Mind a klasszikus, mind a modern fényképezéstechnika más képi világot tesz elénk. Régen a szűrők, a nyersanyag és az utómunka, manapság akár a felvétel során beállított digitális szűrők, és a digitális utómunka hozhatja létre a hasonló hatást. Ha megnézel egy régi klasszikus mozifilmet, amit lehetőleg nem dolgoztak agyon digitálisan, ott általánosságban a kis kontraszt, a kevéssé élénk színek, az enyhe homály dominál. Direkt. A 90-es években szinte minden hollywoodi mozifilm ilyen cinematic filterrel készült. Nem beszélve az egyes dramaturgiailag szűrt filmekről. Ugyanekkor ha megnézel egy stúdiófelvételt, vagy egy természetfilmet, akkor azoknak is más és más a képi világa. Sokkal kontrasztosabbak, természetesebbek, élénkebbek. Manapság már másképp dolgoznak, felborul kissé a rend, de néha törekszenek, hogy ugyanazt érjék el.

Ezzel azt akarom mondani, hogy ha beállítod a tévét egy stúdiófelvételhez, ahogy neked tetszik, és utána megnézel egy klasszikus mozifilmet, az már nem lesz tökéletes beállítás. Ha viszont a mozihoz állítod be, akkor a természetfilm vagy a stúdió lesz túl élénk, túlszaturált, túl kontrasztos, természetellenes.
Tehát nincs univerzális megoldás. Ha sok filmet nézel a tévén, akkor ahhoz kell igazítani, ha sok tévéműsort, akkor ahhoz. Mindkét esetben a másik esetére kompromisszumot kell kötnöd.

Aláírás (nem kötelező megadni)