de néhány olvasónak biztosan).
Azt hiszem, olyan 8 éves lehettem, amikor először találkoztam számítógéppel. A hétvége valamelyik napját apámnál töltöttem, aki ebéd után elvitt egy barátjához, akinek volt számítógépe. Halvány gőzöm sem volt róla mi az, de hát persze, menjünk.
Nos, az volt életem első találkozása egy ZX Spectrummal és természetesen falbontóztunk - más játék nem volt a helyszínen. Természetesen ezek után nagyon vártam a hétvégéket, hogy tudjunk falbontózni - felváltva játszottunk apámmal.
Aztán az egyik alkalommal már nem a kis fekete gépet találtuk ott, hanem egy bézs színű, sötétbarna gombokkal, világosabb barna "F"-gombokkal ellátott gép - egy Commodore 64. Elsőre kissé lefitymáltam, hiszen a Speccy billentyűzetére rá volt nyomtatva a teljes parancskészlet, sőt, még arra is volt utalás, milyen módban lehet azokat bevinni. Persze, ezzel akkor még nem voltam tisztában, ezt később tanultam meg...
A C64 mellett volt valami iszonyú nagy, iszonyú nehéz téglatest is, ugyanolyan bézs színben pompázva, ugyanolyan szép színes csíkokkal ellátva, mint a számítógép - természetesen egy 1541-es floppy meghajtóról beszélek. Mivel előtte még nem láttam olyat, csak bámultam a cuccot, meg persze elámultam, mennyire sokkal gyorsabb, mint egy kazettás töltés - természetesen akkor még fogalmam sem volt róla, hogy ez abban az időben a leglassabb egység volt az összes közül, ami akkor a piacon volt.
Hirdetés
Azt hiszem, nem titok, hogy imádom a klasszikus, vasból készült hadihajókat (lásd a korábbi blogbejegyzéseimet) és amikor apám barátja rájött erre, mert kiszúrtam a könyvespolcán az "Óriások csatája" című könyvet, több sem kellett neki, máris töltötte a gépen a Beach Head című játékot.
Ez volt az a pont, amikor eldöntöttem, hogy én is ilyen játékokat akarok írni Commodore 64-re. Innentől fogva már nem érdekeltek annyira a vonatok, nem jártunk ki a vasútállomásra vonatokat nézni, játszani akartam és megtanulni, hogyan lehetek én is olyan, aki játékokat ír arra a gépre.
Ennek megfelelően, amikor pályaválasztásra került a sor, csak az jöhetett számításba, ami "számítástechnika" a továbbtanulási tanácsadó könyvben (talán A5-ös méret, piszkosfehér színben). Persze, programozó szak sehol nem volt a paksi atomerőmű iskoláján kívül akkoriban és alig volt 3x-os a túljelentkezés... nem jutottam be, amit meglehetős csalódással vettem tudomásul.
Következő helyen a "számítástechnikai folyamatszervező" szak volt megjelölve, ahová viszont felvételt nyertem, mint az egyik legjobban teljesítő diák, szegény osztályfőnököm olyan reményeket fűzött hozzám, amiket nem teljesítettem be... legalábbis akkor. (Idővel kiderült, hogy én a későn érők közé tartozom minden téren: tanulás, sport, üzlet.)
Természetesen a középiskolában már nem C64-ek voltak, hanem IBM PC klónok, ezeken kezdtünk el programozást tanulni. Innentől kezdve alig lehetett kirobbantani a gépteremből, szinte minden szabadidőm ráment (meg a tanulási is). Természetesen Turbo Pascal 5.0-t tanultunk, ami még nem tudott objektumokat kezelni, illetve hálózati könyvtárai sem léteztek. Később kevésbé éreztem magam szerencsésnek, amikor DBase-t is kellett programozni, valamelyik nyári gyakorlaton a felügyelőnk mondta is, hogy ilyen-olyan program kellene neki DBase-ben, legyünk szívesek megírni.
Hármunk közül egyikünknek sem fűlt hozzá a foga, megírtuk Pascalban, DBase kinézettel - elfogadta.
