Ahogyan az iPXE-s címlaposban is volt szó róla, a meglevő ISO image-ink hálózatról bootolása igen kényelmes tud lenni - többek között azért is, mert ez a hálózati bootolás legbutább esete : áttöltjük az ISO-t a kliensgépre, ott az megmarad a RAM-ban és onnan indul az ISO-ban levő oprendszer.
Ehhez általában a memdisk kernel használatos, aminek kb. ennyi is a feladata. Azonban a memdisk is tud pár hasznos dolgot, amivel mind PXE, mind iPXE esetén könnyebb megoldani egy nagyobb ISO bebootolását - nekem ez régebben mindig problémás volt, de most itt van két egyszerűbb megoldás is.

Nekem elsősorban a favorit all-in-one boot-CD, a Hiren's bootCD indításhoz kellett a dolog, így a bemutatásban is ez fog szerepelni. Gyakran kell alaplapokat, laptopokat tesztelnem otthon, amihez nem mindig van háttértár, vagy más ok miatt (pl. onnan kéne adatot menteni) nem érdemes arról elindítani a gépet. Van persze pendrive-on, meg CD-n is kiírva boot CD, de azzal mindig a hova tettem, nem olvassa, miért fagyott meg betöltés közben, nem bootol, stb. gondok vannak. Hálózatról meg gép bekapcs, elindul a PXE, onnan már menüből válogatom, hogy mit akarok indítani. S ha a Hiren's ISO-t hálóról bootolom, akkor az új verziókat elég csak letölteni a home szerveremre, ahonnan máris elérhető.

Egy fotós ismerős keresett meg azzal, hogy egy leesés után nem villan a Canon 340EXII vakuja. Ennek javítása amúgy csak a hivatalos szervizekben drága, független javítóműhelyekben pár ezer Ft-ból megvan. Ugyanakkor nem kivitelezhetetlen egy egyszerű pákával, és PH00 csavarhúzóval sem. A cső pedig ebay-ről 1-2000ft-ért is beszerezhető.

Fontos : a vaku RÁZ. Nem kicsit. 1000V körüli feszültség van a villanócső kondenzátorában kikapcsolás után is, és az nem játék, csak akkor kezdj bele egy vaku szétszedésébe, ha tudod, mit csinálsz. Mindenképpen le kell sütni a vaku kondenzátorát, mielőtt elkezded a csövet cserélni! A kisütés menetét lásd később.

A vakuból ki kell venni az akkukat. Alap, véletlenül bekapcsolod, baj lesz.

A 430EXII és az 580 csőcseréjéhez is elég a felső, forgatható részt szétszedni. Ennek az alján van két csavar, ezeket csavarjuk ki. A forgásponton kétoldalt két kemény gumi dugó van, ezeket fel kell pattintani. Alatta oldalanként 4 csavart találunk, illetve a forgatómechanikát kioldó gomb mellett egy-két plusz lyukat. Az egyiken belátni, két rézszínű érintkezőre. Ezek a kondenzátor pontjai, az egyiket a talphoz érintve egy 1k-4,7k ellenálláson keresztül, le kell sülnie a kondenzátornak. A talphoz képest a lyukon keresztül mérhető is a feszültség, amíg nem 0, ne dolgozzunk tovább (mind a két ponton érdemes megpróbálni a mérést)! Szigetelő anyagból készült kesztyű is jól jöhet.

Az a helyzet, hogy elég gyorsan merül a telefonom, részben mert a 8-as Android alapú Lineage sokat fogyaszt, részben mert képtelenség emberi áron olyan akkut találni az S5-öhoz, ami legalább közel van a ráírt 2800mAh-hoz. Melóban ez nem gond, általában töltőn lóg, de máskor macerás lehet. Tehát kell egy powerbank. De nem ám csak úgy veszünk, hanem újrahasznosítunk. (Gányolunk )

Az eredmény

Régebben volt Lumia 535-öm, ugyanilyen gonddal, csak ott a Windows Phone 10 zabálta a kamu kapacitású kínai akkukat. Na, ahhoz 3 akkum volt... És kettő van is. 2200mAh-nak hazudva darabja. Ha a kettő együtt annyi, akkor már jól jártam.

Ismerős fényképezőgépe "belülről elkezdett párásodni", továbbá "homályosak a képek" - ilyen panaszkodás jelezte a javítani való érkezését. A gépet megtekintve gyanúsan gombásnak tűnt a frontlencse (bár lehet, hogy csak bepárásodott, vagy vizes lett, és annak a nyomai vannak a lencsetagok között) Viszont legalább akkut nem kaptam a nagyzomos Sony DSC-H50 -hez, csak töltőt.

A frontlencse a gyanús foltokkal...

Szerencsére feltűnt, hogy a gépet nem kell atomjaira szedni, ha a frontlencsét szeretném pucolni. Az optika elején a nameplate gyakran használt megoldással, csak ragasztva van.

