NVIDIA - GeForce 1000 széria
Elérkeztünk ahhoz a GeForce generációhoz, megy az utóbbi évek legnépszerűbb NVIDIA kártyáit szolgáltatta. A Pascal architektúrára épülő modellek mindegyike telitalálat volt a maga kategóriájában, hiszen kiváló teljesítményük, és ehhez mérten alacsony fogyasztásuk mellett az áruk is viszonylag kedvező volt, legalábbis az éppen aktuális bányászláz kitörése előtt. Ráadásul az AMD-nek erre a generációra sokáig nem volt válasza, hiszen a Vega kártyák csak 1 évvel később érkeztek, így nem csoda, hogy az 1000-es GeForce-okat vitték, mint a cukrot. Sokan a mai napig ezeket a kártyákat használják (részben kényszerből, részben tervezetten), és a jelenkor játékaival is megbirkóznak, igaz, DirectX 12 alatt az újabb fejlesztések hatékonyabban működnek.
A csúcson ezúttal is egy Titan kártya trónol, melyet igencsak szerencsétlen módon ugyanúgy Titan X-nek neveztek, mint az előző generációs, Maxwell alapú Titan-t, így jobb híján Titan X (Pascal) néven hivatkozunk rá. Nehezen érthető ez a malőr az NVIDIA máskor oly kifinomultan működő marketinggépezetében. Természetesen ennek a kártyának is készült butított változata a GTX 1080 Ti személyében.
Egy szinttel lejjebb a már megszokott módon kisebb méretű, olcsóbban gyártható GPU-t alkalmazó GTX 1080-as foglalt helyet, melyet nagytestvéréhez hasonlóan GDDR5X memóriákkal szereltek. Ennek butított változata a sima GDDR5-ös RAM-okat használó GTX 1070 volt, ám a két típus közé később még beerőltettek egy új modellt, mely a GTX 1070 Ti nevet kapta.
A középkategóriában a GTX 1060-as kártyák taroltak, és hatalmas népszerűségre tettek szert kiváló ár/érték arányuk miatt. Kétféle memóriamérettel (3 és 6 GB) kínálták őket, de az olcsóbbik változat kis mértékben butított GPU-t alkalmazott. A belépőszintű játékos kártyák kategóriájában szintén népszerű típusok voltak a GTX 1050 és 1050 Ti modellek.
Még egy dolgot érdemes megemlíteni az 1000-es szériával kapcsolatban: a minden korábbinál szebb és igényesebb kidolgozású referenciakártyákat itt kezdték el a hangzatos Founders Edition névvel illetni, vagyis a korábbi generációk referenciakártyáira tévedés FE néven hivatkozni, annak ellenére, hogy sokan ezt teszik a használtpiaci hirdetésekben. A Founders kártyákat kezdetben (a 1070 és 1080 típusok megjelenésekor) ugyanúgy meg lehetett vásárolni az egyes AIB partnetek kínálatában, akárcsak a korábbi referenciakártyákat, azonban a 1060-as modell esetében egy érthetetlen, és véleményem szerint teljesen indokolatlan döntést hozott az NVIDIA: innentől fogva a Founders Edition kártyákat kizárólag közvetlenül tőlük lehet megvásárolni. Ez még nem is lenne akkora probléma, ha nem társulna mellé az a kifejezetten bosszantó tény, hogy nem szállítanak hazánkba. Emiatt a 1060-as refkártyák (valamint az összes későbbi széria refkártyái) a fehér holló ritkaságával vetekednek itthon, ami számomra különösen szomorú, hiszen én mindennél jobban kedvelem a refkártyákat, és ha egy mód van rá, akkor igyekszem ilyet beszerezni minden típusból.
Mivel a 900-as GeForce szériában nem készült igazi alsókategóriás típus, ezért igencsak ideje volt már ebben a szegmensben is újítani valamit az NVIDIA-nak. Bár ezt a kategóriát elsősorban az IGP-k uralják, de határozott vásárlói igény mutatkozik egy olyan, elsősorban multimédiás célokat szolgáló diszkrét GPU-ra, mellyel azért időnként régebbi, vagy kis gépigényű címekkel, alacsony részletesség mellett játszani is lehet. Ezt a piaci rést hivatott lefedni a GT 1030-as modell, az NVIDIA történetében mindezidáig utoljára.
