Miért lettek órák?

2021 elején kitaláltam, hogy órákat fogok összerakni karácsonyi ajándékként ismerősöknek/családtagoknak, merthogy 2020-ban mindenki naptárt kapott (az is saját készítésű persze), így ’21-ben valami mást kellett.

Azért órákra esett a választás, mert
- nagyrészt mindenkinek hasznos,
- lehetőség egyedi ötletek megvalósítására,
- lehetőség a saját mechanikai szerelési képességek javítására (kulturáltan kell kinézniük :D),
- értelmes keretek között kivitelezhető az otthoni lehetőségeken belül.

A követelmények ezek voltak:
- minél hülyébb módon mutassák az időt (részben sikerült, az igazán vad ötleteket még nem kezdtem el megvalósítani :D),
- újrahasznosított anyagok használata, ahol lehet (pipa, nagyrészt abból vannak),
- olcsó (részben összejött... mondjuk, ha a kínaiak nem küldenek vagy ötször 360 fokos szervót a rendes digitális helyett, olcsóbban kijön),
- jól nézzen ki (nem mind jött össze... vagy... egy sem :D),
- lehetőleg semmi ne legyen ragasztva, mindent csavarral.

Régóta akartam már egy hibás TID-et szerezni, mert azt szívfájdalom nélkül vagdosom szét Most végre volt, aki felfogta, hogy nem működőt keresek (mert az drága is, meg sajnálom is), és kaptam olcsón egy nagyjából hibás TID-et (foltos a képe).

A TID amúgy az F Astrák kötépkonzolján felül található kijelző; három adatot jelenít meg (létezett csak dátum-idő és MID, multi-kijelzős is). A TID-en az óra, dátum, és külső hőfok jelenik meg.

Ez a TID

Korábban már volt, hogy furcsa körülmények között le talált merülni az akkum, pedig csak pár éves, és rendszeresen karban van tartva (kamu-gondozásmentes darab, szépen töltögetek bele vizet nyaranta). Így gondoltam valahova teszek egy kijelzőt, amin meg lehet nézni az aktuális feszültséget. Adta magát a TID, mert az könnyen cserélhető, hely is van benne, és nem nagyon lehet elrontani vele az autót

Egy fórumtárs mechanikus billentyűzetét szabadítottam meg egy kis műanyagtól

Alapvetően nem értem az árát ezeknek a cuccoknak, de ez megmarad az saját problémámnak Tényleg annyi, hogy billentyűzet, amiben olyan kapcsolók vannak, amiben két kis réz érintkező nyomódik össze, illetve vezeték néküli. Hát...

(Közben leesett, hogy amikor 15 éve egy gyárban voltam infós, akkor sem azért volt minden ipari cuccon használhatatlan mini-billentyűzet numerikus pad nélkül, mert nem fért el nagyobb, hanem csak cool akart lenni a gyártó Before it was cool )

Ez a szétszedés kezdete, csavarok kint, tetejében van egy csomó, alul kevesebb. A gombsapkák nincsenek rajta.

A T420 átlagos használatra egy tök jó lapos, főleg valami jobb kiépítésben. Hiába jó azonban a konstrukció, mindennek vannak hibái. Ennek pl. a bal zsanérja szokott szétesni, hasonlóan a 430-hoz. Mindenképpen macera, még ha amúgy jól működik is a gép, hogy simán szétnyílik a kijelző bal alsó sarka, mint mindenféle konzumer cuccoknál, amikor kiszakad a műanyag fedélből a zsanért rögzítő réz persely.

A családban található 420 bal zsanérja kb. 10 évnyi használat után pusztult el. Kicseréltem (Kínából a kb. gyári új cseredarab volt vagy 4500Ft, a gép szétbontásával meg nem untatok senkit), de nem látszott menthetetlennek az sem, ami benne volt. A fém rúd a zsanérhoz préselve van, a zsanér anyagával. Erről tört le az egyik csap.

Itt már kifúrtam, de a lyuk helyén volt egy szép törés

Íme az idei karácsonyi üdvözlet - szokásos letölthető-nyomtatható képeslap, és kép formátumú is, e-mailben való küldéshez

Képként :

(A képre kattintva tölthetőek le nagyobb méretben, vagy itt és itt )

PDF egyik verzió itt, másik itt
(10x15cm-re jön ki nyomtatva)

Szokásos évi naptáras bejegyzés; a tavalyi igények alapján idén összeraktam a fali mellé egy asztali naptárat is, amibe lehet jegyzetelni. Mind a kettőben szerepelnek a 2022-es áthelyezett munkanapok, és munkaszüneti napok, ünnepnapok.
Szokás szerint az elmúlt években készült képek vannak bennük (többsége 2021-es), és PDF-ben ingyenesen letölthetők, nyomtathatók. Elég minimalista lett

Az asztali verzió ilyesmi kivitelű, és itt tölthető le (vagy a képre kattintva) (18MB) :

A fali pedig ilyen, és itt tölthető le (vigyázz, 100MB):

Mivel böngésszem a NAS-t

Van itthon egy NAS, ami persze nem olyan, mint máshol megszokott . Alapvetően egy asztali gép, 5x500GB winyó RAID5-ben, Athlon II X2 procival, 4GB RAM-mal, Ubuntu Serverrel. NAS létére alapból ki van kapcsolva, szépen ébreszthető WOL-al, ha kell.

