Merthogy itthon KVM alapú host gépem van, és csak motoszkál az ember fejében, hogy miért is van ott a Virt-manager jobb gombos menüjében, hogy "migrate"... Szóval, nem véletlenül. Ugyan nem olyan rugalmasan, mint egy brutál Vmware cluster vagy egy Power cluster, de nem hazudik, migrál, futó virtuális gépet.

És különösebben meg se kell érte mozdulni. Tehát se extra konfig, se semmi; ha van kapcsolat két KVM hosttal, akkor már működik (akár a Virt-manager is futhat az egyik hostról, de én nem így próbáltam - ilyenkor lehet a másik host egy SSH tunnel másik végén is). Egy feltétele van, hogy közös storage legyen a gépek alatt. Ha valahol futó gépek mozgatására van igény, akkor azért egy hálózati adattároló is szokott akadni, annak meg nem a KVM-től függ a kezelése, hanem a hoston futó OS-től.

A követelmény érthető is; egyszerűen az a lényeg, hogy a virtuálgép háttértárához egyszerre hozzáférjen a két host, ugyanazok a mount pointok, és storage pool-ok legyenek a két oldalon; a diszk file-nak is léteznie kell. És furcsa módon csak futó gépet lehet mozgatni

Igen, ez egy füles. És annyiba kerül, amennyit a keresőoldalakon látsz. Amikor kaptam még drágább volt. Aztán jó sok idővel később már nem szólt az egyik fele. És már nem volt garis.

Szétszedtem. 0 szétszedős doksi vagy hibafeltárás a gúglin, de most majd lesz.

Így kezdődik

Amúgy nem is volt nehéz.

Egy torx T6 csavar fogja a jobb oldal borítását, kicsit macerálva le is jön a fedél. Az elején a mikrofon kábele le van ragasztva a NYÁK-ra, ezt óvatosan fel kell szedni, és kihúzni. A headset két felét összekötő kábel csatlakozója külön le van forrasztva a két szélén, szóval csak melegítve lehet kihúzni. Kis erővel kifordítható a NYÁK, amúgy műanyag stiftekkel van belesütve a házba. Szép-szép, de az egész olyan, hogy mi került ezen ennyibe?

Édesanyám leginkább tableteket szeret használni, ám az egész tabletformátumnak mindig van valami macerája, ha az ember nem maga fogja; asztalon fekeve túlságosan fekszik, nekitámasztva valaminek eldől, nem úgy áll, ahogy kényelmes, stb.

Jött az ötlet, hogy állvány. Meg hogy miből! Hiszen rakás LCD monitort bontottam el az utóbbi 15 évben, tehát van egy csomó 17 - 19" átlójú plexim, amik jó masszívak is. És hát, mi egy tabletállvány? Egy felület, ami támasztja a tablet, meg két csukló, amin az egész szerkezet hátrafele támaszkodik.

A nagyobbik, 10" tablet mérete kb. egyezett egy 17"-os plexi felével, így kettévágtam egyet, viszonylag kulturáltan (amennyire a 0 szerszámozottsággal tudok egyeneset vágni, kézifűrésszel ). Egy laptopból bontott zsanért rápróbáltam, igazából az egy para az volt, hogy a plexi ki fogja-e bírni a nyitáskor-csukáskor ébredő erőt, így nem mertem túlzottan a széléhez rakni. Amúgy bírja, semmi jele repedésnek, törésnek - de azért elég gyenge zsanért kerestem.

Vettem 2 éve egy hibás 32PFL3605/12 TV-t, meglehetős olcsóért. Fülöpsz. Úgy voltam vele, hogy 10 körül van hozzá komplett táp, az eladó szerint már 4 tápot cseréltek benne, szóval gondoltam a táp szeret meghalni. Manual meg található hozzá PDF-ben, nagyot nem bukok.

És még sokan így gondolták Csak a TV nem. Szóval a 32PFL3605/12 saga újabb fejezete.

Jé, ez ad képet

Akkor az történt, hogy hazavittem, bekapcsoltam, volt kép, hang... csak hiba nem .

Ment is van 3 hónapot, aztán egy kínai USB-s telefontöltő áramszünetet okozott (nagyjából felrobbant ), és a TV sem ment többet.
Nyilván a táp, gondoltam.

Alapvetően jó nekem a standard telepítő, de kellett csinálnom egy olyat, amiben bizonyos dolgok előre ki vannak töltve, így beleástam magam. Külön jó hír, hogy a Canonical elvileg a 22.10-től cseréli a telepítőt valami Flutter alapúra, szóval pont időben álltam neki

A lényeg, hogy az Ubuntu telepítője Ubiquity-el működik, ami a Canonical saját cucca, és természetesen nem találtam róla normális doksit A módosítandó alany Kubuntu volt, de a felsorolt módosítások a simára is működnek (a Calamares-t használó LXQT-s Lubuntura meg nem).

