NVIDIA - GeForce 700 széria
A 700-as GeForce széria volt az NVIDIA történetében az utolsó, mely nagyrészt előző generációs architektúrára épülő GPU-k átnevezésével töltötte fel a termékpaletta nagy részét. Az egész széria létrejöttének az oka a nagy Kepler, azaz a GK110-es GPU bevetése volt, mely először a GTX Titan nevű csúcskártyán jelent meg. Az 1 GPU-s kártyánál korábban sosem látott árú (1000 dolláros) nagyvas után nem sokkal egy kissé visszafogottabb, ám sokkal olcsóbb változatot is bemutattak GTX 780 néven. Ez a típus alapozta meg a 700-as szériát, melyet ezután fel kellett tölteni alsóbb kategóriás modellekkel.
A GTX 770 lényegében egy tuningolt 680-asnak fogható fel, a GTX 760 pedig egy kicsit átkonfigurált, de a 670-essel nagyfokú hasonlóságot mutató középkategóriás modell lett. Ennél jóval érdekesebb azonban a GTX 750 és 750 Ti jelű, alsó-közép kategóriába szánt fejlesztés, mely már a következő generációs Maxwell architektúrát alkalmazta. Véleményem szerint nem is volt túl szerencsés ötlet a 700-as sorozatba helyezni ezeket a modelleket, inkább 950-nek kellett volna nevezni őket.
A még gyengébb típusok között is főleg átnevezéseket találunk, hiszen a GT 740 a GTX 650-nek, a GT 730 pedig a GT 640-nek feleltethető meg. A legalsó kategóriába viszont új fejlesztés is érkezett, az eleinte GT 720, majd később GT 710 névre keresztelt kártyákon szolgálatot teljesítő GK208-as GPU-ra alapozva.
A felsőházban a GTX 780-as kártyák kaptak egy kis teljesítménylöketet, így a kevesebb letiltott részegységet tartalmazó GK110-es GPU-ra épülő GTX 780 Ti már gyorsabb lett az eredeti Titan kártyánál, ezért természetesen ez utóbbi típus is kapott egy ráncfelvarrást, Titan Black néven. Az abszolút csúcsot pedig az NVIDIA utolsó dupla GPU-s kártyája, a Titan Z képviselte, de a valóságtól teljesen elrugaszkodott árazása miatt (3000 dollárba került, vagyis háromszor annyiba, mint az 1 GPU-s Titan kártyák) sajnos nem lett túl elterjedt típus.
GeForce GT 710 (Gigabyte)
GPU: 28 nm GK208 (Kepler 2.0, 192 SP, 16 TMU, 8 ROP) @ 954 MHz
MEM: 1 GB 64-bit DDR3 @ 1800 MHz (14,4 GB/s)
OC: MEM @ 1600 MHz (-12%)
TDP: 19W
Megjelenés: 2016. jan. 26.
Ár megjelenéskor: $35 USD
Az alsókategóriás GT 710-es típus a 720-ast váltotta, és érdekes módon némileg gyorsabb is nála, magasabb órajeleinek köszönhetően. Még furcsább, hogy mind a mai napig gyártásban van, pedig egy 5 éves fejlesztésről beszélünk. IGP-vel nem rendelkező számítógépekbe, irodai, vagy esetleg otthoni multimédiás célokra persze ez is megfelel. Teljesítményét tekintve már a modernebb IGP-kkel sem tudja felvenni a versenyt.
A Gigabyte GT 710-es kártyája mindenképp dicséretet érdemel amiatt, hogy passzív hűtést alkalmaztak rajta egy apró ventilátor helyett. Egy ilyen nagy méretű alumínium borda előállítása kicsivel drágább, de cserébe teljes némasággal üzemel a kártya, és nem kell az idővel zörgő vagy besülő légkavaró miatt aggódni. Irodai gépekbe, IGP kiváltására tökéletes megoldás - ahogy mondani szoktam: csak, hogy képet adjon. Lényegében semmi másra nem alkalmas egy ilyen kártya, mint 2D-s irodai munkára, esetleg némi multimédiás tartalomfogyasztásra. Az egyetlen előnye a régebbi IGP-kkel szemben, hogy képes párhuzamosan 3 monitort meghajtani, persze figyelembe véve azt, hogy ezek közül az egyik az elavult, analóg D-Sub csatlakozóval kell, hogy rendelkezzen. Bár teljes hosszúságú, 16x-os PCIE csatlakozót kapott a kártya, de csak 8x-os üzemmódban képes működni, ugyanis az érintkezők fele egyszerűen nincs bekötve, ennek nyoma jól látszódik is a NYÁK-on. Lényegében a memórialapkáktól jobbra eső rész csak "dísznek" van az áramköri lapon, semmilyen funkciót nem tölt be.
