Hirdetés

2021. szeptember 18., szombat

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Számtech rovat

ATI vs. NVIDIA kezdetektől napjainkig II.

  • (f)
  • (p)
13. oldal
Írta: |

A párharc folytatódik a 3D gyorsítás két úttörője között. Figyelem, extrém hosszúságú és mélységű cikk!

[ ÚJ TESZT ]

NVIDIA - GeForce 1600 és 2000 széria

Elérkeztünk cikkünk utolsó GeForce generációjához, a Turing architektúrához, mely sok szempontból különleges. Az NVIDIA-ra nem jellemző, hogy innovatív fejlesztésekre költenek, inkább a biztos teljesítményelőnyt szokták választani az AMD-vel szemben, akik pedig hangzatos ígéretekkel próbálják előremutatónak és jövőtállónak beállítani a kártyáikat, ami aztán vagy bejön, vagy nem. A 2000-es szériában azonban az NVIDIA érezte úgy, hogy akkora előnyre tett szert a konkurenciával szemben a Pascal alapú előző generációs kártyákkal, hogy eljött az ideje valami igazán korszakalkotót bevezetni a piacra.

Ez az újítás a Raytracing alapú renderelés támogatása volt. Ehhez extra feldolgozóegységeket kellett a GPU-ba építeni, melyeket Tensor és RT magokra kereszteltek, és jócskán megnövelték a szilíciumigényt, azaz drágán előállítható, nagy magfelületű GPU-k születtek. Ezeknél a típusoknál dobták is a másfél évtizede használt GTX elnevezést, és RTX-re módosították azt, utalva a Raytracing képességekre. Az NVIDIA marketingosztálya persze igyekezett hatalmas jelentőséget tulajdonítani ennek a fejlesztésnek, de a valóságban mindössze néhány extra effektet láthattunk a játékokban, melyek ráadásul drasztikus sebességcsökkenéssel jártak, így a felhasználók nem szívesen vásárolták meg miattuk az erősen túlárazott, ám hagyományos renderelés során az előző generációs kártyáknál nem sokkal gyorsabb Turing alapú modelleket. Másképp fogalmazva az előremutató fejlesztések ellenére a 2000-es széria nem lett túlságosan népszerű.

A csúcson ezúttal is egy Titan kártya trónolt, Titan RTX néven, mely még a korábbi típusok arcpirító árcédulájára is rásrófolt: nemes egyszerűséggel dupla annyiba került, mint a Pascal alapú Titan X. A "köznépnek" szánt butított változata, a 2080 Ti pedig pontosan annyiért startolt, mint az előző generációs Titan, vagyis hatalmas áremelkedésnek lehettünk szemtanúi. Az alsóbb szekciók esetében sem fogott vékonyan a ceruza, hiszen a Ti utótag nélküli 2080-as kezdőára megegyezett a 1080 Ti modellével, a kissé vérszegény GPU-ra épülő 2070-est pedig a 1080 kezdőárában adták. Látható tehát, hogy az NVIDIA jogosnak érezte a Raytracing funkció miatt az ársávokat eggyel feljebb tolni, miközben a funkció kihasználhatósága igencsak korlátozott volt. Nem meglepő tehát, hogy a 2000-es széria kártyáinak eladásai messze a várakozások alatt alakultak.

A Pascal alapú előző generáció ezzel szemben töretlen népszerűségnek örvendett, ám gyártását már szerette volna leállítani az NVIDIA, ezért úgy döntöttek, hogy az új Turing architektúra alapjaira létrehoznak egy új, kizárólag középkategóriás típusokból álló szériát. Ez lett az 1600-as sorozat, melyből kihagyták a Raytracing funkcionalitást, és nyilvánvalóan az ehhez szükséges feldolgozóegységeket is. Ezzel párhuzamosan a GTX megnevezés is visszatért, azaz újra "hagyományos" GeForce-okat kapott a célközönség, melyek végre árban is versenyképes ajánlatnak számítottak, így ha teljesítményben nem is mutattak fel túl sok extrát a Pascal-alapú elődökhöz képest, de a 1660-as és 1650-es modellek mégis szép számban fogytak.