A telepítő módosításához jól jöhet egy Cubic, de én egyszerűbbet csináltam : Rufus-sal pendrive-ra írva Fat32 filerendszerre kerül a telepítő, így simán lehet módosítani a file-okat. Egy virtuálgépnek adtam oda a pendrive-t, így lehetett tesztelni a telepítést is minimális macerával.

Ismerősnél megállt az erre az alaplapra épülő gép. Na jó, addig sem ment sehova, de a hiba jelentkezése után kevéssé kapcsolt be. Próbálkozott, de bekapcsolásra 1mp után le is kapcsolt. Jött a gép hozzám, a lényeg először az volt, hogy kiderüljön, mi a rossz.

Viszonylag hamar kizáródott a táp, videokártya, RAM-ok, procim nem volt S1150-re, de mivel proci nélkül is ez volt a jelenség, az sem okozhatta.

Méregetés jött. Proci körül a FET-ek jók, DRAM stabilizátorai jók, stb. Van a neten egy service manual/Boardview kivonat, amiben azért megvolt, hol mit kellett volna mérni. És van ez a videó, amiben egy Mark S-t javít az úriember, de a hiba ugyanaz. Próbál indulni, de leáll. És a chipset környékén cserél valamit (nem érteni, mit).

Mert miért ne lenne ilyen megoldás is. Arról van szó, hogy SSH elérésen át fel lehet csatolni távoli gépek filerendszereit, anélkül hogy különösebben macerálni kéne. Ez benne a legjobb

Onnan indult a dolog, hogy távolról el akartam érni az otthoni belső hálón levő gépeken file-okat, úgy, mintha a helyi gépre lenne mountolva. A Nextcloud-on ez ugye nem ment volna, az másra való amúgy is. Lehetett volna NFS, ilyesmit beengeni. De van erre egyszerűbb dolog is : az SSHFS. Sajnos abandoned, de remélhetőleg nem fog a feledésbe merülni, mert amúgy tök jó dolog.

Olyan bonyolult ugyanis, hogy :
- felteszed az sshfs csomagot arra a gépre, amiről szeretnél távoli gépek cuccait csatolni
- csinálsz egy megfelelő jogosultságú mount pointot (jó, ha a usered tudja írni)
- sshfs [user@]hostname:[directory] mountpoint és fel is csatolja (a directory az a távoli gépen a könyvtár, amit felcsatolsz, a mountpoint meg az, ahol a helyi gépen fog látszani) (ugyanúgy van -p portszám paraméter is, mnt az SSH-n)
- normál umount-tal tudod lebontani a kapcsolat
Látható, hogy a távoli gépen semmi különösebb macera nincs, csak menjen egy SSH szerver.

Na jó, a LCD fizikailag létezik. Egy Atmega328 alapú minden-teszteren (tranzisztor, LCR, stb.) kaptam egy rokontól, ami megdöglött. Persze megjavítani én sem tudtam, szóval sorsára várt vagy egy éve. Korábban már nézegettem a LCD-t, de nagyon bonyolultnak tűnt az áramkör, ami köré volt építve, és nem is találtam nyomát keresőkkel, szóval ez is egy olyan cucc, ami nem létezik. Aztán egyszer, hónapok után, eleresztettem egy keresést, és az végre talált olyat, ami az LX-12864-B5 kijelzőre vonatkozott.

Ez amúgy valami ilyesmi :

(Forrás : ebay.com)

Mivel kiderült, hogy kb. 2db 100nF kondenzátor, meg 4db 3,3k (azaz 2,7k, csak azt nem találtam ) ellenállás kell a dologhoz (ha 3,3V-ról hajtjuk), gondoltam ki is próbálom. Azt is meredek volt kitúrni, hogy végülis milyen Arduino library kezeli, mert ezeket a COG (Chip On Glass) LCD-ket aztán húszféle vezérlő IC-vel gyártják, de végül meglett : az U8G2 library
U8G2_ST7567_ENH_DG128064_F_4W_SW_SPI u8g2(U8G2_R0, /* clock=*/ 8, /* data=*/ 9, /* cs=*/ 10, /* dc=*/ 7, /* reset=*/ 6);
konstruktora kell hozzá, szóval a LCD ST7567 chipes, és SPI protokollon megy (ha nem derült volna ki a lábak neveiből )
Programot nem is teszek, mert ezt az egy sort kellett kommentmentesíteni, beírni a megfelelő kimeneteket, amire bedrótoztam, és már ment is a GraphicsTest.ino tesztprogrammal a kijelzőre rajzolás.

Letölthető PDF-ben képeslapnak itt , képként meg ctrl-c ctrl-v és lehet küldeni mailben