Tudom, nem is ezt mondom.

A probléma, hogy van az a dolog, hogy "computer science" meg van a szoftveripar. Jelenleg Magyarországon az egyetemek feladata, hogy az ipar számára fejlesztőket képezzenek. Az egyetemek viszont deklaráltan computer science képzéseket tartanak.

Én még régen, az osztatlan progmat képzéssel kezdtem, ott a "bevezetés a programozáshoz" tárgy arról szólt, hogy 1 félévig papíron felépítettünk egy axiómarendszert, majd köv. félév végéig eljutottunk oda, hogy papíron be tudtuk bizonyítani, hogy a lineáris keresés tényleg működik.
Ez amúgy nagyon szép és izgalmas dolog annak, aki továbbra is papíron szeretne matematikai eszközökkel bizonyítgatni bármit.
A valóságban hasonló okok miatt teszteljük a szoftvert. Szoftver tesztelésről még csak említés szintjén sem volt szó az egyetemi pályafutásom alatt. De ha van hozzá gyomrom, akkor folytathattam volna OOP-s meg párhuzamos programok helyességének bizonyítgatását papíron, matematikai eszközökkel.

Egyébként volt sok olyan tárgy, ami tényleg hasznos volt, ezt sem tagadom. Formális nyelvek és automaták, algoritmusok, adatszerkezetek, stb.

Ami szerintem problémás, az a számonkérés módja. Az összes tárgy arról szólt, hogy van egy jegyzet, azt meg kell tanulni, majd vizsgán le kell írni szó szerint ugyanazt fejből.
A valóságban a kulcs kompetencia a csapatmunka, az eddig ismeretlen problémák megoldása kutatással, kreativitással, a nagy feladat kis részekre bontása, vagy mondjuk annak validálása, hogy ezen kis részek jól működnek-e, stb. Na ezt nem csináltuk soha az egyetem alatt, a kutya sem volt erre kíváncsi. Az érdekelte őket, hogy le tudsz-e írni 15 tételt a feladott 150-ből tökéletesen, fejből, 1 óra alatt, reggel 8-kor.

10 éve vagyok fejlesztő, sokmindent láttam, sokmindent csináltam már, de olyan soha, egyetlen egyszer sem fordult velem elő, hogy bármit is meg kellett volna tanulni fejből és visszamondani. Soha. Magyarázd már meg, hogy miért jó az bárkinek, hogy az egyetemeken ez az egyetlen skill, amire kíváncsiak az oktatók?

[ Szerkesztve ]