Hirdetés

A Turing alapú generáció életciklusának második felében megjelent az AMD vadonatúj RDNA architektúrája, és az NVIDIA szükségesnek látta az addig kissé vérszegény, ám meglehetősen borsos árú kártyáit ellátni egy kis sebességlökettel. Így jött létre az összes típus esetén a Super névre hallgató ráncfelvarrott változat, melyek egészséges teljesítménytöbbletet kínáltak elődeikhez képest, ám a nevezéktant kissé áttekinthetetlenné tették. Nem elég, hogy az eddig sosem használt névutótag kissé megmosolyogtató volt, de egyszerre volt jelen a palettán a korábban már sikerrel bevezetett Ti utótagú modellekkel, így a specifikációkat nem ismerő vásárlókat összezavarta, hiszen nem tudták eldönteni, hogy a Super vagy a Ti jelzésű kártyák az erősebbek. Nem véletlen, hogy a kérészéletű Super elnevezést szerencsére a 3000-es generációban (legalábbis eddig) nem vetették be újra.

GeForce GTX 1650 (Zotac)

GPU: 12 nm TU117 (Turing, 896 SP, 56 TMU, 32 ROP) @ 1485 MHz (Boost: 1665 MHz)
MEM: 4 GB 128-bit GDDR5 @ 8004 MHz (128,1 GB/s)
OC: Boost @ 1695 MHz (1%)
TDP: 75W
Megjelenés: 2019. ápr. 23.
Ár megjelenéskor: $149 USD

A legkisebb Turing alapú típus, a GTX 1650-es egy játékra is alkalmas alsókategóriás modell volt, melynek legfőbb előnye, hogy alacsony fogyasztása miatt tápcsatlakozó nélküli kártyák is épülhettek rá. Ez a tulajdonsága a mai napig a legerősebb ilyen kártyává teszi, azaz aki például egy céges selejtezésből olcsón beszerzett, gyenge táppal szerelt brand gépet szeretne játékok futtatására is alkalmassá tenni, annak kiváló választás ez a típus.

Kis méretű, ITX-es gépekbe való a Zotac 1650-es kártyája, melynek további előnye, hogy kiegészítő tápcsatlakozót sem igényel. A minősége azonban csak átlagosnak mondható, a hűtés egy egyszerű alumínium bordát, és egy közepes hangerővel üzemelő, mindössze kéteres kábellel csatlakoztatott ventilátort alkalmaz, így nemhogy félpasszív üzemre nem képes, de PWM vezérlést és fordulatszám-monitorozást sem kapunk. Eltávolítva a viszonylag nagy felületű GPU-t láthatjuk, ez az összes Turing alapú kártyára jellemző, még itt az alsó kategóriában is. A kimenetek terén az átlagos DVI+DisplayPort+HDMI kombinációt kapjuk, egyedüli furcsaság, hogy a HDMI túlságosan közel került a kártya széléhez, így a kábel bekötése bizonyos házakban nehézségekbe ütközhet.

GeForce GTX 1650 Super (ASUS)

GPU: 12 nm TU116 (Turing, 1280 SP, 80 TMU, 32 ROP) @ 1530 MHz (Boost: 1725 MHz)
MEM: 4 GB 128-bit GDDR6 @ 12000 MHz (192 GB/s)
OC: Boost @ 1770 MHz (2%)
TDP: 100W
Megjelenés: 2019. nov. 22.
Ár megjelenéskor: $159 USD

A GTX 1650-es ráncfelvarrott Super változata már a 1660-as kártyák alapjául szolgáló TU116-os GPU-ra épül, ám memóriabusza továbbra is csak 128 bites. Hatalmas előny viszont, hogy már a vadonatúj GDDR6-os memóriákat használja, melyek dupla akkora sávszélességet biztosítanak azonos órajelen, mint az ekkorra már igencsak elavult GDDR5-ös változatok.