GeForce GT 1030 (Gigabyte)
GPU: 14 nm GP108 (Pascal, 384 SP, 24 TMU, 16 ROP) @ 1228 MHz (Boost: 1468 MHz)
MEM: 2 GB 64-bit GDDR5 @ 6008 MHz (48,1 GB/s)
OC: GPU @ 1266 MHz (3%), Boost @ 1519 MHz (3%)
TDP: 30W
Megjelenés: 2017. máj. 17.
Ár megjelenéskor: $79 USD
A GT 1030-as típus az NVIDIA mindezidáig utolsó belépőszintű kártyája, ám ebbe a kategóriába korábban sem érkezett minden generációban új fejlesztés. A Kepler alapú GT 710-es modellt azonban már igencsak ideje volt leváltani, és a kívánt eredményt egy erősen megcsonkított, ám az aktuális Pascal architektúrára épülő GPU-val érték el, mely mellé 64 bites memóriabuszra csatlakozó GDDR5-ös RAM-okat társítottak. A GT 1030 csak 8x-os PCIE módban képes üzemelni, valamint a rá épülő kártyákon csak két kimenet kaphatott helyet, ami kicsit érthetetlen korlátozás az NVIDIA részéről, hiszen ilyen low-end kártyákat sok esetben pont azért vásárolnak irodai gépekbe a felhasználók, hogy 3 kijelzőt hajthassanak meg, amire az IGP-k általában nem képesek.
Az alsókategóriás kártyákon a gyártók ott spórolnak, ahol csak tudnak, így hát ne legyenek illúzióink: ha egy alapvetően passzív üzemre tervezett GPU-ra aktív hűtést szerelnek, akkor az nem azért történik, hogy a felhasználónak jobb legyen, hanem egyszerűen így volt olcsóbb megoldani. Ez pedig csak úgy érhető el, ha vagy a borda, vagy a ventilátor csapnivaló minőségű lesz - rosszabb esetben pedig mindkettő. A Gigabyte 1030-as kártyáján elsősorban a bordán spóroltak, ami nem más, mint egy durva megmunkálású, kissé felhajtogatott szélű fémlemez. Leginkább a kora-kétezres évek "pogácsaszaggató" hűtéseire emlékeztet, némileg nagyobb méretben. Így azán hiába trónol rajta egy viszonylag méretes légkavaró, ennek is magas fordulatszámon kell dolgoznia az amúgy nem túl forrófejű GPU lehűtéséhez, vagyis a végeredmény egy nagy méretű és hangos kártya lett, ami semmilyen pozitívumot nem képes felvonultatni egy low profile-os, passzív hűtéses modellhez képest.
GeForce GTX 1050 (EVGA)
GPU: 14 nm GP107 (Pascal, 640 SP, 40 TMU, 32 ROP) @ 1354 MHz (Boost: 1455 MHz)
MEM: 2 GB 128-bit GDDR5 @ 7008 MHz (112,1 GB/s)
OC: GPU @ 1430 MHz (5%), Boost @ 1544 MHz (6%)
TDP: 75W
Megjelenés: 2016. okt. 25.
Ár megjelenéskor: $109 USD
Népszerű alsó-középkategóriás kártya volt a GTX 1050-es, mely használható sebességet nyújtott a kis igényű játékosok számára, és emellett olyan alacsony fogyasztással rendelkezett, hogy tápcsatlakozó nélküli kártyák is épülhettek rá. Ez sok esetben fontos lehet, ha például egy gyárilag gyenge tápegységgel felszerelt brand gépet szeretnénk játékra is használható VGA-val fejleszteni.
