Ha elfogynak a nyersanyagok, ha elfogy a kőolaj és földgáz, ha kimerülnek a termőtalajok, ha kivágjuk az összes erdőt, ha levadászunk minden vadonélő állatot, onnantól kezdve egyetlen elérhető forrásunk marad, a másik ember.
A gazdasági válságok figyelmeztető jelek, azonban pusztán az egyre fenyegetően növekvő veszély tünetei. A pénzügyi válságokat kezeli az összes kormány, miközben az igazi gond kezeletlenül marad.
Pár éven belül összeomlik a jelenlegi civilizáció. Csúnya lesz.
Én szóltam.

Van egy földgömb-lámpám. Lámpaként nincs használva, kizárólag a Föld modelljeként tekintek rá, és elgondolkozva szoktam forgatni a földrészeket és világtengereket szemlélve. Tulajdonképpen mindenkinek jó lenne otthonra egy földgömb, pontosan be tudná mérni, hogy mit jelent az országa, és személy szerint ő maga a hazájában az egész világhoz viszonyítva. Elgondolkoztató és ijesztő az aránytalanság. A porszemnél alig vagyunk nagyobbak.
Mit akarhat a kicsike Magyarország alig 10.000.000 lakosságával egy olyan globális gazdaságban, melynek egy több mint 1.000.000.000 lélekszámú ország a fő mozgatója? Ez Kína. Kínában többen élnek mint Európában és az Amerikai Egyesült Államokban együttvéve. Igaz, hogy mindenki Kínát tekinti a globális világ mumusának, de India sincs sokkal elmaradva tőle gazdasági potenciálját tekintve. Tehát van két gigászi ország, területükön él az emberiség egyharmada, több mint 2.000.000.000 ember. Erre jöhet egy értetlen kérdés, hogy mit foglalkoztat engemet Kína és India, hiszen a világ másik felén vannak?! A globalizálódott világban az erő odaát van. Ott még hisznek a fejlődés kínálta minden földi jóban. Aztán majd ők is belefulladnak az ipari termelés melléktermékeibe és a rengeteg hulladékba, amit az egyre mohóbban fogyasztó emberek fognak a kukákba tömködni. Ami itt történt Európában, ugyanaz megismétlődik, csak jóval nagyobb mértékben és sokkal gyorsabban Kínában és Indiában. Az egész bolygó bele fog roppanni a „nyugati álomba”. Szerintetek, miért vergődik kicsiny hazánk gazdasága? Semmink sincs, ami kellhetne a nagyvilágnak. Ellenben nagyon csinos skanzenné lehet majd átalakítani eme lassan, de biztosan elnéptelenedő országot.
Béke poraira!

Hugleikur Dagsson

Alpesi tejcsokoládé tejes töltelékkel és mézes töltelékkel.

Az idei téli limitált kiadásból a legfinomabb a tejszínes krémmel töltött csoki, a krémben mandula darabkákkal.
A szilva krémes is jó.
A vaníliás töltelékest nem kóstoltam meg, mert a vanília csokiban nem jön be nekem.

Mobilaréna, teszt: [link]

Itt hever mellettem az ágyon, és le kell gyűrnöm a vágyat, hogy ismét elővegyem a digigépet és újabb képeket lőjek róla. Egyértelmű tény, hogy fotogén a V3i. Még a Tündérbogyó Siemens SL55-nél sem éreztem ekkora fotózási kedvet, pedig az SL55-öst tartom a mobilvilág egyik legszebb modelljének. Amíg az SL55 „csak egy” szép dizájnú német modell, addig a V3i a párductestű Naomi Campbell, aki könnyedén elmarja maga mellől a német kislányt.
Ahogy a szép nőknél sem az észbeli képességeket becsüljük, úgy a V3i –t sem a tudása miatt vesszük kézbe. Funkciói tekintetében átlagos mobiltelefon, egy szinten a mai alap készülékekkel, sőt, itt-ott még az alsó-közép kategória modelljei le is körözik. Ellenben a külseje bőven kárpótol minket az egyszerű belsőért.
A V3i majdnem luxusmodell elérhető áron. Természetesen semmi köze pl. a 8xxx széria aranyárban adott modelljeinek luxusához. Itt nincs acél, zafírüveg, drágán adott márkanév, csak egy kis fém és telitalált dizájn. Tegye fel a kezét, akinek nem ragadt oda a tekintete valamelyik fotójára! A V3i úgy kelti bennünk az exkluzivitás érzését, hogy csak önmagát adja.
Szerencsére könnyen elérhető modell. Igaz, eme zöldalma példányhoz alaposan fel kellett forgatnom a világhálót. Eredetileg viola színűt akartam, de az egy szem lila példány fedlapja nem simult tökéletesen az alsó sávhoz. Kifogásolható minőségű mobilt még én sem veszek minden mániám ellenére. A rózsaszín és az ezüstszürke szemmel láthatóan kopottas volt. Ciki lenne, ha tokból egy kopott telefon kerülne elő… Ellenben a zöldalma V3i szinte újként kacsintott rám a dobozából. Szerelem első látásra. Tudtam, hogy ráleltem az én kicsi Pengémre. Ripsz-ropsz megtörtént az adás-vétel, köszönet érte a fórumtársnak.
Remélem, most már lecsillapodik a mobilmániám, hiszen sikerült egy valódi ékszert a kezébe adnom!