Az ASUS TUF Gaming szériájába tartozik ez a 1650 Super kártya, melyet annak idején a különösen strapabíró, katonai dizájnú termékeik (főleg alaplapok) számára hoztak létre, de manapság inkább az olcsóbb, gyengébb minőségű VGA kártyáikhoz használják. Ennek ellenére ez a kis kártya kifejezetten tetszetős, jól néz ki rajta a szürke csíkozásos grafika, és a hátoldala is burkolva van, igaz csak műanyag lemezzel. A dupla ventilátoros hűtés heatpipe-ot is alkalmaz, de félpasszív üzemre nem képes. A légkavarók viszonylag jó minőségűek, és halkan teszik a dolgukat. A 1650 Super már egy 6 pines tápcsatlakozó bekötését is igényli a működéshez.

GeForce GTX 1660 (MSI)

GPU: 12 nm TU116 (Turing, 1408 SP, 88 TMU, 48 ROP) @ 1530 MHz (Boost: 1785 MHz)
MEM: 6 GB 192-bit GDDR5 @ 8004 MHz (192,1 GB/s)
OC: Boost @ 1830 MHz (2%)
TDP: 120W
Megjelenés: 2019. márc. 14.
Ár megjelenéskor: $219 USD

A GTX 1060-as kártyák leváltására született meg annak idején a 1660-as modell alapváltozata, mely kicsivel több feldolgozóegységet, és modernebb architektúrát kínált a Pascal alapú elődöknél, ám memóriarendszere továbbra is csak GDDR5-ös lapkákból állt.


Az MSI Ventus szériájába a gyártó olcsóbb, gyengébb minőségű kártyái tartoznak, de a 1660-as esetében ez nem jelent különösebb hátrányt. A dizájn jól néz ki, tetszetős az ezüst betét a ventilátorok körül, és hátoldali burkolatot is kapott a kártya, igaz, csak műanyagból. A dupla ventilátoros, heatpipe-ot is alkalmazó hűtés félpasszív üzemre nem képes, de a légkavarók az MSI-től megszokott módon jó minőségűek és halkak. A kis méretű kártya egy 6 tűs tápcsatlakozó bekötését igényli a működéshez.

GeForce GTX 1660 Super (ASUS)

GPU: 12 nm TU116 (Turing, 1408 SP, 88 TMU, 48 ROP) @ 1530 MHz (Boost: 1785 MHz)
MEM: 6 GB 192-bit GDDR6 @ 14000 MHz (336 GB/s)
OC: Boost @ 1815 MHz (1%)
TDP: 125W
Megjelenés: 2019. okt. 29.
Ár megjelenéskor: $229 USD

A 1660-as ráncfelvarrott Super változata lényegében csak abban különbözik az elődjétől, hogy GDDR6-os memóriát használ, ami kellemes sávszélesség-javulást eredményezett. Ezzel teljesítményben nagyon közel került a korábbi 1660 Ti változathoz, így annak gyártását le is állították a Super megjelenése után.


Egy STRIX szériába tartozó kártyát láthatunk itt az ASUS műhelyéből, de alsóbb kategóriás (bár a mostani extrém árviszonyok miatt meglehetősen borsos áron kapható) típusról lévén szó, a kidolgozás minősége azért hagy kívánnivalókat maga után. Nem túl tetszetős a fröccsöntött műanyag hűtésburkolat, és a borda felépítése is furcsa, bizonyos memórialapkákkal csak ötletszerűen érintkezik. A ventilátorok az újfajta divatnak megfelelően egy műanyag karimát is kaptak, ez elméletileg a légáramlást javítja. Természetesen a STRIX széria védjegye, vagyis a félpasszív működés ezen a kártyán is rendelkezésre áll. A hátoldalon egy fém backplate-et is találunk, a ventilátorok között látható ROG logó pedig RGB világítást kapott. Szép részlet, hogy a kártya rögzítőlemezét feketére festették, a kimenetek sorában pedig dicséretes módon 2-2 arányban kapunk DisplayPort és HDMI csatlakozókat, a szokásos 3-1 helyett.

