Péntek: Az ember kezdi élvezni, hogy mindjárt hétvége, kicsi pihenés. Már fejben nem is az adott helyen járok. Csörrrr csörrrr. Megszólal a telefon.
Felveszem:
- Igen?
- XY vagyok, és lenne egy olyan gond, hogy beszorult a laptop kártyaolvasójába az SD kártya. Mit lehet csinálni vele?
- Esetleg elhozni hozzám.
-Jó, akkor nemsokára ott leszek. -S ezzel letette a női hang a telefont
Megérkezett, előadta a problémát, majd mutatja a laptopot. (Egy MSI V601 szériás laptop)
A memóriakártya olyan mélyen a nyílásban, hogy alig látszik. Kis elemlámpa előkap, jobban megvizsgál.
-A telefonomból való a memóriakártya. -Mondja a hölgy.
Előszedem a legvékonyabb műszerész csipeszemet, megpróbálom a kártyát elérni, de nem lehet, mert a csipesz pont rossz helyen kezd el kiszélesedni.
-Milyen telefonod van? -Kérdem én mivel már letegeződtünk.
-Egy SEK750i.
-De annak saját memóriakártya típusa van.
-Ő ahhoz nem ért, odamérték a fényképező mem. kártyájához, hasonló méretű volt, hát beledugták. Kihúzni már nem tudták, csak egyre mélyebbre sikerült tolni.
Hát elkezdtem mind a 400 csavart kiszedni, szerencsére ez nem egy IBM, amibe vagy 5 fajta csavar van. Szétszedtem, s miután a fedőlap nem zavart be a képbe, viszonylag gyorsan kiszedtem a memóriakártyát. Majd gép összeszerelése, és mindenkinek boldog mosoly az arcán. Kinek azért, mert megmentődött a SE M memóriakártyája, kinek azért mert vége a hétnek.
Még megmutattam, mely kártyatípusok jók a laptophoz, aztán a megérdemelt pihenés.

Konklúzió: Nem lehet 100%-osan user biztos gépeket építeni, mert az user (emberi) tényező mindig ott lesz.

Minden apró probléma kis türelemmel, megoldhatatlan gonddá fejleszthető!