Új hozzászólás Aktív témák

• #8159 azbest félisten Kukipapa_rr #8154

  Új Válasz 2017-04-15 16:10:11 #8159

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  azbest

  félisten

  válasz Kukipapa_rr #8154 üzenetére

  Persze, aki nem tesz semmit, annak nem sok esélye van. Viszont sokszor nagyon fontosak a körülmények, meglévő lehetőségek, családi háttér.

  Pontosan látom utólag magamról is, hogy mik voltak azok a döntések, lehetőségek, amik oda vezettek, ahol vagyok. Ha sokkal szorgalmasabb vagyok vagy máshogy döntök / a családom máshogy dönt, lehet, hogy még jobb helyzetben lennék. De elég nagy esélye van annak is, hogy egy nehéz és rosszul fizető munka mellett kezdenék beleőrülni a kilátástalanságba.

  Nagyon sokat számított a családi hátterem, hogy a magát betegre dolgozó anyám azt akarta többre vigyem és akkor is türelmes volt, amikor éppen semmirekellő voltam. Az, hogy melyik iskolába kerültem a faluból, akkor kik voltak a tanárok, hogy utána is járhattam olyan iskolákba, ami érdekelt és hogy amikor semmirekellő egyetemista voltam sem kellett bagóért robotolnom valahol, hogy ne legyen teljesen üres a zsebem. Bár bizonyos szempontból semmirekellő voltam, de nem az i-h-b fajta, hanem azzal foglalkoztam, ami érdekelt. Később pedig valamilyen szinten ez is hozzásegített, hogy megtaláljon az olyan érdekes munka, amilyet szerettem volna. Az idő, amit a családi háttér biztosított egy szolíd életvitel fenntartására, olvasásra, ingyen feladatok vállalására, amiből ismereteket és tapasztalatokat szereztem sokaknak nem adatik meg.

  És utána, már nekem is lett lehetőségem a saját jövedelmemből tartalékolni. Általában mindig az előző jövedelmem szintjén élek. Szép lassan persze azért nőnek az igények és a működési költség. Olyankor dönteni kell. Volt, hogy az elhanyagolt sulit mondtam fel, mert csak feneketlen pénznyelő volt. Volt, hogy emelést kértem. Volt, hogy a főállás mellett elkezdtem mással is foglalkozni, majd később az lett a fő tevékenységem. Aztán volt hogy váltottam. Bár egyáltalán nem tartom magam szorgalmasnak, de voltak időszakok, amikor olcsó lakhatást és tapasztalatot nyerve, máskor meg plusz pénzért dolgoztam valamit a főállás mellett is. De évekig ott lebegett előttem nagyobb kiadás bevállalásakor, hogy ha másnaptól nem lenne jövedelmem, akkor hány hónap bufferem van és mennyi marad, ha költök belőle. Most is tudom és már megnyugtató, nem pedig idegesítő. Azt tudom, hogy lejjebb adással nem érdmes tervezni, mert öngerjesztő a folyamat, könnyű lecsúszni.

  Emlékszem mekkora vízválasztó volt elérnem a 6 havi buffert. Volt, hogy az életszínvonalam javult, volt hogy a munkamennyiség csökkent (újra elég 8 óra). És emlékszem mennyire frusztrált, amikor egy változás kapcsán rájöttem, hogy stagnálás vagy inkább lassú csükkenés pályára kerültem. Ami közvetlen kiváltója is volt annak, hogy munkahelyet váltsak, mert minden további hónap csak időt venne el az életemből. És utána, megint jó ívre kerülve újabb célok kezdhessenek körvonalazódni.

  Viszont pont ezekből tudom, hogy ha a korábbi, kevésbé jövedelmező időszakomban rákényszerűltem volna valami lélekölő munka elvállalására, akkor esélyes, hogy beragadok azon a kilátástalan szinten. Időre van szükség, az idő pedig pénz. Az időhöz pénz kell.

  Előadhatnám, hogy ott voltam lyukas zsebbel, de pár év kemény munkával felküzdöttem magam. De nem ott kezdődött a történet, hanem előtte jópár évig, diákként a család tudott támogatni annyira, hogy kimerült droid helyett ráérős, szárnyait próbálgató fiatal lehessek (a magam egyszerű szintjén). Nameg, néha az is sorsfordító, hogy megvárod-e a lifttel a következő beszállót.

  Furcsa érzéseket kelt látni, hogy anyám egy élet munkájával mit tudott elérni és hogy tíz év alatt többre jutok. Neki más volt a családi háttere és nem volt ideje, minden fillért magának kellett előteremtenie attól kezdve, hogy 16 éves korától dolgozott. Na ezért is emlékeztetem magamat és néha másokat is, hogy nem csak a szándékon múlik és könnyű elfelejteni, hogy honnan jöttünk, ha már jól megy a szekér. Ha ma kezdeném és ugyanúgy tennék, akkor sem itt kötnék ki. Ma már nem lenne elég a szomszéd kisvárosba járnom általános-/középiskolába, már lehet a megyeszékhelyig kellene mennem, hogy hasonló esélyem legyen, rögtön induláskor. És azt is tudom, hogy ha más szakmát választok, akkor mennyire kilátástalan lehetne a helyzetem itthon.

  Van olyan rokonom, aki fillérekből kénytelen élni, mégsincs semmi, amit a szemére vethetnék. Csalfa feleség, gyerekekről nem lemondás. Ez különbözteti meg a minimum nyugdíjat a szomszéd család jó nyugdíjától. A szomszédja jobb asszonyt választott, aki mellette állt és úgy el tudott menni jobb munáért messzebbre, így két ember jó nyugdíjából töltik öreg napjaikat, nem pedig egyedül fillérekből. A jobb anyagi háttér pedig a gyerekeiknek is jobb lehetőséget biztosított.

  (#8158) bandus
  nagyon leegyszerűsítve, ahol a filmekben látható hobó életmódhoz elég néha mosogatni, ott nem csoda, ha sokan nem tartalékolnak Meg ugye, ha könnyű másik munkát találni, mert van pezsgő gazdaság, normális fizetések, akkor a mának élés magasabb színvonal, mint a holnap tervezgetése.

Új hozzászólás Aktív témák