GeForce GTX 1660 Ti (MSI)

GPU: 12 nm TU116 (Turing, 1536 SP, 96 TMU, 48 ROP) @ 1500 MHz (Boost: 1770 MHz)
MEM: 6 GB 192-bit GDDR6 @ 12000 MHz (288 GB/s)
OC: Boost @ 1800 MHz (1%)
TDP: 120W
Megjelenés: 2019. feb. 22.
Ár megjelenéskor: $279 USD

A GTX 1660 Ti a 1660 Super-nél több feldolgozóegységet tartalmazó GPU-val, ám lassabb memóriákkal rendelkezik, így attól függően, hogy az egyes játékokban melyik tulajdonság a fontosabb, hol előtte, hol pedig mögötte fog végezni a tesztekben, de összességében nagyon hasonló teljesítményt nyújtanak, így a Super érkezése után nem volt indokolt a Ti modellt gyártásban tartani.


Kifejezetten igényes, tetszetős kártya az MSI Gaming szériás 1660 Ti modellje, mely az előző generációs Gaming X-eknél kicsivel kompaktabb felépítésű, és kisebb átmérőjű ventilátorokat használ, de az összeszerelés minőségére, és a hűtés hatékonyságára itt sem lehet panasz. A színvilág is megváltozott, ezúttal elhagyták a rikító piros betéteket, és a szürke szín dominál, ami véleményem szerint elegánsabb, letisztultabb látványt eredményez. Természetesen korunk divatja, az RGB világítás sem hiányzik a kártyáról, de ennél hasznosabb extrákat is felvonultat, hiszen félpasszív üzemre is képes, a hátoldalon pedig egy fém backplate-et is találunk. A kimeneti csatlakozók között 3 db DisplayPort, és 1 db HDMI aljzatot találunk.

GeForce RTX 2060 (Gainward)

GPU: 12 nm TU106 (Turing, 1920 SP, 120 TMU, 48 ROP) @ 1365 MHz (Boost: 1680 MHz)
MEM: 6 GB 192-bit GDDR6 @ 14000 MHz (336 GB/s)
OC: -
TDP: 160W
Megjelenés: 2019. jan. 7.
Ár megjelenéskor: $349 USD

Első RTX-es, azaz Raytracing-képes kártyánk a 2060-as, de természetesen a létező leggyengébb típusként, ami támogatja ezt az üzemmódot, értékelhetetlen teljesítményt mutat fel ezen a téren. Ezt leszámítva azonban egészséges teljesítménytöbbletet kínál a 1660 Ti-hoz viszonyítva, de persze az ára is jóval magasabb volt.


A Gainward manapság már csak átmatricázott Palit kártyákat árul, melyek finoman szólva sem képviselik a csúcsminőséget, de ezt általában kedvező árral kompenzálják. A képeken látható 2060-as is kissé igénytelen megoldásokat vonultat fel, például a hűtésburkolat minősége a kínaipiacos fröccsöntött játékokéval vetekszik, a rögzítőlemezen pedig látszólag ötletszerűen helyezkednek el a csatlakozók. A ventilátorok sem tűnnek hosszú életű, megbízható darabnak, bár a nálam járt példányon még szerencsére nem hangosodtak be. A hűtőborda mérete egyébként korrekt, kissé le is lóg a NYÁK-ról, és heatpipe-okat is alkalmaz, ám félpasszív üzemre nem képes a kártya. RGB világítást viszont kapunk, igaz csak egy meglehetősen ronda csík fut végig a kártya felső élén. Mivel a 2060-as már megkapta a Turing széria extra RT és Tensor feldolgozóegységeit, így GPU magfelülete látványosan megnőtt a 1660-as modellekhez képest. A kártya egy 8 pines tápcsatlakozó bekötését igényli a működéshez.

