Nem Pavlovi reflex miatt lettem vallásos. Igen a közösség jó volt. Akkor se tudtam pingpongozni, azóta se, talán 10 éve nem fogtam kezembe ütőt.
Vallásnál árukapcsolásnak tekinteni a közösséget olyan, mint a házasságnál a másikat. A vallás egyik lényegi eleme a közösség, igen vannak remeték, remete élet, de az emberek 99%-a közösségben éli meg a vallását.

Az egyén valódi akarata, érzelmei ellen kényszerített dolgok sosem vezetnek jóra.
Iskola? Korai felkelés? Munka? Valahogy ezek olyan dolgok amik ellen az ember volt, hogy lázadt, s mégis jó lett belőle.

A szeretet és a keresztény Isten összekapcsolása szintén árukapcsolás.
A kapcsolat létezik, de az nézőpont kérdése, hogy mert a létező keresztény Isten a szeretet Istene, vagy mert jó marketingérzékkel megáldottak szerint a kettő összekapcsolásával jól lehet irányítani az embereket.

Valóban nehéz minden embert szeretni, én se az vagyok, aki házról-házra menne hirdetni Jehova létét. De ha odajön hozzám valaki, akkor igyekszek jóindulattal hozzáállni, segíteni. (Van akinél nem megy) Törekvés azért megvan, s belátom az értelmét, hogy jobb lenne, ha mindenki segítene a másikon, ha meglát egy hajléktalant akkor segít. Apám mikor radioterápiára járt, akkor mindig vitte magával a papírt, hogy kezelésre jár, hogyha össszeessne, akkor ne nézzék részegnek, s ne lépjenek át rajta. Mert sajnos a szeretet nélküli világ ilyen.

#22248) Elemental:
Amit mondasz, az akkor áll fent, ha valaki úgy lett vallásos, hogy nem volt komoly vallásos élménye.
Te komolyan úgy gondolod, hogyha lenne egy gyógyszer, ami téged meggyógyított akkor a gyereked döntse el szabadon, hogy beveszi-e igen vagy nem, elvégre rossz az íze? Én ha kell lenyomnám a torkán, hogy muszáj, mert élned kell.