GeForce GT 720 (Palit)
GPU: 28 nm GK208 (Kepler 2.0, 192 SP, 16 TMU, 8 ROP) @ 797 MHz
MEM: 1 GB 64-bit DDR3 @ 1600 MHz (14,4 GB/s)
OC: MEM @ 1600 MHz (-12%)
TDP: 19W
Megjelenés: 2014. márc. 27.
Ár megjelenéskor: $49 USD
A GT 720-as modell igazi alsó kategóriás fejlesztés volt, jól mutatja ezt, hogy nem is teljes értékű 16x-os PCIE csatlakozót kapott, hanem csak a rövidebb 8x-osat. Ennél nagyobb sávszélességre nincs szüksége egy ilyen kaliberű kártyának. Alacsonyabb órajelei miatt még a fentebb látható 710-esnél is gyengébb teljesítményre képes, igaz, jóval korábban is jelent meg, és a 710-es bemutatásakor leállították a gyártását.
Nem igazán lehet elképzelni, hogy a képen látható GT 720-as kártyánál kisebb méretben egyáltalán lehetséges lenne VGA kártyát gyártani. Az apró, PCIE 8x-es csatlakozású, és természetesen alacsony profilú NYÁK-on szinte hatalmasnak tűnik az amúgy egyáltalán nem nagy, a fentebb bemutatott GT 710-esénél jóval kisebb méretű passzív hűtőborda. Ez egyébként a referencia dizájn, a Palit mérnökei nem változtattak rajta. A miniatűr összhatást növeli az opcionális alacsony profilú hátlap, melynek segítségével kis méretű OEM gépekbe is beszerelhető a kártya, de cserébe le kell mondanunk az analóg D-Sub csatlakozóról, és ezzel együtt a 3 monitor kezeléséről is.
GeForce GT 730 (ASUS)
GPU: 40 nm GF108 (Fermi, 96 SP, 16 TMU, 4 ROP) @ 700 MHz (SP: 1400 MHz)
MEM: 4 GB 128-bit DDR3 @ 1100 MHz
Megjelenés: 2014. jún. 18.
Rengeteg GF108-as GPU maradhatott készleten a gyártóknál, hiszen még a 700-as GeForce generációban is felbukkant ez a Fermi-alapú őskövület. Specifikációit tekintve mit sem változott a GT 430, majd 630 óta, sőt ezúttal még az órajelei is alacsonyabbak, így mindenképpen kerülendő választásnak számított már ekkoriban a piacon.
Fermi alapú kártyáról lévén szó, drivertámogatása megszűnt, ezért ez a modell nem fog szerepelni a teljesítménytesztekben
Az ASUS nem kevesebb, mint 4 GB-nyi DDR3-as memóriát pakolt erre a GT 730-asra - talán mondanom sem kell, hogy a fele is sok lenne egy ilyen kaliberű kártyára. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ez még az ősöreg Fermi-alapú GF108-as GPU-ra épül, ami a maga idejében sem volt erőteljesnek nevezhető, ám ebben az időszakban már igencsak elavultnak számított. Ráadásul a memóriák órajele is kritikán aluli, így ennek a modellnek az egyetlen célja a készleten ragadt, eladhatatlan Fermi GPU-k, és a filléres áron beszerzett memórialapkák kiszórása lehetett. Ezt leszámítva a kártyáról nem sok érdekeset lehet elmondani, hiszen tipikus olcsó, alsó kategóriás fejlesztés, az ASUS által rengeteg hasonló kaliberű kártyán alkalmazott, meglehetősen gyenge minőségű hűtéssel ellátva. Az egyetlen pozitívum, ami elmondható róla, hogy HDMI csatlakozó azért jutott rá, és nem dupla DVI kimenetet alkalmaztak, mint az előző oldalon látható Fermi-alapú 630-as esetében.