Első pillantásra komoly kártyának tűnik az EVGA ACX 3.0 hűtővel felszerelt GTX 1050-es modellje, de jobban szemügyre véve furcsa spórolásokat fedezhetünk fel rajta. Az olcsó hatású, kopogós műanyagból készült hűtésburkolat még csak hagyján, ennél sokkal nagyobb probléma, hogy a kártya nem képes félpasszív üzemre, pedig a bordafelület viszonylag nagy, így adná magát ez a lehetőség. További furcsaság, hogy a ventilátorok csak 2 pines csatlakozót kaptak, így nemhogy PWM vezérlésre, de még a fordulatszám monitorozására sem képesek. Ez a hiányosság már egyáltalán nem volt jellemző ebben az időszakban. Maga a borda egyébként jó minőségű, és két heatpipe is végigfut benne. Az aprócska, nagyjából a kártya hosszának kétharmadánál véget érő NYÁK-on, valamint a hűtőblokkon is jól láthatóan kialakították a tápcsatlakozónak való helyet, ám nem szerelték fel a kártyára. Ez persze pozitívumként is felfogható, hiszen a fogyasztás így alacsony keretek között marad, és gyenge táppal rendelkező konfigurációkba is beszerelhető a kártya. Összességében a furcsa megoldások ellenére nem rossz kártya ez, csak a neves gyártótól megszokott minőséget nem sikerül hoznia.
GeForce GTX 1050 Ti (KFA2)
GPU: 14 nm GP107 (Pascal, 768 SP, 48 TMU, 32 ROP) @ 1291 MHz (Boost: 1392 MHz)
MEM: 4 GB 128-bit GDDR5 @ 7008 MHz (112,1 GB/s)
OC: GPU @ 1354 MHz (4%), Boost @ 1468 MHz (5%)
TDP: 75W
Megjelenés: 2016. okt. 25.
Ár megjelenéskor: $139 USD
A kistestvérénél több shader processzort, és dupla annyi memóriát kínáló GTX 1050 Ti is népszerű kártya volt, ám ár/teljesítmény aránya nem annyira jó, hiszen kissé túlárazott típusról beszélhetünk. Különösen használtan jellemző, hogy az ára szinte semmivel sem alacsonyabb a jóval nagyobb teljesítményű 3 GB-os GTX 1060-nál, így csak akkor érdemes ezt választani, ha az átlagosnál olcsóbban sikerül hozzájutni.
A Galaxy KFA2 almárkájának gyárilag tuningolt 1050 Ti kártyája igazi különlegesség, már ami a festését illeti, hiszen a fehér színben pompázó NYÁK meglehetősen ritka (és ennek ellenére, vagy talán pont emiatt, kifejezetten népszerű a felhasználók körében). Kár, hogy emellé igencsak gyenge minőségű hűtőrendszer párosul. A bordázat méretével még nem is lenne gond, főleg, hogy a GPU-val közvetlenül érintkező heatpipe is segíti a működését, de (az egyébként fehér színben világító) ventilátorok csapágyazása már most, a kártya viszonylag fiatal kora ellenére is zörög, ami semmiképp nem elfogadható manapság. Ráadásul félpasszív üzemre nem képes, így állandóan hallgatni kell a légkavarókat. Ezt leszámítva átlagos kártyáról van szó, a kimenetek között a HDMI és a DisplayPort mellett 2 db DVI csatlakozót is találunk, ám ezek egyike sem képes analóg jel átvitelére.
GeForce GTX 1060 3 GB (MSI)
GPU: 16 nm GP106 (Pascal, 1152 SP, 72 TMU, 48 ROP) @ 1506 MHz (Boost: 1708 MHz)
MEM: 3 GB 192-bit GDDR5 @ 8008 MHz (192,2 GB/s)
OC: GPU @ 1569 MHz (4%), Boost @ 1785 MHz (4%)
TDP: 120W
Megjelenés: 2016. aug. 18.
Ár megjelenéskor: $199 USD
Nem szoktam azonos típusból többféle memóriamérettel szerelt modelleket bemutatni a cikkeimben, de a 1060-as esetében a 3 GB-os változat hivatalosan is külön típusnak számított, hiszen a memóriamennyiség felezése mellett a GPU-ban is letiltottak néhány részegységet. Emiatt nem is volt túl szerencsés, hogy ugyanúgy 1060-asnak hívták, mint a nagyobb testvérét, illetve inkább azt kellett volna 1060 Ti-nak hívni, mert így kissé félrevezető a nevezéktan.