GeForce RTX 2060 Super (ASUS)

GPU: 12 nm TU106 (Turing, 2176 SP, 136 TMU, 64 ROP) @ 1470 MHz (Boost: 1650 MHz)
MEM: 8 GB 256-bit GDDR6 @ 14000 MHz (448 GB/s)
OC: Boost @ 1830 MHz (10%)
TDP: 175W
Megjelenés: 2019. júl. 9.
Ár megjelenéskor: $399 USD

Az NVIDIA-nál nagyon oda szoktak figyelni arra, hogy az egyes modelljeik ne kannibalizálják el egymás piacát, és ne csússzanak össze teljesítményben, de a 2060 Super-nél homokszem került a gépezetbe, ugyanis kis mértékben ugyan, de erősebb lett, mint a 2070-es, legalábbis ez a gyári tuningos változat. Persze az ugyanekkor megjelent 2070 Super színre lépésével a sima 2070-est nyugdíjazták, így ez különösebb problémát nem okozott.


Igazi csúcskategóriás kivitel a 2060 Super kártyák között az ASUS 3 ventilátoros hűtővel szerelt, STRIX szériába tartozó kártyája. A hatalmas méretű, sok heatpipe-pal támogatott megoldás természetesen félpasszív üzemre is képes, de terhelés alatt is kellemes halksággal üzemel. A hűtésburkolat élein RGB világítású csíkokat helyeztek el, melyek alapértelmezés szerint visszafogott lila színben világítanak. Dicséretes, hogy a kimenetek között 2 db HDMI csatlakozót találunk 2 db DisplayPort mellett, és ezen felül egy USB Type C aljzatot is kapunk, ami az RTX 2000-es sorozatú kártyákon volt jellemző, és elvileg a VR headset-ek könnyű csatlakoztathatóságát szolgálja. A 2060 Super étvágyát egy 8 és egy 6 tűs tápcsatlakozó bekötésével elégíthetjük ki.

GeForce RTX 2070 (Zotac)

GPU: 12 nm TU106 (Turing, 2304 SP, 144 TMU, 64 ROP) @ 1410 MHz (Boost: 1620 MHz)
MEM: 8 GB 256-bit GDDR6 @ 14000 MHz (448 GB/s)
OC: Boost @ 1650 MHz (1%)
TDP: 175W
Megjelenés: 2018. okt. 17.
Ár megjelenéskor: $499 USD

A mindenkori 70-es kártya általában az azonos generációjú 80-as modellen alkalmazott GPU visszabutításával szokott készülni, ám a 2070-es ebből a szempontból kakukktojás, ugyanis a 2060-ason alkalmazott GPU-t használja, természetesen több aktív részegységgel, és 256 bites memóriabusszal támogatva. Ennek ellenére kissé vérszegény kártya lett belőle, semmiképp sem méltó a korábbi szériák kiemelkedően népszerű 70-es kártyáihoz.

A Zotac Mini 2070-es kártyájának létezését elsősorban a költségcsökkentés indokolhatta, hiszen annyira azért nem lett kis méretű, hogy Mini ITX-es házakba könnyedén beférjen. Furcsán néz ki az eltérő méretű ventilátorokat alkalmazó hűtés, mely félpasszív üzemre nem képes. A hűtésburkolat szélén található Zotac Gaming felirat természetesen RGB világítást kapott, ahogy ez manapság szinte kötelező. A légkavarók alatt egy rézmagos, és 5 db heatpipe-pal támogatott borda teljesít szolgálatot, alatta pedig a középkategóriás kártyához mérten kifejezetten nagy méretű TU106-os GPU-t találjuk. A kimeneti oldalon az átlagosnak mondható 3 db DisplayPort, és 1 db HDMI csatlakozót kínálja a kártya, emellett pedig egy DVI portot is kapunk, ám ez analóg jel átvitelére nem képes.