GeForce GT 730 rev.2 (Gigabyte)
GPU: 28 nm GK208 (Kepler 2.0, 384 SP, 32 TMU, 8 ROP) @ 902 MHz
MEM: 2 GB 64-bit GDDR5 @ 5012 MHz (40,1 GB/s)
OC: -
TDP: 38W
Megjelenés: 2014. jún. 18.
Ár megjelenéskor: $69 USD
Az alsókategóriás GT 710 és 720-as kártyákon alkalmazott GK208-as GPU-t használja a 730-as típus ráncfelvarrott változata is, ám ezúttal dupla annyi feldolgozóegység aktív benne, és bár memóriabusza továbbra is csak 64 bites, de GDDR5-ös RAM-okat kapott, ami jótékony hatással van a sávszélességre (lényegében egy 128 bites DDR3-as rendszernek felel meg). Ezektől a módosításoktól sem lesz még egy játékokra ajánlható típus belőle, de nagyon alacsony részletesség és felbontás mellett azért már nem volt lehetetlen az ilyen jellegű felhasználás sem ezzel a kártyával.
Az alacsony profilú low-end kártyák között az erősebbek közé tartozik a Gigabyte Rev 2-es GT 730-asa, amit a GDDR5-ös memóriáknak köszönhet, melyek a 64 bites memóriabusz ellenére is tűrhető sávszélességet biztosítanak az immár Kepler-alapú GPU számára. Sajnos a kártya minőségéről már nem lehet túl sok pozitívumot elmondani, hiszen olcsó, már újkorában is kifejezetten hangos ventilátorral szerelt hűtése nem igazán méltó az egyébként meglepően magas árához. Szintén furcsa spórolás, hogy csak két monitorkimenetet találhatunk a kártyán, ugyanis az analóg D-Sub csatlakozót lehagyták róla, még a tüskesor sincs meg, amire általában szalagkábellel csatlakozik a kimenet az ilyen felépítésű kártyák esetében. Ezt leszámítva apró érdekességként érdemes megjegyezni, hogy csak a NYÁK hátoldalán találhatóak memórialapkák, a GPU felőli oldalon csak egy hatalmas üres felületet láthatunk ott, ahol normál esetben a RAM-ok szoktak lenni. További limitáció, hogy a 710-es és 720-as típusokhoz hasonlóan ez a kártya is csak PCIE 8x-os üzemmódban működik.
GeForce GT 740 (Gigabyte)
GPU: 28 nm GK107 (Kepler, 384 SP, 32 TMU, 16 ROP) @ 993 MHz
MEM: 2 GB 128-bit GDDR5 @ 5000 MHz (80 GB/s)
OC: GPU @ 1072 MHz (8%)
TDP: 64W
Megjelenés: 2014. máj. 29.
Ár megjelenéskor: $89 USD
A GT 740-es típus a legegyértelműbb átnevezés a 700-as szériában, ugyanis tökéletesen másolja a GTX 650-es specifikációit. Referencia ajánlás szerint ugyan egy leheletnyivel alacsonyabb órajelen járna, ám ezt a tesztelt kártyán némi gyári tuninggal kompenzálta a Gigabyte. Emellett további pozitívum, hogy a 650-eseken jellemző 1 GB helyett 2 GB memóriával szerelték.
Átlagos középkategóriás felépítésű kártya a Gigabyte GT 740-ese, melyen az előző oldalon a GT 640-esen is látott hűtés teljesít szolgálatot. Mivel a 740-es a 650-es átnevezése, és emiatt már tápcsatlakozót is igényel, ezért sejthető, hogy ugyanaz a hűtés nem fogja tudni olyan hatékonyan lehűteni, mint a kisebb fogyasztású 640-est, de azért vészesen hangosnak sem nevezhető a kártya. A ventilátor jó minőségű, de kicsit szofisztikáltabb bordát el tudnék képzelni alá. Ezt leszámítva nem lehet panasz a kártyára, hiszen hozza a Gigabyte termékeitől megszokott minőséget és kiváló ár/érték arányt. A kimenetek között dupla DVI és az analóg D-Sub csatlakozó mellett egy HDMI aljzatot is találunk.
GeForce GTX 750 (ASUS)
GPU: 28 nm GM107 (Maxwell, 512 SP, 32 TMU, 16 ROP) @ 1020 MHz (Boost: 1085 MHz)
MEM: 1 GB 128-bit GDDR5 @ 5012 MHz (80,2 GB/s)
OC: GPU @ 1059 MHz (3%), Boost @ 1137 MHz (4%)
TDP: 55W
Megjelenés: 2014. feb. 18.
