Attól is függ mivel hasonlítod össze.

PDP és PDD közt is elég nagy különbség van mozgáskor. A Panasonic "be szokta gyűrni" a mozó éleket (és még a fényesség is változik a sötétszürkéken mozgáskor, mint egy PVA LCD-n), a Samsung végig egyformán közepesen zajosan néz ki (de soha nincs olyan "zajos kontúr", mint a Panaosnic-on), a Pioneer pedig végig csak minimálisan zajos (ezen táncolnak leg finomabban és dinamikusan a zajminták, amiket nem zavarja meg túlzottan, ha követi a szemed a mozgást).

Ugyan úgy LCD és LCD sem egyforma. *VA paneleken néha a viszonylag agresszív BFI sem tudja teljesen elfedni az LCD-re jellemző "csóvázást" a nagy kontrasztú élek körül (mert egyszerűen tovább tart váltani, mint az egy képkockára eső idő, így lehetetlen, legalább is 50-60Hz-en, de főleg felette) és a BFI-t is különbözőképp szokták csinálni (van ahol CRT-t imitálnak és sorról-sorra frissítenek, vagy ahogy a teljes képkocka egyszerre vibrál, és van ahogy pl. 24fps 72Hz-en, van ahogy 96 és van ahol 120Hz-en villog, ez mind másképp nézhet ki...).

De ha nem játszol, megértem. Nekem mindig játékra volt igazán mániám a plazma féle mozgás, vagy a BFI. Filmhez nekem sem hiányzik. (De akkor még ideteszem, hogy mániákusan kikapcsolom a blur effektet játékokban, ami általában defaul ON, szóval legtöbbeknél mindig blur-os a kép játékokban is, főleg ha XBone-on vagy PornStation-ön ki sem engedik kapcsolni...) De játékra is nyilván még jobb a natív >>60Hz, mint a 60+BFI, csak hát az még "drágább" és ma gyakorlatilag elérhetetlen OLED-en és/vagy 4k HDR-el együtt.

[ Szerkesztve ]

TV/monitor kalibrálást vállalok. ||| "All right , Thom. But understand this: I do care for you. I care for all the lost souls than end up up here."