Kell egy menetrögzítő kamera. Baleset esetén nagyon jól jön, Oroszországban is alaptartozék már...
De ebayről olyan snassz rendelni, ráadásul akadtak otthon balul elsült javításokból fényképezőgépek, és egyebek a dolog összegányolásához.
(Közben fedeztem fel, hogy van ennek külön topicja itt...)

Az alapanyag egy Fujifilm J37 volt, ami ráadásul ilyesminek (autós kamera) indult, de sorozatos bénázás miatt összejött belőle 3db., brutális bukóval és idióta hibákkal. A tökéletesen működő darabot a végén eladtam, azon működött az optika is, szép volt a kijelzője, és töltött USB-ről (ahogy ennek a típusnak kell). Volt egy, ami bekapcsolt, de nem töltött USB-ről, és rossz volt az optikája, valamint egy, ami (miután rövidre zártam az alaplapját) meg sem mozdult, de az optikája jó volt. Mondjuk az túlzás, hogy jó, de legalábbis nem volt tőle lens error, csak zoom közben recsegett. Viszont egy menetrögzítő kamerával nem szokás zoomolni...

Olympus E-1

Az Olympus E-1 a gyártó egyik első profi tükörreflexes váza volt - itt a Hardveraprón jutottam hozzá, hibás állapotban. Az ára baráti volt, és láttam rá esélyt, hogy javítható. Szerencsém is volt, "csak" két tüske hiányzott a CF kártya foglalatából. Nem mai gép, de máig érezni rajta, hogy nem belépőszint.

Sosem szereltem még tükörreflexes gépet, de a szerencse itt sem hagyott el, mert nem kellett veszélyesen lebontani. Minden csavart ki kell tekerni (egy a gumi markolat bal felső sarkánál van, eldugva a gumi alatt), ezután levenni a gép tetejét - óvatosan, mert ebből is vezetnek szalagkábelek a gépbe.

Ezután levehető a gép hátulja, ezt is óvatosan, a kijelző szalagkábeleire kell figyelni. Nem engednek azonnal az illesztések, de határozott húzásra lejön minden. Rengeteg a szalagkábel, amik szerencsére nem felcserélhetőek, mert különböző szélességűek, de nagyon kell figyelni a szerelés során, mert sérülékenyek. Ezen kívül a gép felépítése logikus, masszív belül is. (A kép az Interneten fellelhető szervizmanuál előnézete - a gépet gondolom, a Vestel szerelte össze, vagy bérgyártotta.)

Mit adtak nekünk a rómaiak... az iskolában?

Mostanában divat szidni a közoktatást (sajnos van is miért, de ez más téma), és terjed az a nézet, hogy az iskolában semmi hasznosat nem tanultunk.

Lássuk csak... Ötletszerűen összeszedtem néhány dolgot, ami eszembe jut.

Matematika :
Mértékegységek - egyértelmű...

Geometria : A Fibonacci-spirál, aranymetszés a művészeti alkotások, építészet egyik alapja. Mértani sorozatok az elektronikától a fényképészetig mindenhol előfordulnak (ellenállásértékek, fényképezőgépen záridők, rekesznyílások...).

Kamatszámítás : CHF hitel... Az árfolyamok is ide tartozhatnak akár.

Fizika :
Mechanika : bármikor előkerül, ha autót vezetünk (jöttek már belém úgy, hogy azt hitte a sofőr, az új autónak olyan jó a fékje, hogy a hó sem akadály), vagy akár csak megemelnénk valami nagyobb méretűt. Nemkülönben ha egymásra rakunk dolgokat. Tele ma Youtube olyanokkal, akik összetörnek dolgokat, pedig ha végiggondolnák, mi történik pl. egy emelő esetén...
De a pokolban sem ér véget a termodinmika...

A Panasonic DMC-LS80 egy viszonylag átlagos, öreg kompakt fényképezőgép. Ugyanakkor én nagyon szeretem, mert zsebben elfér, jó a stabilizátora, és a 2.8-as fényerő is jónak számít. Amire nekem kell, sokadik gépnek a tükrös mellé, tökéletes.

Viszont a nálam levő példánnyal adódott egy olyan gond (ezért is adta nekem az előző tulaj, aki nem is igazán szerette), hogy az akkuajtaja elporladt. Egyszerű műanyag alkatrész, mégis használhatatlanná tette a gépet. Egy ideig használható volt úgy, hogy füleket forrasztottam az ajtón belül levő összekötő fémlemezre, de ez sem volt tökéletes.