Ár megjelenéskor: $119 USD
A Maxwell architektúra bevezetésére szolgáló 750-es kártyák kisebbik változata kifejezetten kedvelt középkategóriás típus volt, olyannyira, hogy Ti jelzésű nagytestvérével együtt kissé túlárazott típusnak is számítanak a használtpiacon. Nem véletlen a népszerűségük, hiszen használható játékos teljesítményt nyújtottak a maguk idejében, és emellett kifejezetten alacsony fogyasztásukkal is jeleskedtek, aminek köszönhetően a gyengébbik változatból tápcsatlakozó nélküli példányok is készülhettek.
Az ASUS mindössze 1 GB memóriát szerelt erre a GTX 750-es kártyára, ami furcsa spórolásnak tűnhet, a tesztekből majd kiderül, hogy ennek mekkora hatása lesz a teljesítményére. Ezt leszámítva a kártya igényes és jó minőségű, nem lehet rá panasz. A hűtés halkan teszi a dolgát, és bár a borda csak egy egyszerű alumíniumtömb, de megmunkálása igényesnek tűnik, és némi aranyszínű festék is jutott rá. A ventilátor PWM vezérlésű, így a precíz fordulatszám-szabályzás is megoldott. Érdekes a NYÁK bal felső részén kialakított tápcsatlakozó-előkészítés, melyet erre a konkrét példányra nem szereltek fel, de mindenképp szokatlan, és nem túl praktikus helyen lenne a csatlakozó, ha szükség lenne a használatára. A kimeneti oldalon az ekkoriban az alsó-közép kategóriában szokásos D-Sub + DVI + HDMI kombót vonultatja fel a kártya. Furcsa, hogy a rögzítőlemez csak 1 slotos, holott maga a kártya két bővítőhelyet foglal el.
GeForce GTX 750 Ti (Gigabyte)
GPU: 28 nm GM107 (Maxwell, 640 SP, 40 TMU, 16 ROP) @ 1020 MHz (Boost: 1085 MHz)
MEM: 2 GB 128-bit GDDR5 @ 5400 MHz (86,4 GB/s)
OC: GPU @ 1033 MHz (1%), Boost @ 1111 MHz (2%)
TDP: 60W
Megjelenés: 2014. feb. 18.
Ár megjelenéskor: $149 USD
Az erősebbik 750-es típus Maxwell alapú GPU-ja több feldolgozóegységet tartalmaz a kistestvérnél, és emellett némileg gyorsabb memóriákkal is büszkélkedhet, valamint erre a modellre már szinte kizárólag 2 GB RAM-ot szereltek, nemigen találkozni spórolós 1 GB-os változatokkal.
Korrekt minőségű kis kártya a Gigabyte dupla ventilátoros Windforce hűtővel ellátott GTX 750 Ti modellje. A borda egy réz hőcsövet is alkalmaz, melynek érdekes módon a közepe érintkezik a GPU-val, és a két szélén adja át a hőt a lamelláknak. A légkavarók némileg kisebb méretűek, mint a fentebb látható GT 740 esetében, de így sem hangosak, annak ellenére, hogy PWM vezérlést ezúttal sem kaptak. A kimenetek sorában a dupla HDMI csatlakozónak örülhetünk a két DVI aljzat mellett, mely utóbbiak közül az egyik analóg jel átvitelére is képes. Kisebb méretű házakban gondot okozhat az oldalra kilógó hőcső, így mindenképp érdemes ellenőrizni a kompatibilitást, ha valaki ilyen kártya beszerzését tervezné. Emellett számolni kell vele, hogy a 750 Ti már tápcsatlakozó bekötését is igényli a működéshez.
GeForce GTX 760 (Gainward)
GPU: 28 nm GK104 (Kepler, 1152 SP, 96 TMU, 32 ROP) @ 980 MHz (Boost: 1032 MHz)
MEM: 2 GB 256-bit GDDR5 @ 6008 MHz (192,3 GB/s)
OC: GPU @ 1072 MHz (9%), Boost @ 1137 MHz (10%), MEM @ 6200 MHz (3%)
TDP: 170W
Megjelenés: 2013. jún. 25.
