Az utóbbi 20-25 évben sokan az ilyesmit pont úgy tarják számon, mint a szivességet/adósságot.
Van olyan idősebb rokon akit nem érdeklek különösebben mióta elértem a 18-at, de ha felköszöntöm a névnapján, akkor biztos lehetek benne, hogy fel fog hívni amikor az enyém van. Ha nem hívom, akkor ő sem.
És lenne még sok ilyen példám, pl nem teljesen közeli baráti körből 3 év után körbe-visszajutott márkás italról , meg ilyesmiről.
Francia sztorira, meg kb szintén ez. Régen, ahogy nagyanyám mesélte két eset volt.
1: Meghívtak, elmentél, jól érezted magad, egyszer kaptál egy képeslapot, hogy most akkor ők ekkor jönnek, sáska módjára lezabálták a kamrát, kifele menet leszedték a paradicsomot....
2: Meghívtak, elmentél, jól érezted magad, és hónapokig leveleztetek utána.

Az a baj, hogy az első, jellemzően a fővárosi, vagy ahhoz közel lakó, jellemzően tehetősebb rokonok látogatásánál történt meg a családban. A másodikhoz meg néha nem is kellett, hogy rokon legyél.
Én így 43 múltam, és kb emiatt ha olyan városba megyek ahol rokonok laknak, akkor nem kívánok betörni a komfortzónájukba, inkább fizetek a szállásért, de közlöm, hogy ha találkozni akar velem valaki, akkor ott vagyok. Persze tisztelet a kivételnek. Mindig vannak az egyenlők között is elsők... Van az akinek elhiszem, hogy feltétel nélküli rokon.