Tegnap esti sztori:
Bejött a gyerek, DDR2 RAM kell neki, a 3 éve vett gépébe. Furcsállottam, utánna megegyeztünk abban, hogy jó lesz neki a DDR is. Utánna még jött egy kis beszélgetés:1
- Emlékszel rám? Két hónapja ajánlottál egy gépet!
- Hogy a vacogó cápa... Nem igazán.
- Na kéne egy jó gép!
- Mennyiből hozzuk ki, milyen feladatokra kell?
- Hát jó legyen!
- 240.000 bruttó, ilyen formában. - és eléteszem a konfigok listáját. C2D, 8600GTS...
- Hát olcsóbbra gondoltam.
- Mennyire?
- 150
- 149.250 Ft, itt a másik konfiguráció (X2, 2x1GB, 320GB, NX8600GT...)
- De legyen olcsóbb!
- Akkor viszont kompromisszumot kell kötni, és valamiből vissza kell venni, így az a teljesítmény rovására megy.
Aztán szépen átszámoltatta a konfigot. Vagy nyolcszor... A végén integrált VGA-s lapnál tartottunk, 256MB-nál, 40GB-nél és nem volt hajlandó megérteni, hogy ez még jó, de nem arra, amit használni szeretne. Fél óra... És a szokásos: ''köszi, csak érdeklődtem!''
Imádom a határozott embereket!

Ember tervez, Isten perverz...