Ár megjelenéskor: $249 USD
A GTX 760-as modell ugyanazt a GK104-es GPU-t használja, amit a 600-as GeForce széria felsőkategóriás típusai, ám ezúttal még a 660 Ti-nál is kevesebb aktív shader processzor van benne. Ezt némileg ellensúlyozandó, az órajelét megemelték kissé, amire a Gainward még rá is tett egy kis gyári tuningot. A 256 bites memóriabusz azonban ezúttal sértetlen maradt, ellentétben a 192 bitesre butított 660 Ti modellel.
Mióta az egykor neves és kiemelkedő minőségű kártyákat gyártó Gainwardot 2005-ben felvásárolta a Palit Microsystems, a kártyáik minősége sajnos a piac legalját képviseli. Ennek ellenére időről időre próbálkoznak különleges megoldásokkal vevőket toborozni, és ennek a törekvésnek az egyik legkülönlegesebb képviselője volt a Phantom névre hallgató kártyacsalád. A szokatlan felépítésű hűtés titka abban rejlik, hogy a ventilátorokat a hűtőborda alá rejtették el. Emiatt messziről szemlélve akár passzív hűtésűnek is tűnhetnek ezek a kártyák, de természetesen erről szó sincs, hiszen ezen a konkrét példányon is dupla légkavaró teljesít szolgálatot, méghozzá meglepően halk üzemben. Ráadásul további extra, hogy ezek egyetlen kézzel oldható csavar eltávolításával kihúzhatók a keretükből pormentesítés, vagy akár csere céljából. Meglepően átgondolt és jól kivitelezett megoldásnak tűnik tehát ez az első generációs Phantom hűtő, de sajnos ezt leszámítva azért a költségcsökkentés jelei is megfigyelhetőek rajta. A borda lamellái kissé kuszák, a hűtésburkolat pedig rettentően olcsó hatású, kopogós műanyagból készült, ami nem méltó az egykor kimagasló Gainward névhez. Az egyedi hűtés alatt egy átlagos NYÁK-ot találunk, melynek hossza sokkal rövidebb a hűtésnél, így egy méretes fém lemezzel kellett megtoldani a tápcsatlakozók mögött. A kimeneti oldalon a modern HDMI és DisplayPort csatlakozók mellett a szokásos dupla DVI portot is megkapjuk, melyek közül az egyik analóg jel átvitelére is képes.
GeForce GTX 770 (Manli / referencia)
GPU: 28 nm GK104 (Kepler, 1536 SP, 128 TMU, 32 ROP) @ 1046 MHz (Boost: 1085 MHz)
MEM: 4 GB 256-bit GDDR5 @ 7012 MHz (224,4 GB/s)
OC: GPU @ 1059 MHz (1%), Boost @ 1111 MHz (2%)
TDP: 230W
Megjelenés: 2013. máj. 30.
Ár megjelenéskor: $399 USD
A GTX 770-es lényegében egy átnevezett, és elsősorban a memóriák terén emelt órajelű GTX 680-nak tekinthető. A teljes értékű GK104-es GPU mellé a tesztelt példány esetében 4 GB memória társult, ami ritka extra volt ezeknek a kártyáknak az esetében.
Nagyon ritka a referencia GTX 770-es kártya, pedig ugyanazt a gyönyörű kidolgozású hűtést kapta meg, mint amit a GTX 780-on is használt az NVIDIA. A kevésbé melegedő 770-est kulturált csendben hűti le ez a megoldás, és mindenképpen prémium hatást kölcsönöz a kártyának. A cikkhez beszerzett példány Manli gyártmányú, és a NYÁK nem teljes mértékben referencia (erre utal a fényes helyett matt fekete színe), ám kárpótlásul 4 GB memóriát kapott a típus esetén jellemző 2 GB helyett. A tesztekből majd kiderül, hogy ebből képes-e profitálni az átnevezett 680-as.
GeForce GTX 780 (Zotac / referencia)
GPU: 28 nm GK110 (Kepler, 2304 SP, 192 TMU, 48 ROP) @ 863 MHz (Boost: 902 MHz)
MEM: 3 GB 384-bit GDDR5 @ 6008 MHz (288,4 GB/s)
OC: -
TDP: 250W
Megjelenés: 2013. máj. 23.
