Bevezető
Kedves olvasóim!
Tíz év telt el azóta, hogy a nagy videokártyás tesztem megjelent itt a Logouton, melyet később három kiegészítő cikk is követett, végül pedig 2 évvel ezelőtt a folytatása is megszületett. Ezek az írások egytől egyik a csúcskategóriás GPU-kra fókuszáltak, és bár érdekességképpen helyet kaptak bennük alsókategóriás kártyák, sőt néha egy IGP is, ám ezeket a futtatott mérések többnyire megoldhatatlan feladat elé állították. Mindig is foglalkoztatott azonban a kérdés, hogy az igazán kispénzű felhasználóknak, akik nem engedhetik meg maguknak még egy olcsó diszkrét GPU megvásárlását sem, mennyi esélyük van legalább alacsony grafikai részletesség mellett elindítani a játékokat? Jelen cikk témája tehát a processzorba integrált GPU-k, vagyis az IGP-k, illetve AMD fronton az APU-k fejlődésének bemutatása, és teljesítményének összehasonlítása lesz. Emellett helyet kapnak a cikkben a leggyengébb, legolcsóbb VGA kártyák is, hogy megtudjuk: érdemes-e egy IGP kiváltására beszerezni őket, vagy értékelhetetlen ipari hulladék az összes?
Manapság persze a játszhatóság fogalma erősen eltolódott az extrémitás irányába, hiszen ha 60 FPS alá esik a sebesség, akkor sokan már fanyalognak, hogy nem fut jól a játék, sőt a magukat profinak valló játékosok sokszor a többszáz FPS-es sebességet igénylik. Az én gyerekkoromban, amikor a 3D gyorsítás még egyáltalán nem, vagy csak igen kezdetleges formában létezett, már annak is örültünk, ha 15-20 FPS sebességgel megmozdult egy játék a gépünkön, a 30 FPS-t pedig már tökéletesen folyamatos, gördülékeny játékmenetnek tekintettük. Valahová ide kell tehát visszatalálni az elvárások szintjén akkor is, ha ezekkel az egyáltalán nem 3D gyorsításra kihegyezett grafikus vezérlőkkel próbálkozunk játékokat futtatni.
Természetesen tisztában vagyok vele, hogy ez a témakör jóval kevesebb olvasót érdekel majd, mint a GPU-król szólók (a korábbi CPU témájú cikkem sem volt túl népszerű), de ezeket az írásokat amúgy sem a megtekintésszám-hajszolás miatt készítem, hanem elsősorban a magam szórakoztatására. Az írott szövegek iránti érdeklődés manapság amúgy is drasztikusan zuhan, mindenki inkább videókat nézne helyette. Hasonló tartalma és hossza ellenére már a legutóbb megjelent írásom, a nagycikk folytatásának olvasottsága is jócskán alulmúlta az első rész számait (nagyjából tizedannyi embert érdekelt), így biztosra veszem, hogy most sem lesz túl magas az érdeklődés, ennek ellenére a megszokott formátumban, először történeti áttekintéssel és a résztvevők bemutatásával, majd pedig mérési eredményekkel, és végül erősorrend felállításával szolgál majd a cikk. Ezúttal 68 versenyző méri össze az erejét, háromféle részletességi szinten, 25 játék és 5 benchmark program alatt, ami összesen 5712 mérési pontot jelent, vagyis adatokból most sem lesz hiány.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
