Az ötlet

A történet úgy kezdődött, hogy - azon túl, hogy baráti körömben, velem együtt, sokan megvesznek egy fa házért :) - gondoltam építek egy gépet az itthon található alkatrészekből, amivel TV-műsorokat tudunk felvenni.
Barátnőm sok TV-műsort felvesz, ha nincs alkalma megnézni, és az ő gépe viszonylag sokat fogyaszt. Erre a feladatra azonban kisebb étvágyú gép is elég, hogy amikor nem vagyunk otthon, akkor inkább vegyen fel az.

Az alkatrészek nagy része innen-onnan maradék, avagy különböző fórumtársaktól kapott hibás, és megjavított cucc volt. (Köszönet mindenkinek értük!)
A gép egy VIA chipsetes alaplapban levő AMD Athlon 2000+ prociból, 768Mb RAM-ból, és egy 80Gb-os IDE HDD -ből állt. Az alaplap teljesen integrált, így egyéb bővítésként csak a TV tunert kellett beletennem. Ez a hardver a TV felvétel céljára teljesen elegendő is.
Egyedül ház nem akadt. Nosza, itt az ideje a faháznak, főleg, mivel a nyári lakásfelújítás során már feltérképeztem a helyi fatelepeket...

Nos, a garanciaidőn belüli javítások néha érdekes fordulatot vesznek. Minap egy barátom hozta hozzám az MP4 lejátszóját...

...na de a lejátszó korábbi történetét is ismerni kell, hogy a végkifejleten kellően szörnyülködhessünk.

Említett lejátszót kb. fél éve vette, némi tájékozódás után döntött (meg rábeszéltem ) egy Wayteq P20 mellett, amit egy webshopból szerzett be. Sajnos az anyagi lehetőségek korlátozottak voltak, ezért lett Wayteq, gondoltuk annyira nem lehet veszélyesen rossz, ha GPS-t tudnak gyártani...

Némi idő elmúltával a kis dög sztrájkba lépett, nem kapcsolt be. 2 hét garanciáls szervíz, ahol is szoftverfrissítés következtében megjavult.

Majd pár hét elteltével megint meghalt a szoftver (nem mi voltunk bénák, resetre sem ragált semmit), újabb frissítés. Megint két hetes gariztatás, megint megjavult...

Lexibook Cyber Console Center

Azt hinné az ember, hogy a kvarcjátékok a 90-es évek végére eltűntek; de úgy tűnik, még napjainkban is van igény ilyesmire :D
Legalábbis amit legutóbb otthon találtam, az ezt mutatja :)

Anyám ugyanis szereti a mobiltelefonon futó kis játékokkal elütni az időt. (gondolom ha lesz végre otthon rendes net, akkor a flashjátékokra fog rászabadulni :D ) Szóval ezért kapott (poénból) egy ismerősétől egy Lexibook Cyber Console Center nevű kis "konzolt", vagy "valamit" ami elég furcsa szerzet ahhoz hogy röviden bemutassam. (Ha valakinek már ismerős, akkor bocs...)

Maga az eszköz a PSP és hasonló hordozható konzolok szokásos felépítését követi, viszont mérete akkora, mint egy mobiltelefoné. A bal oldalon egy négyirányú irányítógomb található, középen a kijelző. Ez kis kínai vacakhoz képest meglepően jó, nem tudom mekkora lehet a felbontása, de 320x200 biztos megvan. Szép, éles képet ad, jók a színei, és hátérvilágított is. (A képeken láthatónál sokkal jobb, mert vakuznom kellett, így kissé sötétebbnek hat a kijelző.) Jobb oldalt van a két tűzgomb (A és B). Balra fent a ki/bekapcsológomb, jobbra fent pedig a menü gombja (na jó, RESET), aminek megnyomásával bármikor a játékválasztó menübe kerülünk.

Az Acer gépeket sokan nem tartják túl jónak, többek között én sem, de szerencsére az Acernek is akadnak jó pillanatai, ha nem is mindig a felsőkategóriában. Az Aspire 3050 ilyen gép, meglepően logikusan összerakva.

