SD-ről jut eszembe...
Öreg csóka bejön, hogy van nálunk 512/133as SDRAM mert kidobta kugli. No, itt van, vigyed. Se kérdés, se szó, neki ez kell. Sámson csippes, egy ódalas. Mondanom se köll, hogy 100% kompátible semmivel. TUSL2 és társaiban menne... de a régiekben meg se nyikkan.
No, nem telllllik el 1 óra, faszi (aki tényleg kb. 55-60éves) rohan be, hogy ezek a ramok szarok. Aggyuk vissza a pénztet. Dult, fult... gondoltam próbálom kissé csitítani a dógot, még se kapjon infarktust itt boltba. Erre a kollégának elkezdi mondani, hogy neki ne mert ő is ebből él...
1., "informatikus vagyok"
2., "és elektroműszerész is"
3., kimértem a memóriákat és szarok...
Ez volt a fő mondanivalója... Az első kettő kollégánál is stimmelt, de a harmadik az nem. Ő nem méregeti az SD-ket, hanem inkább memteszteli őket...
Na szóval, én voltam a következő, akinek szintén elmondta ezeket.
Kérdem ekkor végső elkeseredésemben, hogy most miért ideges? Mire arcomba vágja, hogy az ő utikőccségét senki nem fogja megtéríteni, mert ezek a ramok szarok és vissza kellett hoznia. Ekkor majdnem elröhögtem magam kínomban. Ő nemkéri a cserét, mivel azok is szarok lesznek. Nagy nehezen kihúzom belőle, hogy Ájbíjem gépe van. Igazi ős péhárom, a válogatósabbik fajtából.
Csenben benyúltam a kasszába és visszaadtam neki a pénzt.
Húzzál a jó édes "informatikus" anyukádba.
[ Szerkesztve ]