Természetesen a C64 aranykorának vége lett, mire kijöttem az iskolából, meg akkor zajlott egy gazdasági szerkezetváltás is az országban, Pascal programozó meg sehova nem kellett. C és Assembly programozókat kerestek, Pascalt nem. Így egy relatíve rövidebb időszakra kissé eltávolodtam a szakmámtól - amiből később elég jól profitáltam -, de hamarosan eljött az első nagy lehetőség IT-ban, ahol aztán 14 és fél évet húztam le, több különböző role-ban.
"Szép volt, jó volt, köszönöm! Ennyi!" - mondaná rá Geszti Péter, bár nem haraggal és hidak felégetésével jöttem el attól a multitól, nagyon nagy trébe kéne kerülnöm, hogy oda visszamenjek. Nem volt rettenetesen rossz hely, ne értsetek félre, csak fizetni nem nagyon szeretnek. Vannak még ott ismerőseim, cimboráim, van, aki 2000-ben kezdett ott és még nincs egymillió bruttója... Azért az IT-ban kicsit meredek.
Az elmúlt évtizedek alatt a C64 természetesen retró lett, a trademark többször is tulajdonost váltott, volt, hogy elvált a hardverrészlegtől, aztán újra egyesült vele. Noha mindig is szerettem volna egyet a magaménak tudni, valahogy sosem került a bevásárlólista elejére. Az utóbbi időkben már nagyon kellett ezekre vigyázni, hiszen a MOS 6510-es CPU-t, illetve a SID-et már nem gyártják - a Commodore saját gyárban csinálta ezeket magának -, így hiába készültek el modern és új alaplapok pl. a PCBWay segítségével, bizonyos chipeket akkor is kellett raktáron tartani 40 évvel ezelőttről. Van néhány FPGA-s helyettesítő megoldás, de néhány esetben ezek nem teljesen kompatibilisek a régi játékokkal, pl. a Wizard of Wor-ral - ami elfogadhatatlan, hiszen a játék hangjaival akár a szomszédot is el lehetett kergetni. Panelházban biztosan, családi házban esélyesen.
Nos, a Commodore megmenekült (jelenleg)!
Peri Fractic, azaz Chris Simpson megvette a Commodore-t az addigi utolsó holland tulajdonostól. Sok retró számítógépes videója van a TeCsőn és igazából néhány licencet szeretett volna venni a hollandoktól a névhasználatra, azonban olyan csavart labdát kapott, ami őt is meglepte. A hollandok azt válaszolták: "szívesen adunk el neked licenceket, de úgy látjuk, te sokkal jobban értesz a Commodore-hoz, mint mi, nem vennéd meg az egész céget?"
Nem tudom, mennyire kiszínezett a történet, ha én kapnék ilyen választ egy hasonló kérdésre, biztosan a hátsó felemre tottyannék... Az azonban fantasztikus, hogy az erről szóló videókban valami egészen elképesztő lelkesedés árad a pacákból, mind a kihívás, mind pedig a megvalósult álom perpsektívájából nézve. Peri Fractic sorban felkereste a régi mérnököket és vezetőket, csatlakoznának-e hozzá a projektben - ha máshogy nem, hát tanácsadóként - és sokan igent mondtak a felkérésre. Nagyon sok sikert neki a projekthez!
Így hát az az örömhír, hogy igen, lesz új Commodore 64 számítógép, a rajongótábor mind a mai napig fejleszt rá programokat, játékokat, demókat (az itteni közösség is) és a commodore.net címen már rendelhetők is új gépek. Természetesen a gyártás csak most indult újra, így elképzelhető, hogy némi időbe telik a rendelés teljesítése...
És én? Nos, én ebben a hónapban leszek tulajdonosa egy igazi Commodore 64-nek (replika már van - The C64 Maxi -, ha megérkezik a gép, a replika eladósorba kerül), néhány modernebb kiegészítővel (pl. Kung Fu Flash). Az álom valóra válik és végre lesz olyan hobbim, amire költeni is fogok 
Live Forever, C= !
), amivel a dBase, vagy FoxBase környezettől függetlenül önállóan működő adatbáziskezelő programokat lehetett írni.![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