Ár megjelenéskor: $649 USD
A GTX 780-as modell a GTX Titan lelkét képező "nagy Kepler" GK110-es GPU visszabutításával született meg. Néhány feldolgozóegységet letiltottak, a memória mennyiségét pedig megfelezték, így 3 GB áll rendelkezésre. Ennek ellenére természetesen megjelenésekor játékokban kimagasló teljesítményt nyújtott, a félprofesszionális felhasználók számára viszont kevésbé volt vonzó, hiszen a dupla pontosság melletti számítások alatt elérhető sebességet jelentősen visszafogták a Titan-hoz képest, ezzel egyértelműen játékos kártyának sorolva be a 780-ast.
Gyönyörűen kidolgozott, minőségi darab a referencia GTX 780-as. A légcsatornás hűtőrendszer bordáját egy plexi ablakon keresztül szemlélhetjük (itt akár ellenőrizhetjük a porosodás mértékét is). A kiváló anyagminőséggel összeszerelt kártya oldalán egy LED világítású GeForce GTX feliratot is találunk. A 770-eshez hasonlóan a NYÁK itt sem referencia, hanem a Zotac saját gyártmánya, erre utal a matt fekete szín, és a sárga DVI csatlakozó. Természetesen a 780-asból is készültek egyedi megoldások az egyes gyártók modelljei között, melyek többnyire háromventilátoros monstrumok. Lehetnek gyorsabbak, vagy akár picivel csendesebbek is, de ez a referencia dizájn akkor is annyira szemet gyönyörködtető, hogy az erre kicsit is fogékony vásárlók biztosan ezt fogják választani.
GeForce GTX 780 Ti (Gigabyte / referencia)
GPU: 28 nm GK110 (Kepler, 2880 SP, 240 TMU, 48 ROP) @ 876 MHz (Boost: 928 MHz)
MEM: 3 GB 384-bit GDDR5 @ 7010 MHz (336 GB/s)
OC: -
TDP: 250W
Megjelenés: 2013. nov. 7.
Ár megjelenéskor: $699 USD
A GTX 780 Ti már erősebb volt az első Titan kártyánál is, hiszen több aktív shader processzort tartalmaz annál, emellett pedig az órajeleit is megnövelték a Ti utótag nélküli változathoz képest, elsősorban a memóriák frontján.
A GTX 780 Ti ugyanarra a gyönyörű referencia dizájnra épül, mint az alap változat, sőt talán még annál is látványosabb, hiszen a hűtőbordát, és a hűtésburkolaton lévő típusjelölő feliratot feketére festették. Ezt leszámítva külsőleg nincs különbség az alap változathoz képest. Természetesen a megnövekedett fogyasztás és melegedés miatt a hűtés hangereje is megnőtt terhelés alatt, ám az AMD ekkoriban forgalmazott R9 290-es referenciakártyáihoz képest még így is kulturált csendben végezte a dolgát.
GeForce GTX Titan (referencia)
GPU: 28 nm GK110 (Kepler, 2688 SP, 224 TMU, 48 ROP) @ 836 MHz (Boost: 876 MHz)
MEM: 6 GB 384-bit GDDR5 @ 6008 MHz (288,4 GB/s)
OC: -
TDP: 250W
Megjelenés: 2013. feb. 19.
Ár megjelenéskor: $999 USD
Az első Titan kártya lényegében egy új kategóriát teremtett az NVIDIA termékpalettáján: 1000 dolláros árával egyértelműen azokat a vásárlókat célozták vele, akiknek a pénz nem számít, ha az elérhető legerősebb kártya birtoklása a cél. Emellett a félprofesszionális felhasználók számára is vonzó ajánlatnak számított, hiszen dupla pontosság melletti sebessége kimagasló volt.
Legelőször a Titan kártyán mutatkozott be ez a gyönyörű referencia dizájn, ami megalapozta az NVIDIA refkártyák azóta is alkalmazott minőségi megmunkálását. Persze egy 1000 dolláros termék ki is kell, hogy nézzen valahogy, és akárcsak korábban a GTX 690 esetében, most is szemet gyönyörködtető kidolgozottsággal végezték el a feladatot az NVIDIA mérnökei. A kártya bemutatásához még egy hangulatos kisfilmet is készítettek, ezzel is növelve a VGA rajongók lelkesedését, akik közül a legmódosabbak szép számban meg is vásárolták ezt a prémium kategóriás terméket. Az egyetlen kritika amiatt érheti a kártyát, hogy a 780-as modellekkel ellentétben itt a hátoldalon is találunk memórialapkákat, ám ezek hűtetlenül árválkodnak. Egy ilyen árú kártya igazán megérdemelt volna egy hűtést segítő backplate-et, ami esztétikailag is határozottan előnyösebb lett volna.
