Igazságod vagyon, mert modelltörténet alapú modellezésnél a felületmódosítások is megjelennek a modellfában és hozzá lehet piszkálni ha kell, illetve látni hogy hozzá van nyúlva . Tipikus eset pl. az elektródamodellezés, amikor a szikraközt így készíti el az ember. A dinamikus szerkesztéssel pedig könnyen lehet módosítani is.
A direkt modellezésnél nincs történet. Az van amit látsz. Nincsenek meg a modelltörténet előnyei, de problémái sem. Ezért mondtam, hogy régi felületmodellezés új köntösben. Viszont egy lehetőség ami adott esetben jól jöhet.
A gépiparban szerintem sem fog teret nyerni, de a dizájnereknek segítség lehet. Nekik nem kell a struktúrával és a kapcsolatokkal foglalkozniuk. A szerszámkészítőt meg úgyis csak zavarná a sok elem a modellfában, meg nem is rá tartozik, hogy miként készült az modell. Eddig is megkapta a kész termékmodellt valamilyen semleges adatcsere formátumban, azután boldoguljon.
Ha már újítás, nekem inkább a Rhino/Grasshopper féle node alapú modellezés hiányzik. Persze ez sem új alapvetően, hiszen csak makró grafikus felülettel, viszont sokkal átláthatóbb, ha az objektumok paraméter ki- és bemeneteit így kapcsoljuk össze. Mondjuk a gépiparban elvan nélküle az ember, de ezt a megoldás még nincs jelen a szilárdtest modellezésben. Tudomásom szerint.
Okos mérnök a hülyeséggel is kalkulál. Avagy, a "Figyelj oda jobban" tábla nem munkavédelmi eszköz....