Ha a vedelés a cél, akkor vodkát hidegre, oszt lehet inni decisével. Mint régen csináltuk.
De mióta az élvezet a fontosabb, azóta érezni akarjuk az ízeket. A jó ízeket. Van aminek nem jó az íze, de azt nem isszuk. Ez ott jön ki, hogy mindig mindenkivel ha felesezek, és normális az ital, akkor lassan, szájban ízlelgetve iszom kortyonként. És így nézek, mikor a finom, drága, és bársonyos italokat úgy dobják gyomorba egyesek, mint a tiplit/tüskét/rakétát/szuronyt szokták a talponállóban hajnalban a melósok. Valahogy divat lett Magyarországon a rossz italok hagyománya miatt, hogy egy korty, a nyelvünket nem is éri, a gyomrot meg hadd marja. A normális italokat lassan, szobahőmérsékleten illene meginni.
És akkor itt jön a gyógyszer: deci házi pálinkába kiskanál méz, jól elkever, mikróz 15 másodpercig, ismét elkever, majd leül, és kortyonként elfogyaszt. Meleg. Mindig köhögésre ingerel, de hányingerre sosem. Viszont az aprócseprő téli meghűléseknél sokat javít. Ez már kicsit megerőszakolása a dolognak, de ilyenkor nem is az élvezet a fő cél. Viszont attól még miért ne lehetne jó is.
A hányás nem a meleg italtól jön, hanem a húzóra ledobástól, vagy attól, hogy szar.

Aláírás (nem kötelező megadni)