Az MSI Gaming X családba tartozó kártyái az egyik legjobb minőségi szintet képviselik az 1000-es GeForce szériában, és külön kiemelendő, hogy egy ilyen viszonylag olcsó modell is megkapta ezt a dizájnt, mint a 3 GB-os GTX 1060. Az egész kártya masszív felépítésű, a többszörösen merevített, és backplate-el is rendelkező NYÁK hatalmas, nem kevésbé a sűrűn lamellázott hűtés, mely természetesen félpasszív üzemre is képes. A ventilátorok az MSI-től megszokott, kiváló minőségű darabok, a burkolat jobb oldalán látható csíkok pedig világítanak, igaz nem RGB LED-ekkel, csak fix piros színben. Ez egyébként az AMD kártyáihoz jobban passzol, de a GeForce-okon is jól néz ki. Összességében kiemelten ajánlott a Gaming X szériából válogatni annak, aki Pascal alapú GeForce kártya vásárlását tervezi.
GeForce GTX 1060 6 GB (EVGA)
GPU: 16 nm GP106 (Pascal, 1280 SP, 80 TMU, 48 ROP) @ 1506 MHz (Boost: 1709 MHz)
MEM: 6 GB 192-bit GDDR5 @ 8008 MHz (192,2 GB/s)
OC: GPU @ 1607 MHz (6%), Boost @ 1835 MHz (7%)
TDP: 120W
Megjelenés: 2016. júl. 19.
Ár megjelenéskor: $299 USD
A teljes értékű GP106-os GPU-t alkalmazó 6 GB-os GTX 1060-as modell igencsak kedvelt középkategóriás típus volt a Pascal alapú generáció idején. Emellett a kriptovaluta-láz második hullámában a bányászok is előszeretettel használták, így rengeteg fogyott belőle, sőt, kimenetek nélküli bányász verziók is készültek belőle, ami persze nem lett túl sikeres, hiszen a későbbiekben eladhatatlan volt.
Nem sok pozitívumot lehet elmondani az EVGA GTX 1060-as kártyájáról, természetesen azt leszámítva, hogy kis méretéből adódóan akár mini ITX-es konfigurációkba is beszerelhető. Ennek azonban ára van: a kártya hűtése terhelés alatt meglehetősen hangos, és félpasszív üzemre sem képes. Pedig a borda felépítése és megmunkálása igényesnek tűnik, és 2 db réz heatpipe is segíti a működését, de a GP106-os GPU által termelt hőt csak erős légáramlat mellett képes elvezetni. Dicséretet érdemel viszont, hogy a memórialapkák is kaptak egy hűtést segítő fémlemezt. A kimenetek sorában az ekkorra már megszokott 3 db DisplayPort és 1 db HDMI mellett megtaláljuk még a régi DVI csatlakozót is, ám analóg jel átvitelére már ez sem képes.
GeForce GTX 1070 (EVGA / referencia)
GPU: 16 nm GP104 (Pascal, 1920 SP, 120 TMU, 64 ROP) @ 1506 MHz (Boost: 1683 MHz)
MEM: 8 GB 256-bit GDDR5 @ 8008 MHz (256,3 GB/s)
OC: -
TDP: 150W
Megjelenés: 2016. jún. 10.
Ár megjelenéskor: $379 USD
A 70-es kártyák egy adott szériában mindig az egyik legjobb ár/teljesítmény arányt nyújtják, és nincs ez másképp a GTX 1070-es esetében sem, mely rendkívül népszerű felső-középkategóriás típus volt a maga idejében. 8 GB memóriája, és az előző generációs csúcskártyákkal megegyező teljesítménye mellé viszonylag alacsony fogyasztás, és barátságos árcédula társult, legalábbis kezdetben, amíg nem verték fel ennek az árát is a bányászok.