A 3050-es elég egyszerű hibával került hozzám, méghozzá a tápaljzatot törte össze a tulajdonos (a közepéből kitört a tüske...). Persze az aljzat a notebookoknál szokásos módon minden, boltban kapható aljzattól eltérő külső- és belső átmérőjű. Így valószínűnek látszott a töltő dugójának cserje is.

A probléma

Nagyban

A gép egy 15"-os típus, nem szubnotebook, de elég könnyű ahhoz, hogy mindennapi használatra magával vihesse az ember. A felszereltsége még gyártása idején is maximum átlagos volt, egy AMD
Mobile Sempron 3600+ a lelke, 512Mb RAM társaságában. A winchestere 80Gb-os, SATA csatolós, a chipset ATI 1100, ebbe integrált a VGA kártya is. A gép sebességével egyébként ehhez képest semmi gond, persze elférne benne 1Gb RAM, de Windows XP-vel (ez volt rajta) így is használható.

Az ember néha rákattan, hogy most aztán blogot/weoldalt/akármit csinál. Persze lehet, hogy megkérik rá. Aztán megnézi, hogy azt hova pakolhatja fel. Persze lehet, hogy nem személyes oldalt akar létrehozni, csak egy időszakosan működő, pl. egy eseménnyel kapcsolatosat, vagy egy nonprofit szervezet kérésére készít webes felületet. Ilyenkor kézenfekvő az oldal ingyenes tárhelyen történő elhelyezése.

Azonban sok ilyen esetben korlátokba ütközhetünk a magyar ingyenes tárhelyszolgáltatók esetében. Az még a legkisebb gond, hogy a legtöbb esetben az URL-ben megjelenik a szolgáltató neve, de szinte minden szolgáltatóra jellemző a szerverbeállítások erős korlátozása.

Én a saját (http://kilatas.webuda.com) oldalam fejlesztésekor szembesültem a problémával. Az oldal Drupal CMS-re épül, amitaz itthoni ingyenes tárhelyeken a legtöbb esetben problémás elhelyezni. Mg az Extra volt a leginkább Drupal-barát hely, de az ingyenessége már ennek is megszűnt. A többi szolgáltatónál, pl. az ATW, UW-nél csak erős korlátozásokkal lehet Drupal-t, vagy Joomla-t használni. Fontos volt a tárhely mérete is, mert elég sok nagyméretű képet (panorámaképek) kellett tárolnom. Előrebocsájtom, hogy nem igazán vagyok otthon a webfejlesztésben, és persze valószínűleg vannak jobb lehetőségek is az általam leírtaknál, de számomra a következő

Karácsonyra szép ajándék lehet egy képkeret. Boltban ebből is van gagyi, drága, vagy mindkettő; olcsó nincs. Ráadásul ezek színvonalát egy egyszerűen, otthon összerakható képkeret is elérheti.

Ilyen lett

Az alapötletet az adta, hogy találtam otthon pár. régi orosz ruhaszárítóból visszamaradt kb. 3mm vastag rézrudat. Viszonylag szép színük volt, lakkozottak, és elég vékonyak egy kisebb képkerethez.

Az elrendezés a # jelhez hasonló lett, a keret szélei kicsit (2cm) kilógnak oldalt és alul-felül.
Az anyag méretre vágása után csak a rudakba kellett a megfelelő helyen lyukakat fúrni. (Rezet sem egyszerűbb fúrni, mint vasat, de pár Tesco-s fúró eltörése árán meglettek a lyukak... Hulljon a férgese...) Mint később kiderült, kb. jó helyre is kerültek. (Nem teljesen, de ennek a pontatlanságnak is megvolt a maga szerepe, mert az üveget a két függőleges rúd szorítása tartja a helyén. Megfelelő csavart kerestem, amivel összefogattam a rudakat (menetet fúrni sem kellett, a csavar vágott magának). A szerkezet nyeklett össze-vissza, de úgyis az üvegnek volt szánva az a szerep, hogy kimerevítse a keretet.

Sztori

Történt nemrég, hogy egy barátom vásárolt az Ebay-en egy Mac PowerBook G4-et. Természetesen, hogy ne legyen egyszerű az élet, egy gányolt töltőt kapott hozzá, amit rádugva azonnal füst szállt fel a gépből. ekkor keresett meg, hogy derítsem ki, mi baja lett a gépnek, illetve keressek a töltőre megoldást. (Az akku már a gép érkezésekor is üres volt, és ismerni sem ismertünk senki Powerbookkal.)