A mobiltelefonok aranykorának vége felé jelent meg eme szépséges retro mobil. Azért is aranykor, mert akkoriban szinte még aranyáron adták-vették a rádiótelefonokat. A Nokia 8310 100.000 forint felett volt kártyafüggetlenül. Manapság csúcskategóriás okostelefonokat vehetünk ennyiért. Azonban 2002-ben a Nokia 8310 felső kategóriás modellnek számított! Kicsiny méretével (97x43x17mm), tarka házaival, az exkluzívnak számító 8xxx szérián belül a hölgy vásárlókat célozta meg.

2001-ben egy Alcatel One Touch tulajdonosaként ámuldozva szemléltem az apró Nokia 8210-est, majd 2002-ben a Nokia 6510-est. A 8310-est csak jóval később ismertem meg. A fél tégla Alcatelhez mérten a Nokia telefonjai észvesztően gyönyörűek és kívánatosak voltak, csak olyan áron adták őket, hogy a szememben egyből a gazdagság jelképei lettek. Ezért is írom, hogy a 2000-es évek eleje még igazi aranykor volt.

7650
- Én vagyok az apád.
E71
- Neeeee

7650
- Helló, Öcsi!
N93
- ???

És most mindenki mondja, cheese.

Ebből még kéne pár tucat darab, és lenne belőlük drága fürdőszobai burkolat.

Megjegyzés: 2008-as írásom. Csak újrapublikáltam, ha valakit érdekelne.

A telefon elegáns és szép. A bumfordi és tepsi szavakat pozitív hangvételű jelzőként használom életem egyik legjobb kommunikációs eszközére.