GeForce RTX 2070 Super (MSI)

GPU: 12 nm TU104 (Turing, 2560 SP, 160 TMU, 64 ROP) @ 1605 MHz (Boost: 1770 MHz)
MEM: 8 GB 256-bit GDDR6 @ 14000 MHz (448 GB/s)
OC: -
TDP: 215W
Megjelenés: 2019. júl. 9.
Ár megjelenéskor: $499 USD

A 2070 Super már a 2080-as által is használt TU104-es GPU-ra épül, vagyis mondhatni, hogy olyan lett, amilyennek az eredeti 2070-esnek is lennie kellett volna. Ennek megfelelően a teljesítménye is közelebb áll a 2080-ashoz, mint a 2070-eshez.


Az MSI Ventus szériás RTX 2070 Super kártyája kifejezetten olcsó hatású, spórolós megoldás lett. A dizájn sem sikerült jól, bután néznek ki az egymáshoz túlságosan közel elhelyezett légkavarók, de a problémát inkább a kissé alulméretezett, pillekönnyű hűtőborda jelenti, aminek köszönhetően terhelés alatt nem túl halk a kártya, és félpasszív üzemre sem képes. Egyéb tekintetben átlagosnak mondható modellről van szó, mely csak a legszükségesebb extrákat kapta meg. RGB világítás nincs, backplate viszont található a hátoldalon, igaz csak műanyagból készült, tehát a hőelvezetésben nincs semmilyen szerepe. A kimeneti oldal is átlagos: 3 db DisplayPort és 1 db HDMI aljzatot kapunk. Kiemelendő viszont, hogy a 2070 Super a legkisebb típus, melyen már NVLINK csatlakozót is találunk, ami a hagyományos SLI csatlakozók szerepét vette át.

GeForce RTX 2080 (referencia)

GPU: 12 nm TU104 (Turing, 2944 SP, 184 TMU, 64 ROP) @ 1515 MHz (Boost: 1710 MHz)
MEM: 8 GB 256-bit GDDR6 @ 14000 MHz (448 GB/s)
OC: -
TDP: 215W
Megjelenés: 2018. szept. 20.
Ár megjelenéskor: $699 USD

Megjelenésekor a 2080-as képviselte a megfizethető felsőkategóriát, ennek megfelelően nagy elvárásokkal nézett szembe, melyeket nem mindig sikerült teljesítenie, de azért az előző generációs 1080 Ti sebességét tudta hozni.


Be kell vallanom, hogy amíg csak képeken láttam, addig igencsak rondának tartottam az RTX 2080 referencia (Founders Edition) változatát, de kézbe véve gyökeresen megváltozott a véleményem. Igaz, hogy kinézetben nem vetekedhet a korábbi blower-es hűtésű refkártyákkal, de ennek ellenére nagyon igényes összeszerelésű, masszív összhatású darab. A két ventilátor egy feketére fényezett bordára fújja a levegőt, melyen heatpipe-ok helyett vapor chamber segíti a hő eloszlását. Félpasszív módra ugyan nem képes (ez semelyik NVIDIA refkártyánál nem támogatott), de meglepően halkan üzemel. Természetesen az egész kártya burkolt, még az NVLINK csatlakozót is kupak védi, és kifejezetten jól néz ki a hátoldalon található ezüst színű backplate, valamint a rajta látható króm RTX 2080 felirat. A kimeneti csatlakozók között a 3 db DisplayPort és az 1 db HDMI mellett itt is megkapjuk az USB Type C aljzatot, mely a VR headset-ek csatlakoztatását könnyíti meg. Sajnos ebben a generációban a Founders Edition kártyákat már csak közvetlenül az NVIDIA-tól lehetett megvásárolni, ők pedig nem szállítanak hazánkba, így itthon extrém módon ritkák ezek a refkártyák.

GeForce RTX 2080 Super (Gigabyte)

GPU: 12 nm TU104 (Turing, 3072 SP, 192 TMU, 64 ROP) @ 1650 MHz (Boost: 1815 MHz)
MEM: 8 GB 256-bit GDDR6 @ 15504 MHz (496,1 GB/s)
OC: Boost @ 1860 MHz (2%)
TDP: 250W
Megjelenés: 2019. júl. 23.
Ár megjelenéskor: $699 USD

Minden Super kártyáról elmondható, hogy olyanok lettek, amilyennek igazából már megjelenésükkor is kellett volna lenni az eredeti 2000-es modelleknek ahhoz, hogy ne okozzanak csalódást a rajongóknak. A 2080 Super is egy kellemes felsőkategóriás típus lett, ha ez jelent volna meg 2080-ként csaknem egy évvel korábban, akkor nem sok kifogást lehetett volna támasztani az új generáció ellen.


