2005-től 2010-ig mobilmániás voltam. Kb. 30-40 telefonom volt, mindenféle típus 8 gyártótól. Aztán a mobilmániám elmúlt. Annyira vége, hogy ma már egy fapados mobilom van. A mobil szolgáltatóm nevét viseli és egy sorszámot, 136. Nincs benne színes kijelző, JAVA, mp3, memóriakártya stb. Egyszerű mobil. Oké, ébresztőóra van benne, de már naptár nincs. Telefonálás és sms, ezekre teljesen jól használható. A legjobb tulajdonsága, hogy a bal felső sarkában van egy picike, de erős fényű led. Sokat mászkálok ki-be sötétedés után is a házból a fűtés miatt, és nem mindig kapcsolom fel a külső lámpákat. A piszkos kazánszobában az egyszerű és olcsó mobilt picit sem féltem a portól és a mechanikai sérülésektől. Ha elveszne, az sem lenne hatalmas veszteség, mivel feltöltőkártyás számommal használom. Nagy megkönnyebbülés az olcsó mobil; egy idő után fölösleges stresszforrás a drága kütyü.

1985 óta vagyok a megyei könyvtár látogatója. Jelenleg a következő könyvek vannak nálam a gyűjteményéből. A kötetek lefedik az érdeklődési körömet.

Gyógynövény-határozó
Kerttervezés
Erdészeti ökológia
A Marostól a Sárrétig
Az ökokertek növényvédelme
Fák
A Kínai cica
Tökéletes előadások

Ma a könyvtárban kirakták egy helyre az ünneppel kapcsolatos kiadványokat. Megálltam a tekerős állvány előtt és végignéztem az ismerős könyveken. Az egyik dekorációkkal foglalkozóba belelapoztam. Bizony, ideje van lassan felkészíteni a lelkemet a téli időszak legfontosabb ünnepére. A téli napfordulóhoz kötődő ünnepkörben az ősök jól kifejezték érzéseiket, vágyaikat. Ugyan a keresztény vallás igyekezett kisajátítani a napfordulót, de sok-sok pogány eleme fennmaradt. Ilyen pl. az életfa, amit ilyenkor karácsonyfának nevezünk.
Szép és jó ünnep Karácsony. Botorság lenne csak azért megvetni, mert a profitéhes vállalkozások rászálltak.
Ilyenkor elmerülök csip-csup kedvességekben és Karácsony első napján áhítattal figyelem a csöndet.

Talán a közszolgálati rádióban hallottam egy műsorban, hogy a jól képzett eliten múlik az emberiség jövője, vagy minimum a hazámé. Homlokomra szaladt a szemöldököm, mert kispolgári, paraszti leszármazottként kinyílik a bicska a zsebemben az "elit" szó hallatán.
Sokkal jobban szeretném, ha állandó lehetőség maradna a népmesék gyakori fordulata, hogy a szegény ember legkisebb fiából király lesz a saját ügyessége, eszessége, becsületessége miatt.
Az elit sose volt valódi "érték" és sosem lesz az. Botorság az elitképzésben keresni a jövő kulcsát. Az igazi megoldás, a társadalmi mobilitás megtartása és támogatása.

***Ha szeretitek a gombákat, a facebookon is csatlakozhattok a Gombamániához.***

Elszállt a bizalmam a freeblog irányában. Tavaly átcuccoltam oda, mert kezdtem teletömni a Logout blogomat a gombás írásaimmal. Gondoltam, nagyon pofás lenne egy tematikus blog, keresek neki blogszolgáltatót. Szépen beköltöztem a freeblogra, és egy év alatt sok-sok gombás cikkel gyarapítottam a Gombamániát. Azonban a héten elillant két havi munkám, amit a Google readerből mentettem vissza. Sajnos volt plusz feladatom a visszahozott írásokkal, mert a képek el voltak csúszva, eltűnt a nevük, és a cikkek keresőszavai is, de elveszett a blog megváltoztatott külseje, a kategóriák és jó pár hozzászólás. Amit tudtam visszaállítottam, így látszólag minden szép és jó. Csak éppen a bizalmam lenullázódott és péntek óta a blogom sorsán töprengek. A freeblogból elegem lett. Elképzeltem, hogy egy év múlva valami hasonló hiba következtében fél év munkája illan el... Az elképzeléstől is nagyon ingerült lettem. De valaki figyelmeztetett, hogy a Wordpress is hajlamos bakizni. Aztán kaptam egy újabb javaslatot, hogy ott van még a Blogspot is. Megnéztem, hogy milyen a kezelőfelülete és sikerült azonnal átlátnom, hogy mi merre hány kattintás. Döntöttem, és létrehoztam a Gombamánia új helyét. Ugyanaz a neve mint az előzőnek, hiszen annak folytatása. Szeretem a szót, gombamánia. Egyértelműen rajongok a gombákért, mert a freeblog hibája miatt keseregve, és szinte a blogomat siratva emlékeim közül előrobbant a bejgli sütés idején a tejben feloldott egy dekányi élesztő illata, vagy a novemberi sétáim a reptéren, és az első lilatönkű pereszke megpillantása... Olyan erővel robbantak az emlékek, hogy könnybe lábadt a szemem. Egyértelmű volt számomra, hogy életem részeivé váltak a gombák, és nem tudom befejezni a blogolást. Nekem el kell mondanom, hogy miért csodálatosak a természet különcei. Tehát a Blogspoton folytatom, azonban a Logoutos blogommal is kezdek valamit. Jobban belegondolva tényleg nagyon fura lett volna a sok-sok gombás cikk itt. A gombamániámnak saját blog kell. De ha eszembe jut egyéb téma, akkor ide is fogok cikket írni.

