Köszi a cikket. Nekem, mint műszaki embernek, nagyon informatív volt.
Sajnos ez van, ilyen világot élünk. Nagyapáinknak, még a német/holland cégek (Grundig/Loewe/Metz/Philips) termékei voltak, a minőség mutatói. A mai 40-50-eseknek a japán márkák (Sony/Panasonic/Hitachi) voltak a minőség fokmérői. Míg a mai húszon- harmincéveseknek már a koreai (LG/Samsung) márkák jelentenek inkább etalont (de nyugi, a "Z generációnak" már ott lesznek a kínai brandek)
Szvsz ez egy 10-20 éves ciklus, amit mindig az az ország (régió) határoz meg, aki a legtöbb know-how-t tudja felmutatni, az adott időben.
A cikkel teljesen egyetértek (főleg a Pana vonallal) Fájdalom ezt látni. Több mint 20 évig Panák voltak a családban és nagyon szerettük őket (most is van otthon több plazma).Cca egy éve vettem új TV-t, akkor is Panát vettem volna, de nem volt semmi jó ár/érték arányú LCD TV a piacon (ahogy látom, azóta még rosszabb a helyzet) A Samu nekem túl műanyag színezetű, az LG pedig nem tud értelmes LCD panelt beszerelni a termékeibe (én a VA panelek szerelmese vagyok), így maradt a Sony. Azon kihalófélben lévő emberke vagyok, aki a japán termékeket, még mindig a minőséggel társítja.