Ha megengeded a gondolat továbbfűzését:

Nem hiszem, hogy a hitellel, mint koncepcióval lenne baj.
Kellő tudatossággal és megfontolással vehető fel olyan hitel, ami tényleg megkönnyíthet egy komolyabb kiadást, beleértve a párszázezres tételtől a (több)milliósig.

A probléma a hitelképesség felmérése szerintem, itthon ez valahogy nagyon nem megy, de valahogy még bank szinten sem igazán.

Sokszor saját magunk sem tudjuk reálisan felmérni, belefér-e a havi költségkeretbe a törlesztő, de sajnos a marketing sokszor nyer a józan ész felett, hiszen csak hozzájut a lelkes, telefonok esetében nem egyszer rajongó fogyasztó a sokszázezres kütyühöz az árához mérten nevetségesen alacsony kezdő-kiadásért, ennek pedig nehéz ellenállni,a racionalitás vesztes csatát vív a vágy ellen.

Sokszor beszélgettünk barátokkal arról pl., hogy ha most szétnézel az utcán mondjuk Budapesten, nem igazán rosszabb az utcakép autók szempontjából, mint mondjuk Düsseldorfban, Londonban, vagy épp Genfben, holott az átlagkeresetekben nagyságrendi különbségek vannak, az itthoni piac pedig értelemszerűen tele van törlesztés hiányában lefoglalt autókkal.
A magyar emberben egyébként lehet valami, mert nagyon rég óta szeret látszatra sokkal jobban élni a valós szinthez képest. Mindegy.

Nem mondom, lehet, és sajnos itthon KELL is hitelből fedezni dolgokat, de baromi megfontolt, tudatos döntés után még relatíve kis összegnél is, mert ha elindulnak a dominók, nagyon gyorsan komoly eladósodás jöhet.

iBalu // Ordo Ab Chao //