Be kell vallanom, hogy nem vagyok az RGB világítás nagy barátja, többnyire fölösleges bazári dolognak tartom ezt az extrát. Azt viszont el kell ismerni, hogy a Gigabyte Aorus szériás RTX 2000-es kártyái iszonyatosan jól néznek ki, ami annak a mindezidáig egyedi megoldásnak köszönhető, hogy az RGB LED-ek a ventilátorok lapátjainak szélén világítanak, egy kis fényszállal vezetve el a fényt a motor közelében található fényforrásról. Az általam készített fotókon ez persze egyáltalán nem látszik, de élőben, működés közben lenyűgöző látványt nyújt a kártya, és persze számos effekt közül is választhatunk a mellékelt software segítségével. Sajnos valószínűleg igencsak költséges volt ez a fajta megoldás, mert az újabb, RTX 3000-es szériánál már visszatértek a hagyományos fénycsíkhoz az Aorus modellek esetében is, vagyis ez a különleges rendszer egyedi maradt a 2000-es szériában, és véleményem szerint ritka gyűjtői különlegességgé fognak válni ezek a kártyák néhány éven belül, már ha hagynak belőlük működőképes példányokat a bányászok. Sajnos magáról a hűtőrendszerről már nem lehet ennyi pozitívumot elmondani, hiszen bár a borda méretes, és igényes kidolgozású, valamint természetesen félpasszív üzemre is képes a kártya, de a légkavarók a Gigabyte termékeitől megszokott módon zavaró frekvenciájú hangot adnak ki működés közben, amit én csak "Ikarus diffi-huhogásnak" hívok.

GeForce RTX 2080 Ti (MSI)

GPU: 12 nm TU102 (Turing, 4352 SP, 272 TMU, 88 ROP) @ 1350 MHz (Boost: 1545 MHz)
MEM: 11 GB 352-bit GDDR6 @ 14000 MHz (616 GB/s)
OC: -
TDP: 250W
Megjelenés: 2018. szept. 20.
Ár megjelenéskor: $999 USD

A GTX 1080 Ti-nál bevált séma szerint, az aktuális Titan kártya butításával hozták létre a 2080 Ti modellt, mely elődjéhez hasonlóan 11 GB memóriát kapott. Mivel Titan RTX-et nem sikerült szereznem a cikkhez, ezért nyilvánvalóan a legerősebb NVIDIA kártya lesz a cikkben, a kérdés már csak az, hogy mekkora előnyre tud szert tenni a kisebb típusokkal szemben.


Bár a 2070 Super-hez hasonlóan a cikkhez beszerzett 2080 Ti is egy Ventus szériás MSI kártya, ez mégis teljesen más kávéház a kisebb modellhez képest. Itt már nem spóroltak a hűtőborda méretén, és az egymástól távolabb helyezett ventilátorokkal a dizájn is sokkal komolyabb, kifejezetten tetszetős lett. Az egyetlen negatívum, hogy félpasszív üzemre ez a kártya sem képes, pedig ezen az árszinten ez már elvárható lenne manapság, annak ellenére is, hogy az egyik legolcsóbb 2080 Ti-ról beszélünk. RGB világítást sem kapunk, de ez talán kevesebb embernek fog hiányozni. A hátlapi burkolat azonban ezúttal már fémből van, és a visszafogott díszítése is ízléses. Összességében jó benyomást tett rám ez a kártya, de ez a legtöbb MSI termékről elmondható.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Hirdetés

13. oldal

Előzmények

Hirdetés

Copyright © 2000-2021 PROHARDVER Informatikai Kft.