Na, tegnap kijöhettünk a kórházból, de még nincs vége.
Ettől függetlenül úgy gondolom érdemes leírni a tapasztalatokat. Biztos, hogy másoknak is segítségére lehet, akik hasonló cipőben járnak.
Szóval az egész úgy kezdődött, hogy pont kezdtük volna meg a hozzátáplálást. Egy kis kifejezetten babáknak szánt almalével.
Így utólag gondolkodva érdemes lett volna bevizsgáltatni azt az italt. Bár a dokik szerint nem attól volt (igaz a végleges eredmények még nem ismertek), de elég nagy balszerencse kell ahhoz, hogy pont azon az éjszakán kezdjen el fosni a gyerek, amikor ezt az italt kapta.
Szóval este adtunk neki 4 kiskanálnyi almalét. Hajnalban jelentkezett a hasmenés. Nem is lepődtünk meg, hiszen az első anyatejen kívüli étel simán meghajthatja a babát. AMúgy 5 hónapos csecsemőről van szó.
A hasmenés péntek napközben sem maradt abba. Amúgy a pici, mivel kizárólag anyatejes hetente csak egyszer szokott székelni. A gyerekorvos szerint ez teljesen hétköznapi ilyen esetben.
Viszont most elég sokszor, szinte minden étkezés után jött a híg, folyós, zöld színű széklet.
Mivel szombat reggelre se javult a dolog, elvittünk az ügyeletre. Onnan küldtek a kórházba, mivel a kiszáradás apró jelei már mutatkoztak.
Ami a kórházat illeti részben meglepően pozitív a véleményem. Az ápolók és orvosok nagyon rendesen, aranyosak voltak. Tényleg mindent megtettek a gyerek érdekében. Még a kaja is egész ehető volt. Pelenkát és textil pelenkát is kaptunk minden napra. Plusz rendszeresen benéztek a szobába, hogy minden rendben van-e.
És persze mindez szilveszterkor és elsején történt. Gondolom az ápolóknak se volt sok kedvük dolgozni ilyenkor. Szóval le a kalappal előttük.
Ami zavart, hogy orvos szinte alig látta a gyereket. Naponta egyszer, akkoris csak megvizsgálta és kiment. Nem mondott semmit, hogy mi a helyzet, mire lehet számítani mi várható stb... Egy szót se. Pedig ez ilyen igen jól jönne a szülők megnyugtatására.
A másik probléma pedig a szomszédság volt. Mivel ez egy elzárt részleg, mindössze 4 szobával igencsak áthallatszódnak a hangok.
Ezzel nem is lett volna gond. De a két szomszédos szülő rendszeresen kijárt a folyosóra traccspartizni, pletykálni és röhögcsélni - miközben a gyerekük bent szenvedett -. Nem egyszer kihozták a gyerekeket is - idősebbek voltak már - a folyosóra játszani. Ott ordibáltak, sírtak, futkároztak egész nap, de még este is! A mi fiúnk pedig e miatt alig tudott aludni, pedig az már nagyon ráfért volna.
Már tényleg azon voltam, hogy kiszólok nekik. Mert azért ez mégis csak egy elkülönített részleg, nem véletlenül.
Mindegy végülis éjszakára már csend volt. Lement két adag infúzió, a pici visszaszedte a korábban elvesztett 0,5Kg súlyát is. Vérkép, vizelet negatív lett. Viszont a baktériumtenyésztés még nem készült el. Az biztos, hogy nem rota vagy adeno.
Ezek után azt mondták az anyának, hogy ő döntse el, hogy hazamennek e vagy maradnak még egy napot... Ami szintén röhej, hiszen honnan a fenéből tudná az anyuka ezt? Ő nem orvos. Nem neki kell tudnia. Addig maradunk amíg szükségesnek látják - az orvosok - és nem az anyuka.
A másik vicc pedig az volt, amikor párom megkérdezte az egyik ápolót, hogy akkor most folyadékpótlásnak adjunk-e neki teát, babavizet vagy valamit esetleg és hogy mennyit. AZ ápoló meg meglepetten nézett és mondta, hogy ő nem ért hozzá. Fogalma sincs. Az ő gyerekei már nagyobbak. És kérdezzük majd meg az orvost. (akit kb naponta egyszer láttunk, beszélni meg csak a jobbfejekkel lehetett)
Szóval ez azért röhej, olyan, mintha az utcán szólítottunk volna le egy embert, nem pedig egy kórházi csecsemőosztályi ápolót. Azt hittem azért ennél felkészültebbek.
Szóval ez a helyzet. Hasmenés még mindig van. De már csak egy kevés. Enni jól eszik. Visszük hamarosan a gyerekorvoshoz. Aztán majd meglátjuk mi lesz. Mondták, hogy van olyan vírus is, ami először 2-3 napos javulást eredményez, majd visszaesést.
Szóval még nincs vége. Pár napnyi stressz még vár ránk.