Itt van ismét a fagyos, hideg időszak, így el lehet kezdeni a vadon élő madarak téli etetését. Akár tejes dobozból, nagy műanyagflakonból is lehet etetőt készíteni. Fontos, ha már egyszer megszokták a gondoskodásunkat a madarak, ne gondoljuk meg magunkat! Különösen a téli zimankóban veszélyes számukra, ha üresen találják az addig biztosan hitt etetőhelyet. Picike testük sok energiát kíván a fagyban, amit meg is kapnak a napraforgómagtól, ha nem felejtettük el feltölteni az etetőt. Kitartó gondoskodásunkért cserébe gyönyörködhetünk bennük. Számomra megunhatatlan a csip-csup életük megfigyelése. Nincsenek kalitkamadaraim, mégis vannak madaraim.

A képen látható cinege megpróbálkozott a mellsáv-felvillantással. A széncinegék mellén, hasán húzódó fekete sáv jelzi a másiknak az erőnlétét. Amelyiknek széles, azzal senki sem kezd ki, mert jól fejen csípi. Gyakran lehet látni a gyors mozdulatot, amint az erős cinkék szétnyitják a szárnyukat és felemelik a mellüket, hogy a másik láthassa a jelzést. Ezzel el is kerülik a fölösleges csipkedést. Azonban a fenti cinke "blöffölt", és az utána érkező madár elzavarta.

Régen írtam a logout blogomba, mert a facebook és a Gombamánia leköti a figyelmemet. A facebook csak annyiban érdekel, hogy a közösségi dolgaimat ott közlöm. Emiatt érzem fölöslegesnek, hogy a logoutra is írjak személyes bejegyzéseket. Akit érdekel, hogy mi van velem, már régen felvett ismerősének. Jó, egy kivétel van, miatta ide is benézek, de nem mindig lépek be, és neki privát üzeneteket küldök. Azonban a logout elveszítette első helyét nálam. Ez így van jól. A Gombamánia igényes blog, sok időt szánok rá. A facebookon való fecsegéssel pedig bőven kielégítem kommunikációs vágyamat. Hol is tartottam? Látszik, hogy egészen máshol jár az eszem, a következő ismeretterjesztő cikkemen, amiben hat kihalás közelébe jutott gombafajról fogok írni. Aztán jön a következő cikk, mert szinte naponta frissítem a blogomat. A tempó miatt érthető, hogy nem marad erőm a logoutra is.
Oké, most adtam egy életjelet, plusz írtam két topikba. Mindenki boldog.

Miután egy kisebb balesettel összetörtem a Nokia 6131-est, elővettem a két old mobilom közül az egyiket és használni kezdtem. Semmi égető vágy egy új telefon után. Semmi.
Az öreg Siemens SL55, minden idők legcukibb telefonja, tökéletesen elég nekem a jelen időszakban.
A Nokia 6131 már szinte extra sokat tudott a mostani igényeimhez mérten.
Öregszem. Egy cuki old mobilt használok. Ez lenne a vég kezdete? Vagy valami újnak a nyitánya.

A mobilmániám gyenge utóhatása, hogy a mai napig figyelem (nem szándékosan) a telefonáló embereket, mert szeretném beazonosítani a mobiljukat.

Megjegyzés: A Nokia 6131 javítható, de nem mostanában fogom szervizbe vinni.

Kérdezheti bárki joggal, aki tudja, hogy ki vagyok. Miért is rajong egy 30-as nő a természet különceiért? Érthetetlen. Inkább vezetnék blogot a többi nőhöz hasonlóan szakács, kert, baba, párkapcsolat, divat témákban. Azonban sose akartam vetélkedni a népszerű női blogokkal. A saját fejem után mentem, és egy régi gyerekkori emlék alapján a gombákat választottam.

A 2011-es év legjobb cikksorozata a Gombamániámban választ ad részben a kérdésre. A színek ihlették. Egy-egy szín kapcsán 5-5 gombafajt mutatok be. Jelenleg eme színekben csodálhatók meg a természet különcei: Vörös, Lila, Zöld, Fekete, Rózsaszín, Kék, Szürke, Sárga, Narancssárga.

A kérdés: kisiskolás kortól legyen elvárt tananyag az angol nyelv oktatása, hogy nyolcadikra a fiatalok legalább középszinten tudjanak angolul beszélni és írni?

Ugyanis számomra ciki, hogy 33 évesen képtelen vagyok erre. Még mindig egy nyelvű vagyok, és hiába értem, használom felső fokú szinten az anyanyelvemet, ha ez édeskevés a nagyvilágban. Annyira tudok angolul, hogy alap szinten megértessem magamat, de ez a szint a magyar nyelvtudásomhoz mérten szánalmas és siralmas. Most hamut szórok a fejemre és elbújok valamelyik angol tankönyvemmel a sarokba.