A kisfiú kérdezi az apját, hogy mi a politika.

Az apja leülteti, és példákkal elmagyarázza: Figyelj, fiam.

Én hozom haza a pénzt, tehát én vagyok a KAPITALIZMUS.

Anyád ügyel a pénzre, tehát ő a KORMÁNY.

Nagyapád ügyel arra, hogy minden rendben legyen, tehát ő a SZAKSZERVEZET.

A babysitter a DOLGOZÓ OSZTÁLY, és mi mindannyian azért
dolgozunk, hogy Te, a NÉP jól érezd magad és minden rendben legyen.

A pár hónapos kisöcséd pedig a közös JÖVŐNK.

A kisfiú elraktározza a hallottakat, és elmegy aludni.

Éjjel arra ébred, hogy az öccse telerakta a pelenkáját és sír.

Felkel, és szólni akar az anyjának, de az olyan mélyen alszik, hogy
nem bírja felkelteni.

Bemegy szólni a babysitternek, de a szobában látja, hogy az apja éppen hempereg vele az ágyban,

miközben a nagyapja kukucskál be az ablakon.

Senki sem veszi észre, hogy ő is ott van, így visszamegy aludni.

Másnap kérdezi az apja, hogy el tudja-e mondani a saját szavaival, hogy mi is az a politika.

A kisfiúnak eszébe jutnak az éjszaka látottak, s így szól:

A politika az, amikor a kapitalizmus kihasználja a dolgozó osztályt,
amit a szakszervezet csak tétlenül bámul.

A kormány alszik, a néppel senki sem törődik, és a jövő is szarban van!"