Előszöris, örülök, hogy újra itt
Másodszor, szerintem neked az lenne a kielégítő szabad akarat, ha az ember is, Isten is független lenne az ok-okozati összefüggés törvénye alól. Azaz képesek lennénk úgy dönteni(okozat) hogy az független az előzetes tapasztalatainktól, és a helyzettől (ok) Ez viszont egy nagyon erős logikai törvény. Ha még képes lenne valami időben visszafelé hatni, és ebben az esetben időben az okozat megelőzné az okot, ha a folyamatot ismerve akkor is be tudnánk azonosítani, hogy kronológiailag (és nem időileg) mi volt előbb. Illetve itt kezdődnek az időparadoxonok, hogy mi van akkor ha valaki visszamegy és megöli a nagymamáját.
A szabadság ilyen mértékéig a tudományos világnézet se megy el. A pszichológia is szabadnak tekinti a normál elmét. A törvény sem ment fel egy normális embert, arra hivatkozva, hogy tette nem volt más, mint az ingegerekre a tapasztalatai alapján hozott döntés, ami alá van rendelve az ok-okozati összefüggéseknek, tehát ő is, csak áldozata a neveltetésének, ami részben az állam és részben szülei érdeme, utóbbiak szintén az állam és a nagyszülők hatásai miatt nevelték ilyenné a gyereküket, tehát ők is csak áldozatok…
A törvény csak akkor ad felmentést, ha az illető mentálisan valamilyen betegség(?) miatt nem volt beszámítható.
Ezért mondom azt, hogy a legteljesebb szabadságot amit el lehet érni, hogy csak az ok-okozati törvény határozza meg cselekedetünket, tekintsünk szabad akaratnak. Azért mert különbség van aközt, hogy tudásunk bekorlátozza a döntésünket, vagy fekete rabszolgák vagyunk.
Az érzések nehéz uralása nagyon jó példa tőled. Elvileg tényleg ezt kéne tenni: Szomorú vagy. Akkor legyél vidám! Félsz a kutyáktól? Hát ne félj! Csak nagyon nehéz megtenni. De tanulással apránként megtehető! Sok fóbiát le lehet így küzdeni, akarattal! (Esetleg a pszichológusnál kisebb vagyont otthagyva.) Viszont az is igaz, hogy amilyen lelki állapotban vagyunk, ami körül jár az agyunk, arra hegyezzük ki a figyelmünket, s a világból is arra figyelünk, aki hasonló lelki állapotban van mint mi, illetve ami megerősíti a lelki állapotunkat. Nehéz kitörni. S ha ki is törünk nem más mint tapasztalataink, és akaratunk következménye