1070-esből egy referencia (immár Founders Edition néven futó) példányt sikerült szereznem a cikkhez, melyet az EVGA csomagolt. A Pascal alapú generáció volt az utolsó (a 1060-as típus kivételével), ahol az NVIDIA külsős partnerei is árulhatták a referenciakártyákat, így viszonylag elterjedtnek mondhatók. Sajnos az ennél újabb típusok referenciakártyáit már csak közvetlenül az NVIDIA-tól lehet megvásárolni, emiatt kifejezetten ritkának számítanak, főleg hazánkban, ahová nem szállítják őket hivatalosan. Ezen kívül ez az utolsó blower felépítésű referenciahűtő, és kétségtelenül ez is néz ki a legjobban. Továbbgondolták a korábbi, 700-as és 900-as GeForce szériában használt dizájnt, és kissé modernizálták, éles háromszögekkel szabdalt felületet alakítva ki, ami a képeken, és élőben is nagyon jól néz ki. Emellett megmaradt a plexi ablakon keresztül szemlélhető hűtőborda, és ezúttal a kártya hátuljára is jutott burkolat mindegyik típus esetén.
GeForce GTX 1070 Ti (Zotac)
GPU: 16 nm GP104 (Pascal, 2432 SP, 152 TMU, 64 ROP) @ 1607 MHz (Boost: 1683 MHz)
MEM: 8 GB 256-bit GDDR5 @ 8008 MHz (256,3 GB/s)
OC: -
TDP: 180W
Megjelenés: 2017. nov. 2.
Ár megjelenéskor: $399 USD
Az 1000-es széria életciklusának vége felé egy új modell készült a GTX 1070 és 1080 közé pozícionálva, mely a 1070 Ti nevet kapta, és teljesítményben szinte pontosan az említett két típus között foglalt helyet.
A Zotac AMP Edition 1070 Ti modellje méretes, dupla ventilátoros hűtőrendszert kapott, így kissé meglepő hiányosság, hogy félpasszív üzemre nem képes. Emellett gyári tuningot sem kapott, hanem referencia órajeleken üzemel. Ezt leszámítva igényes és robosztus felépítésű kártyának mondható. A bordázat jó minőségű, a GPU-val rézbetét érintkezik, a hőátadást pedig 5 db réz heatpipe segíti. A hátoldalon fém backplate-et találunk, a műanyag hűtésburkolatra pedig egy RGB világítású betét is került.
GeForce GTX 1080 (EVGA)
GPU: 16 nm GP104 (Pascal, 2560 SP, 160 TMU, 64 ROP) @ 1607 MHz (Boost: 1733 MHz)
MEM: 8 GB 256-bit GDDR5X @ 10008 MHz (320,3 GB/s)
OC: GPU @ 1721 MHz (7%), Boost @ 1860 MHz (7%)
TDP: 180W
Megjelenés: 2016. máj. 27.
Ár megjelenéskor: $599 USD
A teljes értékű GP104-es GPU-t alkalmazó GTX 1080-as abból a szempontból is különleges, hogy nagytestvéréhez, a 1080 TI-hoz hasonlóan GDDR5X típusú memóriákat használ, melyek a hagyományos GDDR5 órajelenként 4 adatátvitele helyett 8-ra képesek, így az alapórajelet nyolcszorozva kapjuk meg az effektív órajelet. Jelentősen alacsonyabb alapórajelük miatt természetesen nem nyújtanak dupla akkora sávszélességet a hagyományos GDDR5-höz képest, de így is jelentős előnyt biztosítanak.
Az EVGA ACX 3.0 hűtése ezen a kártyán sokkal igényesebb kidolgozású, mint a korábban bemutatott 1050-esen lévő volt. Itt már fém burkolatot, és külön csavarokkal rögzített betéteket is találunk, nem is beszélve a rácsos felületek mögött megbújó RGB világításról, melyet érzésem szerint kissé túlzásba is vittek, hiszen drasztikus mennyiségű fényt áraszt a kártya működés közben. A hátoldalon is szépen megmunkált, fém backplate-et találunk, ám itt kissé belerondítanak a képbe a rácsos felületen átsejlő hővezető lapok. Elképzelhető, hogy ezek utólagos hibajavítás során kerültek ide, hiszen volt túlmelegedési probléma ezekkel a kártyákkal a megjelenésükkor, amit a backplate alá helyezett utólagos thermal gap pad-ekkel orvosolt a gyártó. Esetleg használhattak volna fekete színű lapokat, hogy kevésbé legyenek feltűnőek. Ezt leszámítva a kártyára a gyártótól megszokott igényesség jellemző, és félpasszív üzemre is képes.
