Mármint mit nem szeretsz, a futást, vagy az erdőt?

Egyébként mesélek neked valamit.. ez ilyen "Norbis" sztori Na jó nem..
Szóval amikor én általános iskolás voltam, 8 éves koromban nagyon sokat fájt a lábam, a talpam. Kiderült, hogy lúdtalpam van (amit a hipermárkás babacipőknek köszönhetek, amikben talpmagasítás van ), és nem nőttek össze a sarokcsontjaim. Ettől kezdve felmentettek tornából, mert ezzel a lábbal így nem szabadott sokat ugrálnom és ilyen lúdtalpbetéteket kellett hordanom vagy két évig. Ezek után jól meghíztam, mivel nem mozogtam semmit, meg amúgy is a 9 éves gyereknek 5 szendvics kell tízóraira ugye..
Szóval meghíztam jól, persze egy idő után újra tornáztam.. és persze volt futás is, felső tagozatban főleg. Most így visszagondolva nem volt vészes, bemelegítésnek 400 méteres kör, és utána 2x800 méteres körök, úgy az iskola körül.. egyébként tök szép környék, a XI. kerületben van. Szóval én nem tudtam végigfutni kb. 100 métert sem egyhuzamban, mert meg akartam fulladni és minden bajom volt. Elég szánalmas volt a dolog, mindig utolsónak értem be és emiatt persze utáltam is a futást, rettenetesen.. persze gyerek fejjel megalázó is volt a dolog, hogy a többiek néztek rám, hogy még ennyire sem vagyok képes, hogy lefussam (nem én voltam az egyetlen, de csak ketten voltunk ilyen elfuseráltak). Ezek után eltelt úgy 18 év, hogy rá sem gondoltam a futásra és max. csak a busz után futottam, annak ellenére hogy pl. jártam teniszezni, bringáztam, és később sportlövész is lettem, versenyeztem is, még EB-n is voltam.. de a futást még sportlövészként is elblicceltem

Aztán felnőttként egyszer beszélgettem egy barátnőmmel, aki amúgy sport-mozgás mániákus, ha van fél óra szabadideje a szüleinél mert épp késik az ebéd, akkor leül tornázni kb.. frankón. És ő jár futni rendszeresen. Beszélt nekem róla, hogy ez mennyire jó és szuper érzés, áradozott nekem a kocogásról. Mivel mostmár huszonévesen volt Internetem is, utána olvastam kicsit a dolognak és rájöttem, hogy ezt is, mint annyi más dolgot, tanulni lehet és kell. Nem mindenki számára értetődik magától, hogyan is kell kocogni, de ahogy egyre többet olvastam a futásról arra a következtetésre jutottam, hogy aki normálisan kipróbálta, mind szereti.. Ezért aztán hirtelen felindulástól vezérelve elmentem futócipőt venni és elkezdtem kocogni. Először épp csak 400 métert bírtam lekocogni, aztán kétszerannyit, végül pár hét után már 2 km-t, aztán 6 hét után indultam a Flora futáson ahol 3,2 km-t futottam le.. aztán jött az 5 km-es rakpartfutás 50 fokban, meg a 7 km-es maratonváltó.. aztán 10 km a környéken..
Szóval csak bíztatni tudlak, hogy menj! Most, hogy ÉSSZEL csináltam, és megtanultam a technikáját a dolognak, élvezni tudom. És tudom azt is, hogy gyerekkoromban hogy nem tudtam lefutni 300 métert nem azért volt mert engem elfuseráltak, hanem azért, mert a tanár volt elfuserált és képtelen volt rá megtanítani. Számára magától értetődő volt az egész, mert elvégezte a TF-et, de számomra 10 évesen nem. Velem nem járt anyukám kocogni..

Na most lehet könnyezni
A tanulság az, hogy FUTNI JÓ!

Ha valaki Újpesten lakik....