Én igazából gyereknek 14 éves korig szabad netet nem is adnék. Kaphat egy hordozható játékgépet kommunikációs funkcióval, megmutatni azt hogyan kell rajta használni ha el akar érni és ennyi, csak offline játék/videók.
Ez egészen az oviba kerülésig tökéletesen működne, de onnan, vagy talán 1. osztálytól borulna az elképzelésed. Konkrétan az megy, hogy ahogy közösségbe kerülnek, 1-2 társuk segítsége révén előtör belőlük az ősi ösztön, az irigység és első héten már igényeik lesznek otthon, amit ha nem kap meg, idővel máshonnan fogja megkapni. Legyen ez telefon, vagy mese nézés, stb. De a jónevelés is rendszerint eddig szokott tartani. Egyik ismim kisfia abszolút jólnevelt volt, csendes, szófogadó. Első nap az oviban, egyetlen nap lefolyása után úgy jött haza, hogy a kurva anyád! Csak pislogtak. Óvodában!
Kicsit eltértem a tárgytól, de a lényeg, hogy amit tiltasz, azért is kelleni fog neki és elmegy és megnézi máshol, ha nem, akkor utálni fog és lázadni kezdetektől.
A japán karakterek merően eltérnek az eddigi ideáltól épp ezért tetszik nekünk. Nagy fej, nagy szem, spéci képességek mégis hétköznapi emberként vannak beállítva.
Én meg épp ezért rühellem őket. De nem is igazából a kinézete, hanem az animék által közkedvelt mozgáskultúra, kifejezés eszköz. Valaki hülyeséget mond vagy fárasztót, akkor a kis vízcsepp a halántékukon lassan elindul dél felé vagy ennek durvább változata, mikor hátukra b@szódnak, a mozgásnak nem is nevezhető inkább csak képek vetítéseként felfogható ordibálós kiakadások, stb stb. Ezek az én ízlésemnek kb. szöges ellentétei. Amcsi rajzfilmeken nőttem fel (nem többnyire, de CN megjelenésével eléggé megugrotta számuk), Centurions, G.I.Joe, Johhny Quest, Captain Planet stb stb. és nekem az a fajta rajzolás mód mind a mai napig hiányzik. Persze modernizálni kellene, de az nekem nagyon tetszett.
Ahogyan ViZion is mondta, ezekkel inkább az volt a baj, hogy rettentő erős Amerika propaganda szaguk volt, mint ahogyan mostanában minden katasztrófa filmnek, ahol mást nem is látunk elpusztulni vagy ürlények által megszállás alatt csak amerikát. Ott mindig valahogy minden hős, főszereplő amerikának akart jót, amerika katonája volt és amerikai stílusú poénokat is lőttek el, ez tény és való, mindenkinek aki nem amcsi, már 2001 környékén kezdett herótja lenni.
(#34133) ViZion: ott meg mindenki gimis, vékony és nagyszemű...
Én azt hallottam, hogy egy animében ami nem egy hatalmas vérengző szörnyeteg, az vagy robot vagy fodros, miniszoknyás kislány.
(#34136) -=RelakS=-: Hát hallod, most régi emlékeket bányásztál elő nálam. A Superbookban de kurva idegesítő volt a kisfiú. Emlékeim szerint a kisfiú többet sipítozott benne mint a kiscsaj. Ha emlékezetem nem csal, akkor azt is csak azért néztem, mert utána kezdődött valami, ami engem meg érdekelt és persze műsorkezdés mint olyan, rendszeresen csúszott fél órákat (Sailor Moon és Dragon Ball esete, amikor a DB kezdési idején még a SM közepe ment).
„Ami mérhető, mérd meg! Ami nem mérhető, tedd mérhetővé!” – Galileo Galilei