Általában SSH-n át X forwarding-on indított filekezelőn böngészem a tartalmát, ami sokkal használhatóbb egy SMB alapú hozzáférésnél (másoláshoz viszont utóbbit használom). Ugyanakkor lehetne ez egyszerűbb is, ötlött fel a gondolat, hiszen kintről nem elérhető ez a gép sem közvetlenül. Már jó ideje SSH és HTTPS alapú hozzáférés van kintről az itthoni hálózathoz a home szerver/gateway-en keresztül - a NAS-hoz meg végül sosem küldtem be semmilyen portot, mert ugye nem kicsit lett volna rizikós, ha már a személyes cuccaimmal van tele.

A kisgömböc a legtöbbb lítiumakkus cuccra leselkedik; elég csak csontra merülve állni hagyni az eszközt, vagy egy rossz minőségű akkumulátor is.

Ezzel az 5s-el az utóbbi történt, szépen szétnyomta az akku. A kijelző sajnos nem maradt épen (pedig lett volna esélye, még így meghajolva is - s ha nincs lecsavarozva az alja, akkor nem is törik el). Viszont így alkalmam nyílt iPhone-t szerelni, ha már a sajátom akkucseréjét nem dokumentáltam. Mondjuk nagyon ezt sem (Iphone SE 2016 amúgy ugyanez, csak az akkucsati különbözik.)

Hát, ez kicsit meghízott

Meg igazából mit is? Az egészhez egy Pentalobe csavarhúzó kell, egy PH00, egy csipesz, meg egy műanyag szétszedő, vagy tapadókorong. Utóbbit nem szeretem, és óvatosnak is kell vele lenni, hogy a Home gomb kábele ne szakadjon el. A vékonyabb szétszedővel, késsel meg az a gond, hogy a házat könnyű vele megsérteni. Na, itt legalább ez nem volt kérdés, megoldotta az akku

Nem kenyerem Windowsról írni, de azért egy informatikus értsen az elterjedtebb dolgokhoz, szóval csak ki kellett próbálni ezt is. A prewiev szépen működött egy mezei virtuális gépen (akkor még Vmware-n), de a végleges ugye megköveteli a TPM 2.0-t, az meg az egész családban nincs egy gépben sem, illetve a céges pár évesekben csak. Fizikaira persze amúgy sem tenném, de virtuálgépen lehet emulálni

A Vmware helyből tud TPM 2.0 emulációt, viszont a most használt Qemu/KVM nem (nemrég cseréltem a Vmware-t KVM-re).

Hogy mégis tudjon, ahhoz a swtpm csomagnak kell fent lennie a host gépen. Ez Stefan Berger fejlesztése, és sok disztró sok verziójára csak forrásból megy fel (és kell a libtpms0 is neki), de sok másra meg van repóból; a nálam a futó Debian 10-re persze nem volt semmilyen tárolóban.

Ezért felvettem az unstable (Debian Sid) tárolóit - nem a legszebb megoldás :
mcedit /etc/apt/sources.list
és a végére :
deb http://ftp.de.debian.org/debian sid main
(Amikor már fent a cucc, akkor az elejére egy #, és nem akar majd ebből frissülni.)
Aztán apt update, és apt install libtss2-tcti-swtpm0 libtpms0 swtpm swtpm-tools swtpm-libs. Legalábbis kb. ezeket kell feltenni .

Többféle megoldás létezik arra az esetre, ha egy távoli gép USB portjait szeretnénk helyben használni. Az usbip az egyik, nem a legegyszerűbb, de használható módszer. Elég sokat kellett túrni, de miután kiismeri az ember a(z Ubuntu/Debian verzió) hülyeségeit, tök használhatónak látszott.

Ubuntu és Debian rendszereken a telepítés módja megegyezik : apt install usbip
Az első gáncs az, hogy valamelyik Linux-tools-common csomagban is benne van az usbip, de az kb. mindenben is különbözik, nekem nem működött.
Suse-n és Centos alapú disztrókon is létezik a csomag, de nekem Suse-n nem működött, Centos-t meg nem tudtam telepíteni (sehogy nem tudtam bebootolni a telepítőt a tesztgépen ), szóval azon nem néztem.

Azon a gépen, amiről megosztunk egy USB eszközt, be kell tölteni az usbip moduljait - én mind a két gépen kiadtam ezeket, az a biztos. (Elvileg a kliensen a vhci-hcd épül az usbip-core-ra, a szerveren meg az usbip-host.)