Szerelem volt az első látásra. Az E71 tesztjének elolvasása után két héttel pillantottam meg az egyik használt mobil üzletben. Egy HTC telefon+pda és két pda társaságában várakozott a pult üveglapja alatt. Csak őt láttam, a nagy ezüst téglalapot hatalmas kijelzővel és teljes qwerty billentyűzettel. Azonnal megugrott a vérnyomásom. A mobilmánia kisördöge egy halom rózsaszirmot szórt elém az E61 felé vezető rövid úton: másnap megvettem.
Az eltelt két év alatt tucatnyi telefon járt nálam. Mindegyikben találtam praktikus funkciót, ami miatt kedvencem volt az adott készülék. Sajnos, a mobilmániám miatt egymás után tettem le őket. Sokukat mai napig őrzöm, és időnként egy-egy napra bekapcsolom valamelyiküket és ismét telefonomként használom. Hiába szédületes a technikai fejlődés a mobiloknál, a klasszikus modellek mai napig értékállóak nálam. Azonban a kisördög sosem alszik és éber tekintettel figyeli a mobilokat, keresve az újabb kedvencet. Az E71 hívta fel a figyelmemet a Nokia E szériájára. Ugyan találkoztam már eme üzleti modellpaletta képviselőivel, de komolyságuk miatt kívül estek érdeklődési körömön. Az E71 két oldalas funkció listája megdöbbentett és felébresztette az akarom-akarom érzést, csak éppen kívül esett anyagi lehetőségeimen, azonban elmém hátsó zugába beköltöztette az E széria iránti fokozott érdeklődést. Tudtam, hogy lesz nekem egy E modellem. Két hét múlva megvolt.
Jobban átgondolva a történetet, az E71 tesztjével egy időben utamba akadt egy kissé kopott, fekete E51. Majdnem ő lett az E modellem. Akkor miért az E61 fekszik a bal kezem közelében? Az ízlésem egyszerre logikus és illogikus és kiszámíthatatlan. Az E51 fekete színű volt, más szolgáltatónál lévő, kopott, valamint a kijelző és a gombok győztek meg róla, hogy nem ő az igazi. Kedvem lett volna hozzá, mégis csak egy csúcsmodell, és minden technikai jósággal telezsúfolt, de érzelmileg nem fogott meg, sőt, inkább taszított. Ravasz, kicsi, fekete mambaként lapult a pulton, engem forszírozva, hogy: „igen, vigyél csak el, én kellek neked, aztán majd nagyot szívsz, mert egyáltalán nem passzolnak a gombjaim a rövid ujjaidhoz, és a vaksi szemeddel majd a kijelzőmre tapadhatsz.” Szívfájdalom nélkül indultam másik E modellt felkutatni. És akkor, az utca túloldalán, a másik boltban, éppen csak futó pillantást vetve az üresnek tűnő pultra, a szemem sugarát elgázolta az E61 ezüst tömege. Totális érzelmi karambol volt a jobbik fajtából. A jó szerencsém az E71 idős testvérét sodorta elém elérhető árban. Nagy örömmámor, hangos akarom-akarom hangorkán a fejemben és rózsaszirmok a hozzá vezető úton.
Miért pont ő, és miért nem az E51? Férfi ésszel az E51-et kellett volna elvinnem, de jobban belegondolva, - női ésszel - mindig a méret a lényeg. Egy kicsi, fekete okostelefon, olyan snassz. Egy okostelefon legyen termetes, a kijelzője a lehető legnagyobb, és a színe klasszikus ezüstszürke. A szín nagyon fontos, mert az ezüstszürke időtlen hatású, tiszta és kellemes a szemnek. Ránézek az E61-re és a színe gyönyörűen keretbe foglalja a hatalmas kijelzőt, mintha ezüst lenne, és a kijelző színei a drágakövek. Annyira gyönyörű a tájképes téma az ezüst keretben.
Remélem, kezd érthetővé válni, miért a kedvencem az E61. Első körben már a külsejével letarolt, és csak most következik az okostelefonok lényegét adó szoftveres rész, illetve a készülék használhatósága a mindennapok során.
Az E61 a mérete ellenére kezes jószág. Ugyan nincs nagy kezem és az ujjaim is rövidek, még sincs gondom a kezelésével. A súlya 144gramm. Mindig tudom, hogy melyik zsebemben várakozik, és tenyeremre téve - papírlap helyett, amit elsodor egy kis fuvallat - stabil papírnehezékként érzékelem. Ha rászorulnak ujjaim, egyedül az akkutakaró fémlap nyekereg. Gyenge a rögzítése, le-fel csúszkál fél millimétert. Ugyan nem esik le, de azért jobban is kapaszkodhatna. Ennyi csak a gond az összeszerelésével, mert a telefon többi része teljesen masszív, jó minőségű műanyagból készült. Kellemes a tapintása, picit sima a felülete, ezért figyelni kell, hogy ne pottyanjon ki a kezemből.
A gombok. Gomb, az szám szerint 49 található rajta, plusz a joystick, ami nem gomb, hanem vezérlőszerv. Ennek két oldalán találhatók: balra a menüt, jobbra az email fiókunkat megnyitó gomb. A négy kezelő gomb közül a felső kettő testre szabható, kedvünk szerint rendelhetünk alájuk funkciókat, illetve a menüben ők az opciók és vissza/kilép. Az alattuk lévők a hagyományos zöld-piros gombok. A kijelző felett jobb oldalt van a ki-bekapcsoló és egyben profilváltó gomb. Jobb oldal sima, bal oldalt fent a hangerő szabályzó gombpár és a hangrögzítő van. A qwerty 39 gombos. A space két gombhelyet foglal el. A számgombok középen csücsülnek, könnyedén beüthető velük a hívandó szám. A gombözön jó nyomáspontú, tényleg levelek írására találták ki. Ha hagyományos billentyűs mobil van a kezemben az sms írás mindig elkeserítő. Üzeneteket és jegyzeteket írni csak qwerty-vel érdemes.
A gombok a kommunikációt könnyítik meg, de az eszköz másra is képes, nemcsak jegyzetgép. Alul megtalálható az infrát rejtő ablakocska. Mellette van a Nokia jól ismert aljzata, alatta a mikrofon piciny nyílásával. Ezek mellett az új fajta, vékony dugós töltőnyílás van. Ha hátára fordítjuk az E61-et, az alsó sáv műanyag része rejti magában a wifi antennáját. A vastagabb felső részben bújik meg a gsm antenna. Ha levesszük a hátlapot, bal oldalt fent a microSD kártya nyílását látjuk. A kártya ki-bekapcsolás nélkül cserélhető. A sim-kártya búvóhelye jobb oldalt, az akku mellett lelhető fel.
Az akku hatalmas méretű. 1500 mAh-os telep látja el energiával az E61-et. Ha nagyon használatban van, két nap alatt elfárad. Normál üzemhez még nem volt szerencséje. A sokféle hasznos funkció miatt sokat használom.
Hamar kimeríti a kijelző megvilágítása (hiába van 50%-on) és a wifizés. Wifi mellett még 3G található benne. Ugyan alkalmas videótelefonálásra, de a kamera hiányában képet nem küld. Természetesen bluetouth-tal is összekapcsolható egyéb készülékekkel. Eddig bármivel próbáltam, azonnal kapcsolódott PC-vel és mobilokkal is.