Innen kezdődik a szétszedés

(Akinek nem inge, ne vegye magára.)

Karácsonyra új laptop fényképező iPhone farmer kisautó stb. stb...
Vagy csak tönkrement valami, és vettél újat? Meguntad, és csere? Mehet a régi a kukába, kinek kell az a rom!

Talán mégsem a legjobb ötlet. Kidobni talán a legrosszabb eset, hiszen amit kidobsz, az valahova kerül. Talán már nem Kína, India szeméthegyeit növeli, de valahol el lesz tárolva - vagy újrahasznosításra várva, vagy még arra sem. Az újrahasznosítás nem tökéletes, de jobb, mintha feldolgozatlan marad a szemét.

Az újrahasznosítás egyik jó formája talán az, ha nem dobod ki.

Szóvalakkor :

A VMware jó dolog, talán a legjobb a virtuális környezetek közül - ráadásul a mai desktop processzorok már (régóta) megfelelően erősek ahhoz, hogy erőmű jellegű szerver nélkül is lehessen VMware hostunk, amin kedvünkre szórakozhatunk virtuális gépekkel (és ingyenes licencű ESXi-vel).

Én is egy ilyen low cost hostot raktam össze, ami Core2 alapú, így az ESXi 5.5 és 6.0 hajlandó rajta működni. Viszont a benne levő hálókártya egyáltalán nem támogatott (Marvell). Mivel low cost megoldás (maradék gép, amibe éppen lett winyó), a létező legolcsóbb hálókártyát vettem bele, amin Realtek 8111C chipset volt (PCIE buszos kellett, csak abból volt egy X1 az alaplapon).

Utóbbi kártya szintén nem támogatott már az ingyenes licenccel elérhető verziókban, viszont az 5.1 még támogatta, és a VMware köré szerveződött közösség még készít a driveréből csomagokat újabb verziókhoz is - és ezeket depot-okban közzé is teszik. Ezek többek között a V-Front depot-on érhetőek el, pl. a net51-drivers egy ilyen csomag, ami az ESXi 5.1 drivereit tartalmazza, de sok más cucchoz is léteznek driverek.

Divat mindent is virtualizálni. Használtam már én is Vmware Playert, KVM-et, stb. a saját gépemen, a munkahelyemen pedig több szerverünk is van Vmware ESXi-n, de ezek esetén a Vmware supportja nem mi vagyunk, csak a guesteké. Tanulási céllal gondoltam tehát, hogy hasznosítom az otthoni Core2 tesztgépemet, és létrehozok egy virtuális környezetet, amivel ráadásul kiválthatom a saját laptopomon KVM-en futtatott virtuálgépeket, amik azért okoznak gondokat (pláne egy Win10, amikor éppen kell egy Windows, borzalmasan erőforrás-zabáló).

A rendelkezésre álló hardver azért nem egy erőgép, mert egy Core2 E8400-ról van szó 4GB RAM-mal, amibe végre lett egy 250GB-os winyó is. A terv az volt, hogy egyszerre egy virtuális guest fog menni, viszont a virtualizációval a virtuális környezetekkel való ismerkedésen túl megspórolom a dualboot maceráját, és tetszőleges variációkban próbálgathatok OS-eket, illetve használhatom azt, ami éppen kell. (Nemrég majdnem egy hétig futott egy adatmentés a virtuális Windowson egy ismerősnek, az azért nem volt kényelmes - jó lett volna, ha az egy külön hardveren megy...) S ha már, akkor nézzük meg, hogyan is néz ki a Vmware adminként...

Kollegának behalt a TP-Link 740-e - igen, persze, elavult, fúj, kidobni, hozzá se nyúlni, ki foglalkozik ilyennel. Hát én. Ha okosba' megoldható, még mindig olcsóbb, mint egy új eszköz, amire használták (WDS kliens) meg elég. (Ja, meg Openwrt is van rá, amivel az egyik legolcsóbb router, ami biztonságossá tehető az outdated gyári firmware lecserélésével.)

A jelenség az volt, hogy meg se nyikkant a router. Azaz, néha igen, pár másodpercre. Nem tápcsatlakozó, nem kondenzátorok. A táp IC-n volt mérhető feszültség, csak olvasható felirat nem, hogy mi az, így azt sem tudtam, minek kéne rajta lennie..

Aztán a gazdája talált egy kis leírást a HUP-on, ugyanerről a 740v2-ről, amin rajta volt, pár pont, ahol 3,3V-nak kéne lennie. Na, ez nem annyi volt, hanem 0.
Minden mindegy alapon adtam neki 3,3V-ot a megfelelő helyre (egész véletlenül egy LM117-ADJ stabilizátor bemenete) egy PC tápról, és voilá Elindult.
Mivel az IC típusa is meglett közben, kiderült, hogy akármit is mértem rajta, az nem volt jó, a kimenete szög 0V volt.