Talán a 3. S32 ami a sajátom, meg ugye volt egy W100, meg 1-2 S32/S33 hibáját távolról is megsúgtam a gazdájának

Sajnos az eddig használt W100-ban december körül elengedett a 2 éve beleforrasztott normál SD átalakító egyik forrasztása. Másodszorra viszont nem jött össze az alaplap kiszedése (A S3*, W1**, meg egy rakás egyéb Nikon kompaktban az alaplap és a felső, gombos NYÁK csatlakozó helyett csak 90 fokban össze van forrasztva, és elég könnyen szakadnak a forrpadok .) Szóval felütöttem az apróhirdetéseket, és volt egy hibás S32 olcsón, tehát...

Itt még nem tűnik vészesnek

PXE vs UEFI

Szóval van az, hogy UEFI-s gépeket akarsz bootolni PXE-ről, mondjuk hogy könnyebb legyen telepíteni. Windowst is kellene, de a mezei Windows telepítő túl nagy, meg UEFI-n nem is nagyon megy a memdisk jellegű brute force betöltés. iPXE alól Sanboot-tal bootolva viszont a Windows telepítő nem igazán működik (nincs hálózat, nincsenek driverek, így maga a telepítő elindul, de amit feltelepítene, az nincs meg).

Ami működik, az az, hogy iPXE-ből Sanboot-tal bebootolsz egy Windows PE alapú bármit :
sanboot http://szerver.neve/windowspe.iso

Pl. Hiren's, BartPE, és onnan kitallózni a Windows telepítőt, ami így már lefut... nekem ezek olyan hibákkal hasaltak el, hogy túl nagy az ISO, nem lehetett őket UEFI esetben bebootolni (BIOS-on ment rendben).
Kivéve a natúr WinPE, ami kb. 350MB. Ezt valahol a Wayback Machine-n sikerült találni. Valami tök szűz WinPE image, kapsz egy parancssort, de amúgy van háló, net use... felhúzod a telepítőt tartalmazó könyvtárt, és setup.exe .

Jött ide egy Pollié Fastlight körmös UV lámpa, hogy furcsán viselkedik. Bekapcsol, nem világít, a kijelző meg pislog. Mármint az egyik digit világított, annak az egyik szegmense pislolgott. A 90s gombot nyomva léptette a szegmenseket.

Nem is volt olyan gagyi, mint gondolod. Kulturáltan felcsavarozott LED panelek belül, a ház is rendesen csavarokkal van összerakva, csatlakozósak a LED-ek, a táp, és a kézérzékelő, nem csak úgy öszetaknyolták drótokkal. Merthogy van benne egy optokapu, a két szélén egy infraLED és egy vevő, mert amúgy a fix idejű módokon kívül csak akkor világít, ha beledugod a kezed (az a pár wattnyi LED elég rendesen tud amúgy melegíteni - el nem hiszem, hogy a 24V 2A tápból az egész teljesítmény UV formájában jön ki belőle, ahogyan a gyártó állítja ). A talpa meg mágnesesen rögzül, egyben le lehet venni tisztításhoz.

Jóigényessen' - elég feltűnő, hova kellett az a kondenzátor

Egy ilyen gép került a kezeim közé, nem túl nagy, ám annál viccesebb hibával A jelenség az volt (mások mellett), hogy a felső-hátsó beállítótárcsa pár fordulat után megakadt. Mind a két irányban. (Mellette az obit védő lamellák nem zártak rendesen pl.) Amúgy egy jobbféle kompaktról van szó, nem is olcsó.

Hátulja nélkül

A szétszedése maximum annyiban volt bosszantó, hogy a tetejéhez való bejutáshoz mindent le kell bontani a gépről. Hátulja le, LCD felhajt, kábel kihúz, optika kivesz, és a legvégén leszedheted a tetejét, miközben a gépből alig marad valami Viszont legalább amúgy igényes, normálisan szerelhető.

LCD leszedés

A BIOS-os gépek PXE bootolása nem különösebben nehéz; EFI esetén már több hibalehetőség is akad. Hát még ha mind a kettőre szükség van...

A PXE (Preboot Execution Environment) process mindenféle számítógép hálózatról való elindítására való, ami főleg akkor hasznos, ha nincs a gépnek saját operációs rendszere, vagy akár saját háttértára sem. Telepítéshez, diagnosztika futtatására, stb. kiváló, de vannak olyan esetek is, amikor egy gép teljesen hálózatról működik, a bootolástól az OS futtatásáig.

Az EFI megjelenése óta annyi változott a BIOS-hoz képest, hogy az EFI rendszereken más loadert kell futtatni, aminek, ha a Secure Boot engedélyezve van, aláírtnak is kell lennie. A kétféle kliens megkülönböztetésére a DHCP szabványban van is megoldás, de ez csak a probléma egyik fele. A BIOS bootnál meglevő egyszerű lehetőségek viszont sok esetben hiányoznak, így hasonló eredménnyel, de más eszközöket kell használni.

