Új hozzászólás Aktív témák

• #41670 Viszlát addikt fokukac #41645

  Új Válasz 2014-11-26 00:04:46 #41670

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Viszlát

  addikt

  válasz fokukac #41645 üzenetére

  Én ismertem személyesen, igaz csak kétszer találkoztunk. Viszont ahogy sokaknak, a "virtuális" életem mindennapi része volt, vagy akár csak telefonvégen, de ott volt. Nem volt egyszerű srác, de a szíve nagyon a helyén volt. Sokszor segítettük egymást a lehetőségeinkhez képest, egy ideig egy területen dolgoztunk, küldözgettem neki a dokumentációkat, anyagokat, aztán amikor munkanélküli lettem, akkor az elsők között ajánlkozott, hogy beadja az önéletrajzom. De akkor is végig velem izgult, amikor a Hondát vettem, sőt, le is nyomozott pár autót, megmentve engem néhány rossz vételtől. Filmek, technika, foci, autó, utazás, Németország, sok közös érdeklődési kör volt és lehetett rá számítani.

  Nekem is kattog az agyam, de az a rohadt életszerűtlen ebben az egészben, hogy nagyon nehéz megfogni a veszteséget, mert "csak" az internet. Hogyan magyarázod meg akárkinek, vagy akár csak magadnak, hogy miért érzel űrt, miért érzel veszteséget valaki kapcsán, akinek "csak" a karaktereit olvastad többnyire, soha nem söröztél vele, nem mentetek együtt moziba, nyaralni, grillezni, balcsizni... De csak arra jutok, akárhonnan is nézem, hogy az a "csak" az baromira nem a valóságot tükrözi, rá kellett döbbenjek, hogy magam sem gondoltam volna, de a valóság az, hogy rendkívül sokmindent megosztunk itt egymással, róla is sokkal többet tudok, mint a napi kapcsolataim 90%-ról.

  Most legutóbb ő keresett engem még augusztusban, lehet, hogy tiszta hülyeség, de megkért, hogy kutassak fel neki egy filmet BD-n. Bár sikerült aludnom pár órát hajnaltájt, nekem is ezen kattogott az agyam egész éjjel, így amikor fél 8 magasságában jött az automata értesítés, hogy elérhetővé vált ez a bizonyos BD az egyik privát trackeren, félkómás állapotban nyúltam, hogy húzom át emlékeztetőbe, hogy majd később elküldjem neki. Aztán berobbant az agyamba az emlék és akkor úgy igazán szíven ütött az egész, ami azóta is tart...

  

Új hozzászólás Aktív témák