GeForce GTX 1080 Ti (ASUS / referencia)
GPU: 16 nm GP102 (Pascal, 3584 SP, 224 TMU, 88 ROP) @ 1481 MHz (Boost: 1582 MHz)
MEM: 11 GB 352-bit GDDR5X @ 11008 MHz (484,4 GB/s)
OC: -
TDP: 250W
Megjelenés: 2017. márc. 17.
Ár megjelenéskor: $699 USD
A Pascal alapú Titan X kártya butításával jött létre a 1080 Ti jelzésű modell, mely borsos ára ellenére kedvelt felsőkategóriás kártya lett. Ennek részben az az oka, hogy ebben a generációban történt a legkevesebb változtatás a Titan-hoz képest, mindössze 1 GB memóriáról kell lemondanunk, és ezzel párhuzamosan a memóriabusz is keskenyebb valamelyest. Ezt azonban ellensúlyozza a memórialapkák magasabb órajele, a GPU-ban pedig ezúttal nem tiltottak le shader egységeket, így a teljesítmény összességében nagyon hasonló lett a jóval drágább Titan-éhoz.
Kinézetre nem sok különbség van a fentebb látható referencia 1070-es, és a csúcsmodell 1080 Ti között, pedig teljesítményben egészen más szintet képviselnek. Az 1000-es széria refkártyáira jellemző gyönyörű kidolgozás itt is megmaradt, véleményem szerint minden idők egyik legjobban kinéző kártyája a 1080 Ti Founders Edition. A kimeneti oldalon a DVI csatlakozó hiánya tűnhet fel, ezt ugyanis eltávolították a jobb légáramlás érdekében, pedig az erősebb Titan modellen még megvolt.
GeForce GTX Titan X (Pascal) (referencia)
GPU: 16 nm GP102 (Pascal, 3584 SP, 224 TMU, 96 ROP) @ 1418 MHz (Boost: 1531 MHz)
MEM: 12 GB 384-bit GDDR5X @ 10008 MHz (480,4 GB/s)
Megjelenés: 2016. aug. 2.
OC: -
TDP: 250W
Ár megjelenéskor: $1199 USD
Kissé méltatlannak tűnhet, hogy a Pascal alapú Titan X alig erősebb csak a 1080 Ti modellnél, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy létezett egy emelt órajelű Titan Xp változat is, melyet a 1080 Ti-al egyidőben adtak ki, ám olyat sajnos nem sikerült szereznem a teszthez. Az eredeti változat pedig jóval a 1080 Ti előtt jelent meg, így aki már a kezdetekkor a legnagyobb teljesítményre vágyott, az kénytelen volt mélyen a zsebébe nyúlni a szokásos módon méregdrága Titan-ért.
Elképesztően gyönyörű kártya a Pascal alapú Titan X, pedig annyi történt csak, hogy az 1000-es szériában alkalmazott referenciahűtés burkolatát feketére festették. Ezúttal azonban a hűtőborda fémszínű maradt, és a ventilátor közepén lévő díszkupak sem lett fekete, mint a Maxwell alapú Titan esetében, így ezzel a kis kontraszttal méginkább tetszetős a látvány. A kártyán látható feliratok mindenhol csak Titan X-ként jelzik a típus nevét, vagyis aki az egyértelmű formai különbségből nem jön rá, hogy nem az előző generációs változatot látja, az nem sok támpontot kap a specifikációkat illetően. Érthetetlen baki ez az NVIDIA nevezéktanában, ami egyébként nem jellemző a gyártóra, legalábbis nem olyan mértékben, mint a konkurens AMD esetében tapasztalhatjuk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
