Hát, esetemben az történt, hogy kb úgy gondolkodtam, mint Te. Aztán mikor terhes lett az asszony, akkor galádul hátbatámadott az ihlet, és lágyan a fülembe súgta, hogy "b@zdmeg, itt kurv@ nagy baj lesz! Csinálj valamit!"
Onnantól kezdve adott melóhelyen a kötelező minimumot nyújtottam, ami kevés bármi előlépéshez, de pont elég ahhoz, hogy ki azért még ne rúgjanak. Így volt melóban is napi kb 2 órám tanulni (amit mások faszebook-ozással, kint kajálással, stb-vel töltöttek), aztán mikor hazaértem még egy laza 6 órát tanultam.
Így gyakorlatilag pont mikor megszületett a lányom, sikerült elhelyezkedni az első fejlesztői állásomban egy nagy multinál. Borzalmasan szar melóhely volt, ketten voltunk kb 10 ember munkájára, idióta főnökkel, zéró elismeréssel (egyszer egy saját ötlet alapján egyedül fejlesztett programom egy levél alapján 3 hónap alatt 80 millió angol fontot hozott a cégnek. Hogy kimutassák, mennyire értékelik, 100$os címlapvigyorral a képükön adtak egy bruttó 5.000ft-os fizetésemelést). 3 évig bírtam, hogy az legyen az önéletrajzomban, hogy sokáig voltam az első munkahelyemen. Mellette tanultam napi 4 órát.
Az első év rohadt kemény volt, de szerintem ezt Te is tudod ha van gyereked, hogy főállás+újszülött mellett milyen fáradt az ember, és akkor még a napi 4 óra tanulást nem is említettük.

Namost, igen ám, de mostanra eljutottam egy olyan pontra, ahol:
- Rohadt jó fizetésem van
- Rohadt jó munkahelyem van, jó kollegákkal, jó hangulattal, jófej és értelmes főnökkel, külföldi utakkal, stb
- Heti szinten alsóhangon 5-10 linkedin megkeresés, meg emellé az ismerősök havi 2-3 megkeresése, hogy nem akarok-e inkább odamenni dolgozni hozzájuk
- Havi sziten 2-3 megkeresés angliából (szvsz az egyik ilyet ~1év múlva el fogom fogadni)
- Jelenleg kicsivel több, mint 5 év szakmai múltam van, ami lófasz, tehát bőven van még hova fejlődni.

A korodról pedig: jelenleg nálunk 3 nálad idősebb kollega van a kb 20-30ból. Abszolút passzolnak a csapatba, együtt röhögünk, poénkodunk, szivatjuk egymást, és rengeteget segítünk egymásnak. Egyszerű a képlet: mi tiszteljük a munkán belüli és kívüli tapasztalataikat, hallgatunk a tanácsaikra, sokat tanulunk tőlük, elismerjük, hogy sok olyat láttak, amit mi nem. Ők pedig elismerik, hogy az új technológiákat mi ismerjük jobban. Így a képlet az, hogy tőlük jön a tapasztalat, tőlük az újdonságok ismerete, mindenki átad mindenkinek mindent, kölcsönösen tiszteljük és napi szinten szivatjuk egymást.

Szóval a korod miatt ne aggódj. Simán beleillesz a környezetbe, ráadásul nem egy munkaadót ismerek, aki nagyon tudja becsülni azt, ha valaki ennyi idősen képes váltani. Én is tisztelem, csak én alkalmazott vagyok, azzal meg a segged kitörölheted, ugye.

"Programozó vagyok. Ez azt jelenti, hogy amit leírok, megtörténik." :D “The only valid measurement of code quality is What-The-F**ks/Minute.” - Robert Martin