sziasztok mindenki!

bocs, hogy így bepofátlankodtam a nőügyek fórumba, de mivel itt sok hímt található, talán kaphatok egy kis segítséget a férfilélek (már ha van ilyen rejtelmeihez.
Röviden a történet:
1 db pasi + 1 db nő harminc +-os mindkettő
ismerkedés, szerelem, szex (állati jó), minden rendben - egy darabig, aztán hirtelen már nem hiszi, hogy szeretem (pontosabban szerethetem, merthogy szerinte én jó nő vagyok, ő meg nem éppen adonisz - viszont rengeteg egyéb értékkel rendelkezik - most nem a méretére gondoltam már fél attól, hogy esetleg kötődöm hozzá, és olyan jövőtervet talált ki magának, amibe én egyértelműen nem férek bele (nem mondta így ki, de azért hamar levettem, hogy tartós magányra akar berendezkedni). viszont én szeretem, csak már nem merem kimondani (hátha hanyatt-homlok elmenekül). a szex továbbra is működik (még mindig állati jó).
olyan hatalmas tapasztalattal nem rendelkezem férfiügyben, de azt én is tudom, hogy a férfiember azért a punciért nyúl, ami meleg, símogató de legfőképpen elérhető. ha a csaj nem egy bányarém az már kincs, és ha még esze is van és akad közös érdeklődési kör, az már a fehér tollú madár maga (nem galamb). ilyen madárkának érzem magam olykor, mert ezt érezteti velem - ha jó passzban van. ezért hihetetlen számomra a hozzáállása a kapcsolathoz (szó sem volt arról, hogy összeköltöznénk, soha nem szorgalmaztam ilyesmit, sőt szerintem ráutaló magatartást sem tanúsítottam, mégis úgy gondolja, hogy esetleg én a nehezen összekuporgatott vagyonkájára hajtok és az lehet a célom, hogy becuccoljak a kecójába)
Mondjátok meg nekem, ennyire hihetetlen, hogy egy nő (aki tényleg nem rossz csaj) szerethet egy olyan férfit, aki nem a férfiszépség megtestesítője, anyagi érdek nélkül is?
Érdemes a lelkemet, az időmet beleölni még ebbe a kapcsolatba? Vagy csak örüljek neki, hogy találtam egy jó f...-t, akivel nagyon kielégítően tudom eltölteni az időmet, de többre ne is számítsak? bocs ha szabadszájú voltam...

Hát most azt hiszem feldobtam a magas labdát...