DHCP beállítás

Került hozzám egy ilyen, miszerint az egyik oldaláról leesett a hangszórós egység, javították, és azóta nem szól.
Mivel nem találtam a neten leírást a szétszedéséről, gondoltam írok egyet

Kiszedve a hangszóró

Szóval a hangszóró házának egyik forgáspontja engedett el, ezért esett le az egész egyben. Valószínű a két drótja is elengedett (szerencse, hogy a szalagkábelnek nem esett baja, ami a zajcsökkentés mikrofonjaihoz kellhet), ezért kellett visszaforrasztani. A forgáspontot egy fém stifttel pótolta valaki, meg ragasztóval. Ez jól tartott, csak szétszedni nem lehetett a cuccot. Viszont muszáj volt, szétfeszegettem És a szalagkábel sem szakadt el!

Egy fórumtárs Canon SX200 kompaktja volt egy rövid szerelésen nálam. A macerálás azért jó szó, mert ugyan megjavult, de... hát...

Ilyen

Szóval ez egy utazó-zoom kategóriájú kompakt gép, nem mai darab, de bőven lehet vele értékelhető képeket alkotni, és stabilizált is. A hiba az volt, hogy nem működik rendesen a fókusz. Azaz bizonyos távolságra kb. jó volt, de se végtelen, se közeli esetben nem. Az objektív felől ciccegés hallatszott fókuszálás közben.

Nyilván ilyenkor készül az ember arra, hogy atomjaira bontani mindent, vagy a másik véglet, hogy megmozdítod az elakadt meghajtást, és megjavul.
Nyilván az előbbi következett

Nincs eleje

Fent említett, nem olcsó headsetnek gyakori baja, hogy megszűnik a mikrofon. Ezt hibás tervezés okozza, a mikrofon kábele ugyanis a fülesben levő NYÁK-on egy kis lyukon van átvezetve, az üvegszálas lemez pedig szépen elnyírja azt, ahogyan a mikrofon forgatásakor mozog. (Persze ezer videó van erről, de miért ne legyen róla írásos cucc is.)

Itt már lent a hallgató, alatta a műanyag lemez + a kagylóba épített elektronika

A 35-ös Jabrához képest még szerelni sem akkora macera a 75-öt. A jobb oldali hallgatót nem kipattintani kell, hanem egy T5? T6? torx csavar fogja, ezt kicsavarva a másik forgásponton már csak ki kell billenteni a hangszórós részt. (Vigyázva, hogy ne szakadjon le a két kábel, ami a hallgatóhoz megy.)

A Google (számos egyéb bűneik mellett ) novembertől kötelezővé tette a Play-en szereplő alkalmazásoknak az 5.x Billingclient használatát, valamint a 33-as SDK (Android 13) célzását új alkalmazásoknak és frissítéseknek. (És hamarosan 6.x Billingclient lesz a kötelező.)

Mivel nekem a Barcodenote-ban és az AID-ban is az Anjlab-féle 3-as Billingclient library volt, amiből nem volt újabb, muszáj volt túrni egy 5-ös Billingclient megvalósítást (mert magamtól nyilván sügér vagyok összerakni ), amit a Github-on Wicaodian oldalán meg is lehetett lelni (azaz inkább példát a netúr Billingcient használatára). Összedobtam az alapján (=abból) egy tesztet (vigyázat, borzalmas tákolmány alant!), hogy lássam, egyáltalán hogy működik, mielőtt elkezdem széttúrni a két alkalmazást. (Meg persze nekem csak annyi kellett, hogy egy "terméket" azaz adományt meg lehessen venni, tehát nem kellett consumable, stb. -el szórakozni.)

Elég sok infót lehet találni (vagy 3-4 oldalon ) erről a cuccról, de valahogy egyiken sem éreztem egyértelműnek, hogy mi is a kiosztása ennek az LCD-nek. Egy régi Nokia C1-00 telefonból bontottam, és elvileg simán vezérelhető Arduinoval; a vezérléssel nem is volt gond, csak addig eljutni Szóval gondoltam megírom a működő kiosztást.

A legnagyobb baj amúgy, hogy maga a LCD azonos a 105-ös, C1-01-es, és 1616-os Nokia telefonokkal (128x160 pixel, 1,8" ), de a szalagkábele más. Ennek a csatiján az érintkezők hátrafelé néznek, míg a mindenhol megtalálható 1616-oson fordítva, arra, amerre a kijelző. Kis, röpke pár hetes keresés, és totózás után meg is lett a működő cucc.