Joggal merül fel, hogy ha utálom, mit keres itt? Ez kicsit kapcsolódik az előző bejegyzéshez: nem kell elfogadni a megszokott recepteket! Hát ez is teljesen másképp készült, kísérlet gyanánt: tudom úgy készíteni, hogy szeressem?
Szerintem mindenkinek van egy képe a paradicsomos káposztáról, ami leginkább egy paradicsomszószban úszkáló főtt káposzta, jellemzően jól megcukrozva. Persze ezt is lehet sokféleképpen csinálni, de erre most nem térek ki.
Lényeg az, hogy megláttam a piacon egy szép, kis méretű káposztát és bár nem terveztem, de megvettem, mert a káposztafőzeléket szeretem (a végén majd szerintem ezt is leírom). Viszont múlt héten is (meg ezen a héten is) nagyon sok, finom, érett paradicsomot vettem.
(Igen, ez a káposzta nem a hagyományos gömbölyű, hanem lapos, de ez ilyen fajta. Szerintem jobb az íze és a levelei is vékonyabbak, hamarabb elkészül)
Mire hazaértem, már körvonalazódott, hogy teszek egy kísérletet, egy nem hagyományos paradicsomos káposztával.
Kapásból alágyújtottam a lábasnak és tettem bele viszonylag sok olajat (ez most egy hidegen sajtolt napraforgóolaj volt), mert tudtam, hogy a káposztát pirítani fogom.
A káposztát félbe vágtam, torzsa ki és a vágott felére állítva elkezdtem kb. 2 mm-es szeletekre vágni (gyakorlatilag vékony csíkokra vágtam a káposztát) és folyamatosan adtam az olajhoz, amit felaprítottam. Egyből sóztam, hogy kiengedje a levét és ne égjen meg.
Került még bele egy nagy fej hagyma félkarikára vágva, egy paprika felcsíkozva és 2 gerezd fokhagyma durvára vágva.
Aprítás közben folyamatosan kevergettem a káposztát, hogy ne égjen meg. Amikor mindez benne volt, raktam bele 7-8 szem borókabogyót összezúzva (ezek most elég aprók, amúgy 4-5 szemet használnék), egy bő teáskanálnyi köményt (én kömény és római kömény keverékét használtam, de a sima is teljesen jó) és bőven borsoztam. Ezzel pirítottam tovább, folyamatos kevergetés mellett. Az extra íz miatt tettem bele egy kevés fehérbort (max. 1 decit), ami pillanatok alatt elfőtt, szóval nem akasztotta meg a pirítást.
Most kétféle jó érett paradicsom volt itthon, amiből vegyesen használtam kb. fél kilónyit. Aprítással nem vacakoltam, nagyobb darabokra vágva beleszórtam egy késes aprítóba és kb. 10 mp alatt „rusztikus” (tehát kissé darabos) paradicsomszósz lett, amit ráöntöttem, az eddigre már itt-ott barnuló (Pont ez volt a cél, éljen a Maillard-reakció!!) káposztára. Mivel láttam, hogy pont annyira nedves, amit szeretnék, levettem takarékra, megszórtam egy kis chilipehellyel és kb. 3 teáskanálnyi borsikafűvel (csombor, ha úgy tetszik). Letakarva még 10 perc kellett neki. Ezután belereszeltem egy fél citrom héját és még 1 perc rotyogtatás után kész is volt!
Tudom, hogy ez nem úgy néz ki, mintha kellően paradicsomos lenne, de valójában nagyon jól érződik és a káposzta íze is intenzívebb. Nem tudom, hogy amúgy mennyi idő lenne, de ezzel a módszerrel kb. 20 perc alatt elkészült.
Ez a mennyiség nagyjából 2 adag.
Feltétnek most egy cserkészkolbászt sütöttem, de ezt csak azért írom, mert rajta van a képen!
Ja és a lényeg, hogy már nem utálom a paradicsomos káposztát!
A káposzta főzelék (ígértem az elején) ennél egyszerűbb. Hagymát és fokhagymát dinsztelünk, majd a felaprított káposztával folytatjuk. Ezt is sózzuk és visszavesszük a hőmérsékletet, tehát ezt nem pirítjuk, csak dinszteljük néhány percig. Mikor kicsit megrogyott, kevés vizet öntünk rá és alaposan megborsozzuk. Amikor puha, tejfölös habarással fejezzük be. Persze ezt is ki lehet egészíteni borókabogyóval és/vagy borsikafűvel, de ezek nélkül is finom.