GeForce GTX Titan Black (referencia)
GPU: 28 nm GK110 (Kepler, 2880 SP, 240 TMU, 48 ROP) @ 889 MHz (Boost: 980 MHz)
MEM: 6 GB 384-bit GDDR5 @ 7000 MHz (336 GB/s)
OC: -
TDP: 250W
Megjelenés: 2014. feb. 18.
Ár megjelenéskor: $999 USD
A GTX 780 Ti megjelenésével egy gyorsabb kártya került a piacra az eredeti Titan-nál, ami természetesen nem volt elfogadható állapot, így a Titan is megkapta a maga ráncfelvarrását Titan Black néven. Specifikációk szempontjából nagyon közel van a 780 Ti-hoz, hiszen ugyanannyi feldolgozóegységet tartalmaz, így csak az egészen minimális órajelelőny, és a dupla annyi memória okán lehet majd gyorsabb a tesztek alatt. Érdekes lesz látni, hogy utóbbi mennyit fog majd számítani.
A Titan Black esetében hasonló dizájnmódosítást kapott a kártya, mint amit a 780 Ti-nál is láthattunk, azaz feketére festették a hűtőbordát és a Titan feliratot. Ez utóbbi egyébként nem tartalmazza a Black megnevezést, továbbra is csak Titan szerepel a kártyán. Ezt leszámítva a kártya csavarra megegyezik az eredeti Titan-nal, és ahhoz hasonlóan sajnos backplate-et sem kapott.
GeForce GTX Titan Z (referencia)
GPU: 2x 28 nm GK110 (Kepler, 2880 SP, 240 TMU, 48 ROP) @ 705 MHz (Boost: 876 MHz)
MEM: 2x 6 GB 384-bit GDDR5 @ 7000 MHz (336 GB/s)
OC: -
TDP: 375W
Megjelenés: 2014. máj. 28.
Ár megjelenéskor: $2999 USD
A hatalmas GK110-es GPU-k köré nem volt egyszerű feladat dupla magos kártyát építeni, a Kepler alapú generációk életciklusának legvégén azonban mégis megtették ezt, így született meg a Titan Z névre keresztelt monstrum. A PCIE szabványban rögzített 300W-os fogyasztási limitet természetesen lehetetlen volt tartani, hiszen az alaposan lecsökkentett órajelek ellenére is 375W a kártya hivatalos TDP-je. Az NVIDIA történetének utolsó két GPU-s típusáért mélyen a zsebükbe kellett nyúlni a vásárlóknak, hiszen 3000 dolláros ára korábban GeForce kártya esetében elképzelhetetlen volt. Talán nem véletlen, hogy még ebben az eleve ritkaságnak számító kategóriában is az egyik legnehezebben beszerezhető típus volt a cikkben.
A Titan Z kinézetben leginkább egy felfújt GTX 690-esre hasonlít. Az immár három bővítőhelyet elfoglaló kártya hűtésének kialakítása nagyon hasonlít elődjéhez, vagyis egyetlen, középre helyezett ventilátor hűti a két különálló vapor chamber-es hűtőbordát, melyek alatt a GPU-k laknak. Természetesen a kidolgozás minősége hasonlóan jó minőségű, mint a többi Titan kártya esetében, sőt, ezúttal már a backplate sem hiányzik a hátoldalról. Sajnos a Titan Z teljesítményére rányomja a bélyegét az alacsony GPU órajel, valamint az SLI egyre nehézkesebb működése, mely ekkoriban már éreztette a hatását. Az AMD Crossfire rendszerénél kevésbé hatékony megoldás a multi-GPU rendszerek általános hanyatlása mellett egyre kevesebb játékban működött, és manapság az NVIDIA hivatalosan már nem is támogatja. Ennek ellenére azokban a játékokban, ahol jól működik az SLI, még meg tudja mutatni az erejét a Titan Z. A maga korában szürreálisnak ható 12 GB-os fedélzeti tára mindenképp segítségére lesz ebben, még akkor is, ha természetesen, mint minden dupla GPU-s típus esetén, itt sem adódik össze az egyes GPU-k memóriája, vagyis a programok csak 6 GB-osnak látják a kártyát.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