Sok jót nem ígért a füst, de belekezdtem, már csak az is érdekelt, hogy milyen egy Mac noti belseje, és mindenképp ki kellett deríteni, hogy mi füstölt.
Szerencsére a tulaj elkezdte már szétszedni (elmesélte, hogyan kell, hát nem egyszerű folyamat), így a tető leszedését nem kellett végigjátszanom...

Boncolás általában halál után következik; most sem történt ez másképp, mivel egy, már valójában halott notebookot kellett volna megmenteni.

A dolog a lusta "szervizes" és a figyelmetlen user találkozásával kezdődött. Egy ismerős keresett meg, hogy van nála egy notebook, amit sikeresen füstkibocsátásra késztetett, és segítsek neki feléleszteni.

Az eredeti hiba ott volt, hogy a gép nem töltött. A tulaj elvitte az említett haverhoz, hogy valamit kezdjenek a dologgal. Kiderült hogy a tápcsatlakozóban levő tüske lötyög, ezért nem volt kontakt.
Erre azt találták ki hogy kivezetik a töltő pólusait két drótra, a tápegységről levágták a dugót, és azzal összesodorva a két vezetéket (megfelelő színűeket), már tölt is a gép.

Egészen addig, amíg a tulajdonos(vajon szőke?)nő fordítva nem sodorta össze a vezetékeket, mert ekkor a gép a már említett füstjelenséget produkálta.
Megállapították, hogy az alaplapon egy dióda bizony elégett. Aztán felhívtak, hogy tudunk-e valamit kezdeni vele. Megpróbáltuk...

Fujitsu-Siemens Lifebook S 7010, avagy a minőségi silányság...

Szóval kezembe került egy olyan gép is ami szélesebb körökben ismert. A híre már megelőzte, keringenek érdekes fotók a neten szétolvadt Lifebook-akkukról és hasonlókról.
Általában nem írom meg a sikertelen gépjavítási kísérleteimet, de úgy vagyok vele hogy ebben az esetben érdekes lehet a Lifebook S 7010 belseje.

Ezt a masinát itt a PH-n ajánlotta egy fórumtárs (Tsigalko87, ezúton is köszi, hogy rám gondolt :) ), aki egy igen baráti összegért odaadta a fullos gépet, merthogy az nem kifejezetten szeretett működni. Gondoltam majd megoldom, és persze a DSR laptopom mellé (vagy helyette) kipróbáltam volna egy jobban használható könnyebb gépet is (nem mellesleg ez értelmes ideig megy akkuról is, vagy 2 órát...)

A gép

Nagyban

Avagy notebookok kicsit másképpen IV - HP Compaq nx9010 (Compaq Presario 2500)

Munkatársamon keresztül jutott hozzám a gép, amolyan "belenézünk, nagyobb baja már nem lesz" jelleggel.
A hibajelenség az volt, hogy a gép hol elindult, hol nem, hol működött rendesen, hol kikapcsolt, újraindult... Memória cserélgetésre, kihűlésre-terhelésre látszólag nem volt érzékeny.
Persze hogy alaplapra gyanakszik az ember.
Gondoltam szétszedem, hátha kontaktos, ill. hőlégfúvót a fontosabb BGA-knak, hátha befeszült az alaplap. A túlmelegedést kiszűrtem, mert a gép járatás után is és hosszabb állás után is nehezen indult.
A megoldás persze sokkal prózaibb volt, de ez csak egy nap szívás után derült ki...

A gép

Amúgy meglepően jó állapotú gépet kaptam a kezeim közé, látszott hogy ezt nem ütötték-vágták, nem látszik kb. 5 évesnek (a 9010nx 2003-ban jelent meg, ez is akkori). Amúgy elég nehéz egy dög, asztali P4 procival, ebben 2.8GHz-es kályha fűtött. Amúgy a szokásos dolgok találhatók benne, azaz már akkoriban sem volt szokásos a floppy, amikor ez készült, de amúgy a felszereltsége rendben van. A használhatósága is, ha a kissé hangos ventillátorokat és a rövid akkus üzemidőt leszámítjuk, de az asztali proci teljesítményéért valamit kell cserébe adni - ez egy DSR gép.