A hozzászólások közt írom le, hogy mi minden történik az egyes számú 7650-esemmel (bal oldali). Eme példányt 2009 október első hetén vásároltam meg. 2007-ben vettem az elsőt, amit később elcseréltem egy 3650-esre. Eltelt egy kis idő, és 2009 őszén az E65 felidézte előttem a nagy elődöt. Több se kellett nekem, egyből pattantam a hálóra keresni egy eladó 7650-est.
Sokaknak van nagy betűs telefonja, ami valami szubjektív oknál fogva a legfontosabb mobil, és az ember nosztalgiával emlegeti és ha teheti, őrzi az elsőt vagy beszerez még egyet pár évvel később.
Nálam úgy jött ki a lépés, hogy a Nokia 7650 lett "A" telefon, vagyis a nagy ő mobil változata.
Két példányom van belőle, mindketten működőképesek. A kettes a tartalék, az elsőt használom szinte folyamatosan, csak egy-két napokra váltok másik telefonra, aztán visszakerül a helyére, a kezembe.
Talán érhetetlen, hogy a mai technológiai áradatban miért egy "kövületet" használok. Pedig éppen az egyszerűsége vonzó benne, a nagy méretéből adódó bumfordisága, és Nokiás eleganciája. Akárki akármit mondjon, a 7650 egy öreg klasszis. Akit érdekel egyikük mindennapjai a tenyeremben, kukkantson rá a hozzászólásaimra, vagy írjon.

Hol volt, hol nem volt... Vagyis voltam és boldogan éldegéltem monokróm kijelzős csodáimmal, a Nokia 8310-essel és 6510-essel. Mindkettőt kedveltem. Egy-egy tündéri mobilálom. Még sok-sok évesen is működtek és szolgáltak engemet. Aztán egy szép augusztusi napon utamba akadt egy óriási mobil rokonuk. Két hét keringőzés után megvettem magamnak. A két kis tündér polcra került, mert kiszorította őket a zsebemből a Nokia első színes kijelzős, kamerás, MMS képes modellje, a 7650. Mit ne mondjak... Állandóan ismétlem önmagamat, de tény, őt is imádtam.

„Nagy Hetes”

Megjelenési éve után öt évvel vettem meg. Különleges élmény volt a 154 grammos, 115x57x26 méretű készülék, melyben a Symbian 6.1 garantálta a felhasználói élményt. Sajnos, a 4 megás memóriája lehetetlenné tette a tudása kihasználását. Néhány java és sis alkalmazást, pár kisebb midit és háttérképet töltöttem rá. Témázni még nem lehetett, de egy kicsi programmal a gyári három színsémát még hárommal ki tudtam bővíteni. Ő volt az első telefonom, amire rátöltöttem a PicoSky nevű planetárium programot. A kedvenc csengőhangom a Szomszédok főcímzenéje volt. Egy játékot töltöttem rá, az Aknakeresőt. Szívemet melengette a sok-sok meghökkent tekintet, amikor elővettem a nyílt utcán, mert megszólalt a Szomszédok midi. A kicsiny memóriája terelgetett a testvére, utódja felé, és elcseréltem a 7650-est a 3650-esre.