Ráadásul általában elemmel használtam a gépet, ami nem túl gazdaságos. Normális AA akku drága, és igazából annyira nem is életbevágó... Lítiumos telefonakkuk viszont akadtak otthon, amik ellenben nem férnek be a gépbe. Na de miért kéne a gépben lennie az akkunak? Ugyan a gépen kívül nem túl esztétikus, de igazából egy ilyen leharcolt vasnál már mindegy, nem? Vigyázat, lentebb döbbenetes gányolás következik!

Sony DSC-W510

Sony DSC-W510

Kidobásra ítélve landolt nálam ez a kis gép; persze, alsó kategóriás kompaktként nem sok értelme lett volna megjavítani, de szerencséje volt, a megoldás semmibe nem került.

A hibajelenség leginkább teljesen fekete (enyhén lila) képek készítésében nyilvánult meg. A dolgot az okozta, hogy nyilván semmi fény nem jutott be valamiért az objektívbe, így az egekbe emelt ISO miatt volt egy kicsit lila a kép :) . Fényképezéskor az objektívbe nézve látható is volt, hogy nincs semmi látnivaló: a központi zár nem mozdul.

Ház, gombsor és kijelző nélkül - bal oldalt a nagy fekete az optika, jobbra a zöld az alaplap

Bevezetés, alapgondolatok

Napjainkban egyre több műszaki eszköz vesz körül minket, amelyek használata a mindennapi életben szinte elkerülhetetlen. Azonban még ha a mindennapi élet része is lett a – főleg elektromos – eszközök használata, az ezekkel kapcsolatos ismereteket, vagy bizonyos szokások kialakítását – nevezzük műszaki kultúrának – mintha szándékosan elutasítaná az emberek egy jelentős része. Ebben a cikkben ezt a sokrétű problémakört próbálom felvázolni.

Hosszú idő óta gondolkozom ezen, és próbálom szavakba önteni, de valószínűleg most sem fog sikerülni ;) Nem is egyszerű amúgy még körbejárni sem ezt a messzire vezető kérdéskört, főleg hogy általánosan kívánok fogalmazni, így valószínűleg száraz is lesz. Nem mellesleg messzire vezet, mert nemcsak a műszaki, de az élet egyéb területeit is érintik ugyanazok a problémák.

Hangsúlyozom ezentúl, hogy ez mind saját véleményem, és sokan nem szokták szeretni, ha hangoztatom.

A masina

Végre került hozzám egy újabb gép is, amit korábban hiányoltak egyesek :) Egy HP G7-et hozott egy kolléga, aminek zörgött a ventilátora. A gépről nemrég járt le a garancia, a szerviz drága lett volna - cseréljünk ventilátort.

A műtét alanya

Miután az ebay-ről beszerződött a venti, jöhetett a gép szétszerelése...
Szép 17"-os dög, az biztos, inkább vihető asztali gép, mint laptop. A gazdája vigyáz rá, így karcok, törések nem voltak rajta. Viszont a burkolat fényes, gyűjti az ujjlenyomatokat. Belül pedig egy igazán kellemes A8-4500M APU dolgozik, amivel nem lenne gond, de sajnos csak HDD-s kiépítésű masina, így aztán érzésre semmivel nem tűnt gyorsabbnak egy tetszőleges Core2-es gépnél... Egy SSD sokat lendítene az ügyön.

Streamet, de mivel?

Nemrég szerettem volna egy webkamera képét a saját gépemen levő webszerverre kitenni. (Ubuntu Linuxon futó Apache-ról van szó.) Mint kiderült, ez nem feltétlen egyszerű dolog - az egyik lehetséges megoldást most leírom, mert elég sok gúglizás árán sikerült működésre bírni, pedig semmi bonyolult nincs benne.

(Természetesen pl. a VLC is használható ilyesmire, de akár "YouTube" is készíthető Vidiscripttel.)

A mjpg-streamer csomag lett a befutó, ami egy viszonylag friss fejlesztésnek tűnik - a dokumentációja talán emiatt is eléggé hiányos - és nem igazán bonyolult. Hasznos kis dolog, Raspberry Pi-s projektekhez elég sok leírást találni róla a neten, és állítólag megfelelő webkamerával még a Pi-t, vagy különböző router hardvereket sem terhel be nagyon - ez fontos szempont, ha 24/7 üzemre szeretnénk valami kis fogyasztású hardvert használni. Ezek pár kamerával sokféle feladatra alkalmasak.